Harangszó, 1914-1915
1915-12-06 / 8. szám
1914 december 6. HARANGSZÓ. 59. takarékok már nem fogadják el Fekete Mihály pénzét, mert már eddig is többet tett be, mint amennyit egy embertől el szoktak fogadni. A sok szóbeszéd mellett egészen bizonyos, hogy Fekete Mihályéknak volt mit aprítani a tejbe. Ha az előbbiekhez hozzávesszük, hogy a templom helyét is Fekete Mihály egyik elődje adományozta a gyülekezetnek a türelmi rendelet idején, akkor megértjük, hogy falujának legtekintélyesebb polgára volt. Már két ízben viselte elég fiatalon a bírói tisztet. Azóta pedig a gyülekezetnek folyton első gondnoka egyfolytában. A templomban a legelső pad Fekete Mihály családjáé volt, minthogy a templomhelyet ők adományozták. Az iskolában fiai, hacsak lehetett az első helyre kerültek. A nagy tekintélyt azonban nemcsak vagyonának, pénzének köszönhette Fekete Mihály. Náluk szorgalmasabb, becsületesebb, emberbecsülőbb istenfélőbb népet nem igen lehetett találni. A templomban az ő padjuk nem szokott üresen állani. Még szinte közmondásossá vált, hogy tőlük egy kis leereszkedést mindenki, még az utolsó cseléd is tanulhat. Nem esett nehezükre a beszéd a szegényekkel sem. Sírva is ment el tőlük a cseléd, ha néha kiadták neki az útlevelet. Egy szelíd lelkű feleség mellett három fiúgyermekkel ajándékozta meg Fekete Mihály uram családját a jó Isten. Mind a három szófogadó, okos gyermek volt, de az apa mégis a leg kisebbet, Pált szerette leginkább. Azért is, mert a legkisebb volt, azért is mert határozottan a legélénkebb esze volt fiai között. Ép ezért sokat várt tőle a jövőben. Fekete uram a tisztelendő ur prédikációját csaknem szószerint eltudta mondani. A szebbekre még évek múlva is egész jól emlékezett. Képzelhető, hogy milyen nagy volt öröme, mikor a kis Pál otthon is megtudta mondani, hányadik énekszámot énekelték. Lassanként az éneket is fel tudta keresni. Majd a prédikációnak egy-egy történetéről is be tudott otthon számolni. Milyen örömmel látta az édesapa ezt a fokozatos haladást. Hogyan csillogott örömtől szeme, mikor kis fia egész szépen elmondta, hogy a tisztelendő ur arról prédikált, milyen nagyon szereti a kis Jézus a jó gyermekeket. S milyen örömmel hallgatta az édes anya gyermekének szavait, mikor a hallottakat ez még avval toldotta meg, hogy ő is igyekszik jó gyermek lenni, hogy érdemes legyen a kis Jézus szeretetére. Esténkint a kis fiú szorgalmasan imádkozott az édesanyjával. Mikor azután a gyermekek elszenderültek, a szülők sokszor elbeszélgettek gyermekeik s különösen a legkisebbnek jövőjéről. Azt határozták egyakarattal, hogy a két nagyobb fiút, otthon fogják, megosztják közöttük a 80 holdas telket. Elég jut abból még mindegyiknek a megélhetésre. A legkisebbet, Pált azonban, aki úgyis testileg nem valami erős s ilyenformán nem való az erős mezei munkára, tanulni küldik. És pedig, ha a jó Isten abba is olyan szándékot ad, mint amilyen őket eltölti, papnak taníttatják. Hadd hirdesse Isten igéjét az embereknek! Különösen az édes apa óhajtotta volna gyermekét őzen a pályán látni. Akármerre tekintett, neki mégis csak ez a pálya tetszett legjobban. Ügyvédnek az apa, ha akarná, se adhatná, mert az édesanyjának szíve akkor bizonyosan megrepedne bánatában. Azt hitte a jó lélek, hogy az ügyvéd mind csupa rossz lelkű ember, akinek öröme telik abban, ha a szegény feje felül ellicitáltathatja a házat. Inkább ravatalon, mint ilyen pályán lássa legkedvesebb gyermekét — szokta mondani. Orvosnak se szeretné taníttatni, mert azok foglalkozása ellen is sok kitogása volt. Sokszor vagdalnak, boncolnak. Olyan munkát végeznek, amelyet ő még csak megnézni se tudna. Egyéb pályát nem is igen ismert. A pap már hivatalánál fogva is arra van utalva, hogy jó ember legyen. Ő pedig fiát csak jó emberré akarta nevelni, akit mindenki, a jó Isten is szeret. Olyan sokat szolgálnak az emberek a világnak és nagyon keveset a teremtés Érának. Hadd szolgáljon az ő gyermeke hivatala szerint is egész életében annak a mennyei Atyának, akinek ő egész életében csak hálaadással tartozott. II. Pál a falusi iskolában. Fekete Mihály és felesége lelkében a kis Pál az élet útjának nagy, nehéz, válságos részét megfutotta olyan irányban, amilyenben azt a szerető szülői szív óhajtotta. Gyermekük még az iskolapadot sem látta és ők gondolatban már az iskolát jól elvégzett gyermeket látták maguk előtt. Még a betűvetéshez se értett és ők már kész, tanult, bölcs embernek látták a jövendőben. Nem is gondoltak arra, hogy a hosszútői iskola alacsony padjaitól milyen hosszú út vezet a főiskolák végső bizonyítványáig. Arra se gondoltak, hogy míg ezen a hosszú úton olyan sok szülő számára az öröm rózsái teremnek, addig sok, nagyon sok szülő azon a virágok között sok, szúrós, vérző törzsre bukkan. Csak az otthoni iskolába kísérte fel az édesapa hat éves gyermekét és az édesanya szeméből mégis könny csordult, mikor erre a rövid útra elindultak. Annál nagyobb jókedvvel jött haza a gyermek a déli harangszó megkondulásakor. Nem győzte dicsérni, hogy milyen jó helye van neki ott az iskolában. Alig is várta, hogy az asztal mellől felkelhessen, sietett vissza az iskolába a jó tanító úrhoz, a jó barátok közé. Először csak azt tudta elujságolni, mit beszélt nekik a tanító úr, mit játszottak az iskola udvarán. Egyszer azonban csak hozta nagy diadallal palatábláját édes anyjának, amelyen tanulásának első jutalmát, ismereteinek első zsengéjét hozta néhány félve megtámaszkodó í betű alakjában. Az első betűt azután szép rendben sorra követte a többi. Úgyhogy az évzáró vizsgán a tanító úr nagyon megdicsérte Fekete Mihály uram előtt a szorgalmas gyermeket. Gyors felfogású, jó magaviseletü, szorgalmas gyermek volt Pál. Osztályában megérdemelte az első helyet. Ha így folytatja, édes apja nem bánja meg, hogy nem hagyja az ekeszarva mellett. Még nagy öröme telhetik benne szüleinek, testvéreinek. Minden év vége a kis Pál számára Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 8 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 58 millió K évi áruforgalommal.
