Harangszó, 1914-1915
1915-12-06 / 8. szám
62. HARANGSZÓ. 1914. december 6. Megöszült a háborúban. A Debrecenben ápolt sebesültek közül Laube Sándor osztrák landwehr- zászlós, aki egészen fiatal ember, hófehér hajjal került vissza a háborúból. Egy éjszaka alatt őszült meg s ennek történetét így adta elő: — Egy éjszaka a galíciai harctéren vagy negyvenen elhatároztuk, hogy szétnézünk a muszka táborban. Nem volt könnyű feladat, de mivel a sötét éjszaka kedvezett, észrevétlenül, hason csúszva eljutottunk az orosz lövészárkok közelébe. Húsz lépésnyire lehettünk, amikor katonáimnak rohamot vezényeltem. Megrohantuk az alvó oroszokat, akik védekezni sem tudtak. Iszonyú vérfürdőt rendeztünk. Az első sorokban fekvő oroszok közül csak azok maradtak élve, akik elmenekültek. Egyszerre csak a hátsó sorokból kancsukával kergették elő az orosz tisztek a legénységüket. Rémes harc fejlődött ki, amelyben megsebesültem. Elvágódtam az egyik árokban. Éreztem, hogy valami puhaságba estem; tapogatóztam jobbra, balra, mindenütt hideg arcokat, hideg emberi végtagokat éreztem. Az orosz halottak között feküdtem egész éjszaka. Ezt az éjjelt sohasem fogom elfelejteni. Alig vártam a reggelt. Akkor láttam csak igazán, hogy hős katonáim mit végeztek. Az orosz halottak egymás hátán feküdtek, nagy csomóban. Reggel felé lódobogást hallottam. Oroszok vágtattak a lövészárkokhoz. Az egyik tiszt leszállott lováról és amikor engem megpillantott, kardjával négyszer belém döfött. Eszméletlenül maradtam az árokban. Aznap győzelmes csatát vívtak előrenyomuló katonáink és engem is megtaláltak. Mikor bajtársaim megláttak, nem akarták elhinni, hogy az a fehérhaju ember én vagyok. Magam sem hittem el, hogy fekete hajam hófehérré változott, csak amikor megnéztem magam a tükörben, láttam, hogy egészen megőszültem. Az egyház köréből. Gyülekezeteink és a hadi kölcsön. A sárszentlőrinci ev. egyház alapítványi tökéinek negyedét, 5000 koronát jegyezte a hadi kölcsönre. — A takácsi ev. gyülekezet ugyanerre a célra 1200 koronát jegyzett. Örök emlék. Napról-napra szaporodik azoknak a száma, akik az északi, vagy a déli harctéren elesett s jeltelen sírokban nyugvó, hősi halált halt kedveseik után a fájdalom könnyeit hullatják. A felejthetetlen halottjaik után setét gyászt öltöttek sorába tartoznak Bükön Gyurácz Ferencz és neje Szabó Ida érdemes híveink is, kiknek szép reményekre jogosító, nemes gondolkozásu egyetlen fiuk : Gyurácz Ferencz, ki hivatva lett volna arra, hogy jó szüleinek hanyatló korukban támasza legyen s szeretetével aranyozza be azok sirfelé vezető ösvényét, augusztus hó 26 án Thomasovtól északra az első falunál, mint 9-es huszár a haza védelmében jobblétre szenderült A megboldogult ifjú, mintha érezte volna, hogy ő a nagy harcnak áldozata lesz s jó szüleit, nőtestvérét, szülőföldjét többé nem láthatja, egy július hó 27-én kelt levélben, melyet katonaládájában helyezett el, vett búcsút szerető feleitől. Soraiban, melyek a legnemesebb érzésről tanúskodnak s melyeket még a tőle távol állók sem olvashatnak el könnyhullatás nélkül, mig mélységes fájdalmának ád kifejezést a fölött, hogy ő, aki katonaidejét szolgálta, a hadba indulás előtt kedveseinek egy Istenhozzádot sem mondhatott s jó szüleit arra kéri, hogyha vissza nem tér, nyugodjanak meg Istennek bölcs végzésén, ne keseregjenek soká utána, felejtsék el, addig azon hő óhajtását is hango tatja, hogy a büki templomnál nevére örök alapítványt tegyenek A fájdalom által megtört szülők kedves fiuk óhajtását teljesítették. — Nevére örök alapítványul a büki evang. templomra 1000 — ezer koronát fizettek be az egyházközség pénztárába. Míg ez az alapítvány őrizni fogja örökké a megboldogult, hősi halált halt ifjú emlékét s míg az áldott lesz úgy a most élő, mint a késői nemzedékek előtt is, addig a jó Isten takarja be, kegyelmével a távol idegenben nyugvó vitéz huszár porrészeit s nyújtson az elvesztett támaszukat sirató j szülőknek, kik fiuk kérése dacára is a fe- [ lejthetetient. feledni nem tudják, enyhüle- tet és vigasztalást. Iskolaavatás. Az apostagi egyház nov. 22-én avatta fel két tantermét s egy tanítói lakot magában foglaló, mintegy, 25.000 koronába kerülő iskolaépületét A felavatás, melyet Schultz Aladár dunaegyházai és a helybeli lelkész végeztek tekintettel a háborús viszonyokra szűk családi körben, minden ünnepélyesség mellőzésével, de Isten iránti mély hálával eltelten ment végbe. A szép épület hirdetni fogja a hívek hit- hűségét, nemes áldozatkészségét, melynek a sok között említésre méltó szép példája Dvornyiczki Mihály és felesége Farkas Krisztina jótékonysága, kik jó szívvel tetemesebb összeggel járultak a nemes cél megvalósításához. Az Úr bő áldása legyen az új épületen ! Karácsonyi üzenet. Mindenfelé élénk visszhangot keltett az a gondolat, hogy a harctéren küzdő katonáinknak, valamint idegen városok kórházaiban gyógyulást kereső vitézeinknek karácsony ünnepére küldjük el egyházunk üdvözletét: a karácsonyi ünnep békességet hirdető szavát. A visszhang legerőteljesebb bizonyítékaképpen egyszerre első nap megjöttek az első buzgó megrendelők : a magyarszombatholyi nöegylet 150 példányt, a nádasdi, szarvas- lcendi, hegyháthodászi nőegyletek 300—300 példányt, a kemcnesaljai belmissiói egyesület 150 péld., az egyházker. evangéliumi egyesület 300 péld., a farádi ev. gyülekezet 120 péld. rendelt. Itt említjük, hogy múltkori cikkünkbe zavaró sajtóhiba csúszott be, mert 50 példány karácsonyi üzenet ára nem 3 kor, hanem 3 kor. 70 fillér. Új imádságos könyv. Kovács Andor orosházai lelkész „Béke a harcban“ cím alatt, a harctéren küzdő katonák és itthon maradt, hozzájuk tartozó, utánuk búsuló lelkek megnyugtatására imádságos könyvet ad ki. A mű 5 nyomatott ív lesz s előfizetési ára egész vászonkötésben 1 korona. Gyűjtőknek 10 példány után 1 tiszteletpéldány jár. Alapítvány. Kiss Imre elhunyt neje, néh. Kiss lmréné született Bakk Ida emlékére a szentgotthárdi evang. egyháznál 100 koronás alapítványt tett Adomány. Joó József, a szarvaskendi ev. leánygyülekezet hitbuzgó tagja, gyülekezetének 50 K-t adományozott, amely összeget adományozó óhajára a gyülekezet hadikölcsön, kötvény jegyzésére fordított. Gyülekezeteink és a háború. Már a háború megindítása óta örömmel adunk hirt arról, hogy gyülekezeteink hűséggel, áldozatkészséggel teljesítik hazafias kötelességüket. Maguk a gyülekezetek, nőegyletek is kiveszik a munkából a maguk részét, de a hívek serege is ugyancsak buzgón munkálkodik. A szergényi nöegylet is kivette részét ama hazafias kötelességből, melyet a háborús helyzet mindnyájunk elébe mért. Szíves készséggel adakozott mindenki, hogy a harcmezön megsebesült katonáink fájó szenvedésein enyhítsen. A gyűjtés eredménye 71 K 90 üli., melyből tolihéj és huzatnak való vászon lett véve. Sokan kész vánkosokat adtak 2 huzattal. Ezzel együtt összegyűlt 136 drb fejvánkos. Ebből 60 drb a budapesti országos Vörös-kereszt egyletnek, 70 drb a Szombathelyen fekvő sebesült katonák számára lett elküldve. Összegyűlt továbbá 14 férfi ing, 10 lábra- való, 12 törülköző, 10 drb zsebkendő, 5 drb lepedő. Eme fehérnemilek Szombathelyre lettek küldve. Valamint 85 drb tojás is. Ékszer is jutott a haza oltárára. Hálás köszönet a nemesszívü adakozóknak, a Mindenható gondviselő Isten adjon érte ezer annyit, hogy a háború által sújtott anyáknak, özvegyeknek s az ártatlan árváknak hulló könnyeit letörölhessük s pótolhatatlan veszteségüket némileg enyhíthessük. Akinek szíve van — cselekedjék. Végül testvéri köszönet azoknak az asz- szonyoknak és leányoknak, akik. a tolihéját
