Harangszó, 1915-1916
1915-12-26 / 24. szám
1915. december á6. HARANGSZÓ. 191. vándorok, kényszerítve vagyunk, tétlen szemlélőivé lenni a világháborúnakHanem amennyire lehetséges, ha át is vándoroltunk a nagy Óceánon, és szeretett hazánkat ellenségei ellen, — ez időben — fegyverrel nem is védelmezhetjük, azért mi itt lakó vendek, azon özvegyek és árvák részére, kik a háborúban kenyérkeresőjüket elvesztették, egy kis ajándékot, 2380 korona összegben adtunk össze, melyet a m. kir. Honvédelmi Minisztériumhoz küldöttünk, a fent jelzettek segélyezésére. További tudomására hozzuk az alsómaráczi ev. gyülekezet tagjainak, hogy mi a távolban élő vándorok, nemcsak hű hazafiak, de evang. szent egyházunknak gyümölcsöző tagjai sem szűntünk meg lenni. Itt a messze idegenben, édes anyaegyházunknak nehány korona összegyűjtött segéllyel kívánunk kedveskedni. Így találkoztak köztünk olyan hű fiai az alsómaráczi anyaegyháznak, név szerint Pécsek József és Skerlák István mezővár- szárazhegyi lakosok, kikhez csatlakozott mint buzgó munkatárs Kolossá Miklós battyándi származású hitsorsos, akik fáradságot nem kiméivé, éjjelt nappallá téve dolgoztak azon, hogy Alsómarácz épülendő uj templomához csekély áldozatokkal és gyűjtésükkel hozzájárulhassanak. A gyűjtés eredményét feltüntető könyvecskét s a befolyt 1766 K 40 fillért mely elsősorban toronyóra beszerzésre fordítandó, mellékelve küldjük Lelkész urnák. Boldog karácsonyt és újévet kívánva maradtunk hívei: Pécsek József s. k., Skerlák István s. k., Kolossá Miklós s. k. Eddig a levél 1 Nem is akad sok hozzáfűzni valónk, — mert amit elsőben gondolunk, azt csöndesen, magunkban elimádkoztuk, — hanem csak annyi, hogy ilyen szívekre, ilyen emberekre van hazánknak, egyházunknak szüksége. Hozza közelebb a jó Isten azt az időt, midőn nem hangok, hanem emberek jönnek Amerikából! A tanítóié árváiról és a karácsonyi üzenetről szóló beszámolónkat az újév után megjelenő számban folytatjuk. 1 A világháború eseményei. A világ tele van a magyar katona dicsőségével. Nem mi hirdetjük, hanem a külföld adja szájról szájra, hogy a mostani világháborúnak a magyar katona az ő rendkívüli bátorságával, hűségével, megbízható, lovagias jellemével, kitartásával, haza- és emberszeretetével egyik legkiválóbb alakja, mely eddig is kiérdemelte mindnyájunk tiszteletét, nagyrabecsülését és háláját. Annál kellemet- lenebbül érint bennünket, ha arról értesülünk, hogy derék katonáinkat itthon némelyek leszólják, háttérbe szorítják. Akik ezt teszik, vagy nem ismerik a magyar katonát, vagy az elfogultság, s irigység szól belőlük. Adjuk meg mindenkinek azt, ami őt megilleti. A magyar katona rászolgált a dicséretre. Ne fukarkodjunk vele. Ezzel tartozunk az igazságnak. Diadalunk a Balkánon. Győzelmes hadaink az ellenséget szerb földről Montenegróba űzték. Kövess tábornok magyar és osztrák csapatai megszállották a Vrana Gora erdős magaslatait, majd elfoglalták az ellenség hadállásait, áthaladtak az 1400 méter magas Kraljevo Gorán s az ellenséget átkergették a Tara folyón. Egy más csapat elfoglalta a Lim völgyében levő Brodarevot. Az ellenség dél felé menekült. Üldözői között albánok és mohamedánok is voltak. Az ipeknél megvert monte- negróiak és szerbek nyugatra húzódtak Plava és Gusinye irányába. Dec. 16 án Kövess hadserege átkaroló támadással elfoglalta Bjelopoljet s annak vidékét az ellenségtől megtisztította. Az itt fogságba esett szerbek és montenegróiak száma meghaladja a tizenháromezeret Szorult helyzetbe kerültek azok a francia és angol katonák, akiket az antant bölcsesóge a Balkanra dirigált. Noha a franciak nyolcvanezerén, az angolok hetvenotezeren voltak itt, a legveszedelmesebb helyzetbe kerültek. Strumica, Davidovo és Mirovca kiürítése után megkezdették visszavonulásukat. A bolgárok a Vardar két pártján mindinkább visszorították őket s a folyó mellett levő Dojrant és Gyevgyelit is elfoglalták. A Makedóniából kiszorult franciak és angolok görög földre menekültek s most nagy fejtörést okoznak Görögország urainak, hogy velük mit tegyenek. Az antant- < beliek meg akarják erősíteni Szalonikít, hogy ott menedéket biztosítsanak megszorult katonáiknak. Igen ám. de Szaloniki Görögországé, Görögország pedig semleges hatalom I Mint lesz, hogy lesz, majd néhány nap múlva elválik. Az olaszok újabb kudarca. A negyedik isonzói támadás négyhetes próbálgatás és vergődés után véget ért. Befejeződött anélkül, hogy az olaszok bármit is elértek volna. Elpusztult hetvenezer emberük s nem nyertek érte semmit. Az annyit ostromolt görci hídfő, a doberdói fensik, az egész hadállás Flitschtől le a tengerig birtokunkban maradt. Most az olaszok Albániában próbálnak szerencsét nyolcezer emberrel. Vájjon mire mennek? A nyugati és keleti harctér. Az utolsó balsikerü francia támadás óta szünet volt a nyugati harctéren. Csak néha-néha jelezték az ágyuk, hogy még itt is hadiállapot van. A francia parlamentben nem rég megnyilatkozott elégületlenség újabb próbára sarkalta a hadvezetőséget. Újra megszólaltak az ágyuk. De a németek nem sokra taksálták a pu- fogatást. Feleltek is rá, nem is. Hosszú hallgatás után az orosz harctéren is elevenebb lett az élet. Az oroszok néhány osztaga behatolt Hindenburg hadállásába, de persze nem sokáig örülhettek neki. Hindenburg alaposan elverte őket. Egyéb hírek. Szaloniki megerősítésén, olasz jelentések szerint, éjjel-nappal több mint 25 000 ember dolgozik és folyvást újabb csapatokat szállítanak ott partra. Az elmúlt hét folyamán állítólag 25.000 nél több katona szállt partra; a csapatok közt skót is volt. — Lago Lenquist svéd iró, ki most tért vissza hazajaba főhadiszállásunkról, nagy elismeréssel szól katonáinkról. „Ha a németek sikereiről beszélnek, mondja a svéd iró, nem szabad megfeledkezni arról, hogy mily nagy része van ebben az osztrák és magyar hadseregnek, amely nagyobb és nehezebb harcvonalon küzd, mint a német. Bámulatos, hogy a mozaik- szerű alakulat, amelyet a monarchia mutat, a veszedelem órájában miként mutatkozik elváihatatlanul szilárd s vaserővel egybeforrott egységnek.“ Adakozzunk a Harangszó terjesztésire I
