Harangszó, 1914-1915

1915-12-20 / 10. szám

76.

HARANGSZÓ.

1914. december 20.

tekhelyre húzódott s onnan tüzelt az oroszokra. A lovasok elfutottak, de három ott maradt és rémületében megadta magát. Hőstettének azonban nem tudott örülni. Furdalta a lelkiismerete, hogy leshelyből lőtte le a gyanútlan orosz lovasokat, akiket bizonyára anya, feleség vagy gyermek sirat. Az ifjú hősnő gyenge idegrendszere fölmondta a szolgálatot és mikor csapatához ért, idegbajt kapott és elájult. A hadvezetőség is csak az ő foglyainak elbeszéléséből értesült a páratlan hőstettről, amelynek jutalmául fölvarrták zubbonyára az őrmesteri csikókat. A beteg leányt előbb Krakóba, majd Bécsbe vitték, de már jobban van s alig várja, hogy visszamehessen a harctérre, mert jelen akar lenni a Varsóba való bevonulásnál.

Karácsonyi üzenet.

Az elmúlt héten is sok lelket megérintett az Úr és sokan siettek a Karácsonyi üzenetet megrendelni, hogy még idejekorán szétküldhessék a harcmezőn küzdő s kórházakban szenvedő katonáinknak. Bizonyára megnyugtatja lelkűket az a tudat, hogy azt a keveset, amit távolban levő evangélikus fiaink karácsonyi örömére, lelki építésére tehetünk, megtettük.

A legnagyobb megrendelő ezen a héten a bányai egyházkerület volt; 1000 példányt rendelt. A lajoskomá- romi nőegylet 300, a rábaszentandrási gyülekezet 150-et rendelt. Gyékényes, Rákoskeresztúr, Besztercebánya, Nagy- alásony (100), Sobor, Répcelak, Ma- gyargurab, Nagysimonyi, Székesfehérvár, Hánta, Celldömölk, Bodóhegy, Meszlen, Szilágysárkány, Zalagalsa, Csönge, Vadosfa, Arad, Sajógömör, Káld stb. (50—50) nevét találjuk a megrendelők közt.

A mersevati fiókgyülekezet tagjait annyira meghatotta a felhívás, hogy azonnal gyűjtést rendeztek s ennek eredményeképpen 200 példányt rendeltek. A szilsárkányi és sopronné- meti-i nőegyletek 50—50' példányt rendeltek szabad rendelkezésre.

Kedves megrendelést kaptunk a soproni gyülekezetből. Egy délutáni gyermekistentiszteleten Ziermann Lajos prédikált arról a bibliai versről: „Uram, Jézust akarnánk látni!“ (Ján. 12, 21.) Prédikáció után elmondta, hogy karácsonykor hány sáncárokból kihallatszik szegény katonáink kiáltása: „Jézust akarnánk látni!“ Azután ismertette a Karácsonyi üzenetet,

annak magasztas hivatását s azzal fejezte be beszédét, hogy szép lenne, ha a gyermekek is küldhetnének a Jézust váró katonákhoz Karácsonyi üzenetet. Még aznap délután egy kis leány — Seidelmayer Gizella elemi iskolai növendék egy piros tojásban összes pénzét, 5 kor.-t elhozta. Azután jöttek a többiek, mind elhozta pénzecskéjét, mert ők is tenni akarnak valamit a küzdő és szenvedő katonákért. így jött össze több mint 400 füzetnek az ára.

Ez volt a mi legkedvesebb rendelő levelünk. Még a szemünk is könnybe lábadt, mikor ezekre a derék jó gyermekekre gondoltunk. Hogyne, hiszen karácsonyi vigasztalást küldenek a harcmezőre, kórházakba. Ők is dolgoznak, tesznek a hazáért I

Bárcsak sokan követnék példájukat, hogy minden sáncárok és minden kórház hallja a boldogító üzenetet : Ma született néktek a Megtartó I

A táborba nagyrészt elküldöttük a füzeteket. A kórházakba a napokban küldjük szét. Kérjük mindazokat, kik még rendelni óhajtanak, küldjék sürgősen be rendelésüket!

Hogyan lett Pálból Saul?

Elbeszélés Irta: Fábián Imre.

III. Pál a városi iskolában.

Folytatás.

Ugyanezen a nyáron érte az a megtiszteltetés is hajlékukat, hogy a helybeli olvasókör Fekete Mihályt elnökévé választotta. Eddig a tanító úr volt az elnöke, mikor ő korára való tekintettel lemondott, nem találtak helyébe méltóbb utódot Fekete Mihálynál.

Hogy milyen tekintélyes állás volt a kör elnöksége, azt csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy annak a község majd minden polgára tagja volt. Ez volt a község férfi tagjainak gyülekező helye. Télen is, nyáron is nagy mulatságokat szoktak tartani, amelyre még a negyedik talu lakosai is eljöttek. Különösen nyáron a legtöbb vasárnap délután ott volt a falu cigánybandája is. A fiatalok ilyenkor táncra perdültek, az éltesebbek el- idogáltak, kártyázgattak is. Az olvasókör ilyenformán inkább volt szórakozó, mulatókor, mint akármi más. De hát az emberek mindig is jobban szerették az olvasásnál a mulatást. Az olvasókör félig-meddig a falu korcsmája is volt.

Az idősebbek azt rebesgették, hogy a tanító úr azért mondott le az elnökségről, mert ő azt a folytonos mulatozást, kártyázást nem akarta megengedni a kör helyiségeiben. De a sok száz ember akaratát egy maga nem másíthatta meg.

Fekete Mihálynak, mikor elfoglalta az elnökséget, kötelessége volt, hogy a körben minél többször megforduljon, ha korábban nem sokszor kereste is azt fel. Különösen ott kellett lennie vasárnap délután, amikor mindig zsúfolva voltak a kör helyiségei. Annyi ember között kellett valakinek lenni, aki az esetleges rendetlenségnek útját állja.

Vasárnap délelőtt még régi szokáshoz híven együtt ment az egész család az Isten házába, de délután ezután csak Fekete Mihályné foglalta el a családi padot a templomban. Délben, amint a gazda kanalát letette, felkelt, Pált maga mellé véve indult tiszte szerint az olvasókörbe.

Nem lehetne mondani, hogy Pál jól érezte magát az olvasókörben. Nem is a saját vágya vitte oda, hanem édesapja kívánsága. Az apa diák fiát mindenütt oldala mellett akarta látni. Csak felnőttek voltak ott együtt, Pál is csak, mint apja vendége tartózkodhatott ott, mivel diák volt. Szívesebben maradt volna otthon, vagy .ment volna pajtásaival játszani, mint itt a zajban, füstben, de apja kívánsága ellen nem cselekedett.

Apjának pedig nem volt annál nagyobb öröme, mintha fiát maga mellé ültette a főasztalnál és ott elbeszélgetett jó barátainak Pál dolgairól, jó bizonyítványáról, tanárai dicséretéről. Örült, mikor a jó barátok kocintottak a derék fiú egészségére és szívből kívántak neki minden jót. Ilyenkor még Pálnak is poharat kellett kezébe fogni és kocin- tani a vidám társasággal.

Fekete Mihályné nem nagyon örült annak, hogy férje fiát minden vasárnap a körbe viszi. Sokkal jobban szerette volna ő magával vinni először a templomba, azután elmenni vele a rokonokhoz, jó komákhoz, akik mindig érdeklődtek Pál sorsa iránt. Titkon bántotta őt, hogy mióta férje a kör elnöke lett, nemcsak az , hagyja ott házát egész délutánokra, hanem még fiait is magával viszi, így ő; aki hozzá volt szokva, hogy a munkától mentes ünnepi időt családtagjaival töltse el, most egész elhagyatottnak érezte magát. No de annál többször vette elő ilyen magános órain a bibliát, énekes könyvet,