Harangszó, 1915-1916
1915-12-12 / 22. szám
VI. évfolyam. 1915. december 12. 22-ik szám. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Bohár László: Ne pazaroljátok! (Vers.) — Szabó István: Az üdvösség tavaszának előhírnöke. — Bojtos László: Tábori levél."— Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — Csajbók Lidiké: Hősök sírja. (Vers.) — Háborús hazugságok. — Karácsonyi üzenet. — Világháború eseményei. — Ország-Világ. T7e pazaroljátok!... Van-e még könnyetek ? . . . Isten látogatta fiafosztott anyák, Korai özvegyek, Várt nászból örökre tán kiesett arák, Van-e még könnyetek? Ne pazaroljátok ! . . . A leggyötróbb keserv izzó nyárközepe Csak eztán jő rátok ! Jaj lesz, kinek akkor nem tud sirni szeme ! Ne pazaroljátok ! . . . Vissza ha majd jönnek ! . . . Ha majd itt is, ott is bút, bajt, sok szoron- Örömborba ölnek . . . [gást Örömcsókok pírja űz fakó borongást. Amikor majd jönnek ! . . . Csak a mienk nem jő ! . . . Csak a mi arcunkról nem fog tovaszállni Az a sötét felhő . . Csak nekünk nem lesz kit kiskapuba várni. A mi hősünk nem jő ! . . . Az markol majd szivet! . . . Jaj lesz, kinek akkor nem tud sirni szeme ! Földkéreg is reped, Ha esőt nem hullat rá a nyár közepe. . . Az markol majd szivet ! . . . Ne pazaroljátok ! . . . BOHÁR LÁSZLÓ. Az üdvösség tavaszának előhírnökei. Irta: Szabó István. (Folyt.) Hatalmas előhírnöke Krisztus megjelenésének az ó szövetség kimagasló egyénisége Mózes. Sanyargatott honfitársait kivezeti az egyptomi rabszolgaságból s a tiz parancsolattal kikövezi az üdvösség tavaszához vezérlő utat. Figyelemre méltók: Jósua, a győztesen küzdő hadvezér, az ígéret földjének dicső elfoglalója; a népnek békében háborúban lelkes védelmezői: a bírák; ugyszinte azok a buzgó tanítók, kiknek bölcs tanácsai, intései, mindmegannyi drágabecsü gyöngyszemek sorakoznak egymásmellé, szentkönyvünk ószövetségi részében. És ha az Istenfélő Dávid királyra tekintünk, ki örömében-bánatában az Urat keresi s reá hagyja minden útját (37. zsoltár 5.), kinek képzeletében oly élénken él az eljövendő Messiásnak fenséges (2. zsoltár) szenvedő és diadalmaskodó, (22. zsolt.), valamint megdicsőült (110 zsolt.) alakja, és ha nem feledjük, hogy Salamon az ő dicsőséges uralkodását azzal kezdi meg, hogy a Mória hegyén templomot emel Istennek dicsőségére, úgy ezeket is be kell soroznunk ama kiváló férfiak közé, kik az üdvösség tavaszának hirdetésében fontos szerepet játszottak. Mégis legsajátosabb előhírnökei az üdvösség tavaszának & próféták. Kik voltak ezek ? Emberek mint mi, de lelkűkben az isteni lélek különös szikrája égett. A földön éltek, de lelkűk az égben járt. Nem a saját akaratukból léptek az Urnák szolgálatába, maga az Úr hívta el s bízta meg őket akaratának hirdetésével s éppen ezért nem is a saját gondolataikat szólták, hanem azt, amit Isten lelkűkbe adott. Nem a származás az a mérőfok, amely képessé teszi őket dicső hivatásuk betöltésére, a képzettség se elengedhetlen előfeltétele annak, hogy az Urnák szolgálatába szegődjenek, hiszen a legtöbben alacsony, igénytelen sorsból, egyszerű életkörülmények közül kerülnek erre a magas isteni polcra: Elizeust pl. az ekeszarva, Ám őst nyája mellől szólítja el az Úr. Nem a származásuk, nem a képzettségük képe-
