Harangszó, 1914-1915

1915-12-06 / 8. szám

1914 december 6. HARANGSZÓ. 59. takarékok már nem fogadják el Fe­kete Mihály pénzét, mert már eddig is többet tett be, mint amennyit egy embertől el szoktak fogadni. A sok szóbeszéd mellett egészen bizonyos, hogy Fekete Mihályéknak volt mit aprítani a tejbe. Ha az előbbiekhez hozzávesszük, hogy a templom helyét is Fekete Mihály egyik elődje adományozta a gyülekezetnek a türelmi rendelet ide­jén, akkor megértjük, hogy falujának legtekintélyesebb polgára volt. Már két ízben viselte elég fiatalon a bírói tisztet. Azóta pedig a gyüle­kezetnek folyton első gondnoka egy­folytában. A templomban a legelső pad Fe­kete Mihály családjáé volt, minthogy a templomhelyet ők adományozták. Az iskolában fiai, hacsak lehetett az első helyre kerültek. A nagy tekintélyt azonban nemcsak vagyonának, pénzének köszönhette Fekete Mihály. Náluk szorgalmasabb, becsületesebb, emberbecsülőbb isten­félőbb népet nem igen lehetett találni. A templomban az ő padjuk nem szokott üresen állani. Még szinte köz­mondásossá vált, hogy tőlük egy kis leereszkedést mindenki, még az utolsó cseléd is tanulhat. Nem esett nehe­zükre a beszéd a szegényekkel sem. Sírva is ment el tőlük a cseléd, ha néha kiadták neki az útlevelet. Egy szelíd lelkű feleség mellett három fiúgyermekkel ajándékozta meg Fekete Mihály uram családját a jó Isten. Mind a három szófogadó, okos gyermek volt, de az apa mégis a leg kisebbet, Pált szerette leginkább. Azért is, mert a legkisebb volt, azért is mert határozottan a legélénkebb esze volt fiai között. Ép ezért sokat várt tőle a jövőben. Fekete uram a tisztelendő ur pré­dikációját csaknem szószerint eltudta mondani. A szebbekre még évek múlva is egész jól emlékezett. Képzelhető, hogy milyen nagy volt öröme, mikor a kis Pál otthon is megtudta mondani, hányadik énekszámot énekelték. Las­sanként az éneket is fel tudta keresni. Majd a prédikációnak egy-egy tör­ténetéről is be tudott otthon számolni. Milyen örömmel látta az édesapa ezt a fokozatos haladást. Hogyan csillogott örömtől szeme, mikor kis fia egész szépen elmondta, hogy a tisztelendő ur arról prédikált, milyen nagyon szereti a kis Jézus a jó gyer­mekeket. S milyen örömmel hallgatta az édes anya gyermekének szavait, mikor a hallottakat ez még avval toldotta meg, hogy ő is igyekszik jó gyermek lenni, hogy érdemes legyen a kis Jézus szeretetére. Esténkint a kis fiú szorgalmasan imádkozott az édesanyjával. Mikor azután a gyermekek elszenderültek, a szülők sokszor elbeszélgettek gyer­mekeik s különösen a legkisebbnek jövőjéről. Azt határozták egyakarattal, hogy a két nagyobb fiút, otthon fog­ják, megosztják közöttük a 80 holdas telket. Elég jut abból még mindegyik­nek a megélhetésre. A legkisebbet, Pált azonban, aki úgyis testileg nem valami erős s ilyenformán nem való az erős mezei munkára, tanulni kül­dik. És pedig, ha a jó Isten abba is olyan szándékot ad, mint amilyen őket eltölti, papnak taníttatják. Hadd hirdesse Isten igéjét az embereknek! Különösen az édes apa óhajtotta volna gyermekét őzen a pályán látni. Akármerre tekintett, neki mégis csak ez a pálya tetszett legjobban. Ügyvéd­nek az apa, ha akarná, se adhatná, mert az édesanyjának szíve akkor bizonyosan megrepedne bánatában. Azt hitte a jó lélek, hogy az ügyvéd mind csupa rossz lelkű ember, aki­nek öröme telik abban, ha a sze­gény feje felül ellicitáltathatja a há­zat. Inkább ravatalon, mint ilyen pá­lyán lássa legkedvesebb gyermekét — szokta mondani. Orvosnak se szeretné taníttatni, mert azok foglalkozása ellen is sok kitogása volt. Sokszor vagdalnak, boncolnak. Olyan munkát végeznek, amelyet ő még csak megnézni se tudna. Egyéb pályát nem is igen ismert. A pap már hivatalánál fogva is arra van utalva, hogy jó ember legyen. Ő pedig fiát csak jó emberré akarta nevelni, akit mindenki, a jó Isten is szeret. Olyan sokat szolgálnak az emberek a világnak és nagyon keve­set a teremtés Érának. Hadd szolgál­jon az ő gyermeke hivatala szerint is egész életében annak a mennyei Atyának, akinek ő egész életében csak hálaadással tartozott. II. Pál a falusi iskolában. Fekete Mihály és felesége lelkében a kis Pál az élet útjának nagy, ne­héz, válságos részét megfutotta olyan irányban, amilyenben azt a szerető szülői szív óhajtotta. Gyermekük még az iskolapadot sem látta és ők gondolatban már az iskolát jól elvég­zett gyermeket látták maguk előtt. Még a betűvetéshez se értett és ők már kész, tanult, bölcs embernek lát­ták a jövendőben. Nem is gondoltak arra, hogy a hosszútői iskola alacsony padjaitól milyen hosszú út vezet a főiskolák végső bizonyítványáig. Arra se gondoltak, hogy míg ezen a hosszú úton olyan sok szülő számára az öröm rózsái teremnek, addig sok, nagyon sok szülő azon a virágok között sok, szúrós, vérző törzsre buk­kan. Csak az otthoni iskolába kísérte fel az édesapa hat éves gyermekét és az édesanya szeméből mégis könny csordult, mikor erre a rövid útra el­indultak. Annál nagyobb jókedvvel jött haza a gyermek a déli harangszó megkondulásakor. Nem győzte di­csérni, hogy milyen jó helye van neki ott az iskolában. Alig is várta, hogy az asztal mellől felkelhessen, sietett vissza az iskolába a jó tanító úrhoz, a jó barátok közé. Először csak azt tudta elujságolni, mit beszélt nekik a tanító úr, mit játszottak az iskola udvarán. Egyszer azonban csak hozta nagy diadallal palatábláját édes anyjának, amelyen tanulásának első jutalmát, ismeretei­nek első zsengéjét hozta néhány félve megtámaszkodó í betű alakjában. Az első betűt azután szép rendben sorra követte a többi. Úgyhogy az évzáró vizsgán a tanító úr nagyon meg­dicsérte Fekete Mihály uram előtt a szorgalmas gyermeket. Gyors felfo­gású, jó magaviseletü, szorgalmas gyermek volt Pál. Osztályában meg­érdemelte az első helyet. Ha így foly­tatja, édes apja nem bánja meg, hogy nem hagyja az ekeszarva mellett. Még nagy öröme telhetik benne szüleinek, testvéreinek. Minden év vége a kis Pál számára Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 8 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 58 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents