Harangszó, 1915-1916
1915-10-24 / 15. szám
114. HARANGSZÓ. 1915. október 24 államnak s ezzel segítsétek győzelemre azt az igazságos ügyet, melyért ezer és ezer testvérünk vérét ontotta és életét áldoztál Vájjon van-e magyar ember, ki ezt a kérést meghallgatás nélkül ereszti el a füle mellett ? Van-e csak egyetlenegy is, ki nem érzi, hogy most mindannyiunknak egyesülnünk kell, szegénynek, gazdagnak, mindenkinek oda kell sietnie a haza segítésére ? A lelkiismeretünknek, a jóérzésünknek, a hazazeretetünknek kell ezt megértenie 1 Mert igazán úgy áll a dolog, hogy szégyelni való az, ha az ember nem jegyez legalább val?mit hadikölcsönbe. Hazaárulás az, ha ládafiában, takarékpénztárak vasszekrényében rejtegetik a százasokat, ezreseket s nem adják kölcsönbe az államnak. A lelkűket szeretnénk ezeknek megrázni. A lelkiismeretükbe szeretnénk belekiáltani: szerencsétlenek! hogyan küzdjön fiatok, testvértek északon, délen, ha ti nem adjátok ide koronátokat, amiből az állam lövőszert, kenyeret, meleg ruhát küldhetné nekik I... A hadikölcsön jegyzés mindnyájunknak szent kötelességünk 1 Teljesítsük mindannyian becsületesen, tiszta lelkiismerettel, nehogy később szégyenkeznünk kelljen mulasztásunk miatt! Ezen kötelességünk teljesítését nagyon megkönnyíti maga az állam, mikor a hadikölcsön kötvénybe jegyzett összegnek gazdag, 6%-ot meghaladó jövedelmet biztosít. A németeknél a hadikölcsön jegyzés a nemzet gazdasági erejének bizonysága volt. Tizenkét milliárdnál több folyt be erre a célra. Legyen nálunk magyaroknál is nemzetünk lelkesedésének, anyagi erejének, égő honszerelmének bizonysága a harmadik hadikölcsön jegyzés. Siessünk mindannyian oda, hogy védve maradjon hazánk s mi is emelt fővel állhassunk meg harctérről hazatérő testvéreink előtt 1.. .. Kevesebbet tehettünk a hazáért mint ők, de amit tehettünk, megtettük! Mit tehetek a Harangszóért? előfizetek rá; előfizetőket gyűjtök; megírom azok címeit, kik talán előfizetnek rá; tehetségem szerint adakozom a lap terjesztésére. Hz édes anyákhoz. Irta: Farkas Mihályné. III. Az első esztendő! A jó Isten kegyelme és az édesanya hűséges gondviselése megőrizték a gyermeket az életnek, a sok szenvedés, virrasztás, türelem nem volt hiába. Most már minden nappal nagyobb önállóságra vergődik, és az anyatej áldott forrása is elapadt számára. Mert a kilencedik hónapon túl is szoptatni gyemeket a legnagyobb boszu- ság. Vannak ugyan asszonyok, kik ezt megteszik a titkos, de általánosan ismert célzattal, nehogy a testvérke túlságosan hamar jelentkezzék, — de eltekintve attól, hogy ezen mesterkedésük célra úgyse vezet — bizony vétenek vele úgy a saját testiépségük, mint a gyermek erőteljes fejlődése és észszerű nevelése ellen. Sok koravén fiatal asszony köszönheti elővigyázatosságának idő-nap- előtti elhervadását, és nem egy betegséget, mit életfogytáig magával hurcolni kénytelen; és ha egy nyafogó, vézna, minden betegségre hajlamos gyereket látsz, bizonyos lehetsz felőle, hogy azt esztendő-számra kényeztette anyatejjel a mamája. Van a kis gyermeknek egy éves korára tiz—tizenkét fogacskája a természet maga is szilárdabb táplálékra utalja Csak hadd vegye hasznát e kis gyöngyszemeknek, amelyeknél szebbeket a csiga se termel; meg- őrölgetnek azok már vitézül könnyebb ételeket, az egérke se különben! Nem hiába lett légyen olyan nagy örömriadalom a családban mikor először koccant a két metsző-fogacska a kis kanálon az édes anya nagy büszkeségére. Megérdemli bizonyára, hogy öröme teljék benne, most — noha az életben mindennek magas ára van — de alaposan kell ám szolgálni érte a két sor kis fogat is, úgy a gyermeknek, mint az édes anyjának. Még szerencséről beszélhetünk, ha csak egynéhány álmatlan éjszakánkba kerül, mikor az izgatott, olykor kissé lázas gyermek nem talál nyugalmat, de olykor súlyos természetű betegségek, bélhúrut, toroklob, köhögés, görcsök, gyomorbajok lépnek föl ilyenkor s nem egy kis gyermeket fektettek mór korán sírba. Fogzásban halt meg szegény — szokás ilyenkor mondani, szomorú belenyugvással a megváltozhatatlan- ba. Mert csak kevesen tudják, hogy a fogzással nem járnak szükségképpen együtt mind e veszedelmes bajok, s hogy mégis ennek tartamán jelentkeznek gyakorta, annak okát abban kell keresnünk, hogy a szervezet ellenálló képessége a kis gyermeknél csökken ilyenkor, azért ejti könnyebben hatalmába minden baj és győzi le gyakran. Kell hát, hogy az édes anya e válságos időszakban fokozott elővigyázatossággal őrködjék a gyermek testi-épsége fölött, s a leselkedő veszedelmekkel szemben résen legyen későn-korán. Ha észszerűen, s kicsiny korához mérten edzetten neveltük kedvencünket, bizhatunk benne, hogy a jó Isten segítségével szerencsésen átlóból majd a nehézségeken. Nem szabad felednünk, hogy a rossz gyomor bőventermő melegágya minden nyavalyának, s általános el- gyöngülésre vezet, ha nem végezheti pontosan a test táplálásának fontos föladatát. Azért ne dugjunk a gyermek szájába se tudatlanságból, se kényelemszeretetből rongyocskába kötött kenyérbelet vagy gummi-szo- pókát avégből, hogy elszórakozzék, mert mindkettő utálatos, tisztátalan dolog és csak kárt okoz. Egy hires gyermekorvos tapasztalata szerint legkönnyebben esnek át a fogzás nehézségein az olyan kis gyermekek, akiknek a fejét szellősen tartották, hozzászoktatva a légmérséklet változásaihoz, s csupán a túlságos napsütés vagy a téli-hideg ellen védték könnyű takaróval. Pedig ennek éppen az ellenkezője történik a legtöbb esetben; jó meleg főkötőcs- két húznak a csecsemő fejébe mindjárt születése órájától kezdve, olykor kettőt is egymás fölé, hogy csak az Istenért, hozzá ne férkőzzön valahogy az áldott jó levegő, és vajmi gyakran látok éppen honfiakat és honleányokat mezítláb fickándozni a hideg őszi sárban, de a fejüket akkor is alaposan védi a kötött gyapjuken- dő, vagy a bélelt süveg. Mindezek ellen pedig — jól tudom — hiába való minden óvás, figyelmeztetés. „Már mi igy voltunk“ — reá a felelet és ebben a pár szóban benne van a mi népünknek veszedelmes életfölfogása, mely a múlt elárvult szokásaihoz dőrén ragaszkodik, s értékes igazságokat, miket a tudomány és tapasztalat számukra kikapart, megismerni és hasznára fordítani nem akarja. Az orvosi-tudományai szemben pedig éppen bizalmatlan. Manapság
