Harangszó, 1914-1915
1915-11-29 / 7. szám
V. évfolyam. Í9Í4. november á9. 7-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: A le királyod, jön! ... — Hering János: Ima. — Lelkészek a harcmezőn. — Nóvák Lajos: Világi uram kapzsisága. (Elbeszélés.) — Balíkó Lajos: ‘A mi nevünk (Folyt, és vége.) — Karácsony finnepe a kórházakban és a batrmezőn. — Gyermekvilág: Csite Károly: Tériké esete. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. R te királyod jön!... Szomorú ádvent. Máskor ujjongó lélekkel nyitjuk fel szívünk ajtaját s boldogan várjuk, hogy bevonuljon életünkbe a szeretet örökkévaló királya. Most elszorul szívünk. A fehér hólepel, mint valami halotti szemfedél borul a világra. Ha a távolba, nézünk: pirosló foltokat lát szemünk. Harcmezőn küzdő fiaink vérét. A te királyod jön ! Nyissunk előtte ajtót, fogadjuk szívünkbe. Végtelen nagy szükségünk van arra az Istenbe vetett bizodalomra, melyet csakis ő erősíthet szívünkben. Szükségünk van 8rra a nyugalomra, melyet csak az érez, aki benne veti reménységét. Arra a szeretetre, melyre ő kötelezte lelkünket. íme nézzétek, a mi királyunk jön! És mindent magával hoz, amire szükségünk van. Jézus jön 1 Pálmalevelet tart kezében s szere- tetet hoz szívében. Ahova az ő sze- retete elhatol, ott kihull a fegyver s az emberek pálmalevelet vesznek a kezükbe. Jövel azért Jézus! Hozz békességet! I M A., Irta: Hering János. Népeknek hatalmas Istene, szerető mennyei Atyánk! Te irányítottad az emberiség útjait végeden idők óta, te vezetted az összes nemzeteket sötét századok útvesztőin keresztül. A te jóságodat érezte ennek a világnak minden lakója. Te terjesztetted ki védő karjaidat a mi gyermekségünk bölcsője fölé és azóta is a te bölcsességed intézte életünknek változásait. Amikor bűnbe estünk, haragod javító viharát küldötted mifölénk, de valahányszor bűneinkből hozzád fordultunk és bocsánatodért imádkoztunk : te mindig meghallgattál bennünket. íme Atyánk, újra csak tehozzád fordulunk, a mi nagy megpróbáltatásunk idején. Tekints le reánk és hallgasd meg könyörgésünket. Megsokasodtak a mi bűneink s jóllehet te hosszú-tűrő voltál és időt adtál a megtérésre, mi könnyelmű lélekkel mégis csak újabb bűnöket halmoztunk a régiekre. Képmutatók voltunk. Folyton ajkunkon lebegett a te szent neved, de a szívünkben messze jártunk tetőled. Dicsekedve hirdettük keresztyén- ségünket, de tetteink szíveinknek pogányságát mutatták. E Ítéltük azokat, akik nem akartak tudni terólad, de azért mi magunk is földi isteneket imádtunk a te szent neved színe alatt. Nagyra voltunk a mi műveltségünkkel. de a lelkünk műveltségét, amely a szeretet, egy gondolattal sem gyarapítottuk. S íme, most összeomlott a mi képmutató keresztyénségünknek, a mi hazug műveltségünknek Bábel- tornya és mi a romok alul kiáltunk hozzád: bocsáss meg minékünk. Mert hozzú időn összehalmozott gonoszságunk zúgó vihart támasztott felettünk, a nemzetek, akiknek vállvetett munkával a te békességes országodat kellene terjeszteniük, most egymással szemben állva, a háború minden borzalmas eszközével pusztítják egymást. Apáink, fiaink, testvéreink, rokonaink, ezer éves nemzetünk színe- virága, kimondhatatlan nélkülözések
