Harangszó, 1914-1915
1914-11-22 / 6. szám
44. HARANGSZŐ 1914. november 22. a megjelölésére is szolgált. Nem Németországban, hanem Európa többi államaiban terjedt el a név ilyen értelemben először, Németországban sokkal később kezdték használni. A névnek ilyen értelemben való használatán nem csudálkozhatunk. Kétségtelen ugyanis, hogy a protestálás, jóllehet politikai cselekedet volt, de vallási meggyőződésből fakadt. Az említett rendek éppen azért protestáltak, mivel a többségi határozat lelkiismeretükben sértette őket. Világi tekintetben a császár tekintélye és a többség határozata előtt meghajoltak volna, de hitbeli meggyőződésüket semmiféle külső hatalomnak sem rendelhették alá. Hit dolgában egyedül Istentől és az ő igéjétől függtek. A név jelenti tehát a keresztyének, általában az emberek nagykorúságát s az eddigi gyámkodás alól való (elszabadulását. Az Isten képére teremtett embernek egyedüli Ura az élő Isten: hit és erkölcs dolgában egyedül csak ő szabhat törvényt, az embereknek erre joguk nincs. Ha mégis igénylik azt a jogot, akkor bitorlók lesznek s az ilyen bitorlás ellen a nagykorú keresztyénnek nemcsak szabad, hanem kell is tiltakozni, amint erre példát ád az írás, amikor világosan kimondja ! Istennek kell inkább engedni I... Amaz első protestálók vagy protestánsok a lelkiismeretbeli szabadságnak voltak védői és bajnokai. Mivel pedig ez a szabadság alapja és biztosítéka minden más szabadságnak, azért a protestánsokat méltán tekintjük a szabadság hőseinek. A protestáns név tehát azt jelenti, hogy mi a szabadságnak hívei, őrei, letéteményesei vagyunk. Kétségtelen kitüntető nevünk van tehát, de olyan nevünk, mely súlyos kötelességet ró reánk. A névnek díszét igen sokan igénylik, de a kötelességről elfeledkeznek. Akárhány ember van, ki büszkén vallja magát protestánsnak, de sohasem gondol arra, hogy a név nemcsak az emberi rendelések elleni tiltakozásra utal, hanem általában tiltakozást jelent minden ellen, ami az ember lelkiismerete és Isten közé tolakodik s a teremtménynek teremtőjével való közvetlen érintkezését gátolja. Mivel a névnek ilyen jelentése sok prot. ember tudatában is háttérbe szorul, szükséges ennek nyomatékos kiemelése. Ne gondoljuk tehát, hogy nevünknek becsületet szerzünk, s a nevünkben reánk rótt kötelességnek megfelelünk akkor, ha tiltakozunk Róma szolgaságba kényszerítő törekvése el len. Igen is kell tiltakoznunk, de többet is kell tennünk, ha igazán jó protestánsok akarunk lenni. Tiltakoznunk kell tehát minden oly uralom ellen, mely nem Istentől ered, tiltakoznunk kell tehát a bűn ellen is. Aki dicsekedni akar protestáns voltával, ám dicsekedjék, de akkor mutassa is meg, hogy valóban protestáns. Ne az önzés, ne a szenvedélyek, ne a világ szolgája legyen, hanem mindenestől szolgáljon Istennek. Törekedjék arra, hogy a gonosz, a rossz hajlamot féken tartsa, s hárítson el minden oly akadályt, mely Istentől elzárna. Az olyan prot., ki kérlekedik azzal, hogy ő a világosság fia, de élete módjával megcátolja ajkának vallomását: méltatlanul viseli nevét, s a protestántiz- musnak nem dicsőségére, hanem szégyenére szolgál. Vajha mi mindnyájan megszívlelnők ezt az igazságot. Bárcsak mi mindnyájan arra törekednénk, hogy szívvel, lélekkel, valósággal és teljességgel protestánsok legyünk. Ilyenekre van szükség, mert a névleg protestánsok az egylűhnak nemcsak nem használnak, hanem egyenesen ártanak. Folytatjuk. Olvassátok a bibliát. Ztolt 119., 105. flol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán titOti ott Hiányzik otl a leotőbb kincs, De Isten nem lel bajlákot. November 22. vas , Márk 5, 22—24, 25—43. „ 23. hétfő, Luk. 7, 11—17. , 24. kedd, Luk. 7, 1 — 10. „ 25. szerda, I. Kor, 1. 15, 12—28. , 26. csütörtök, I. Kor. 1. 15, 35—49. „ 27. péntek, I. Kor. 1. 15, 50—58. „ 28. szombat, János 5, 20—29. Hol a vége? A szomszéd belép a szobába és a kis fiú, mint rendesen elébe siet, hogy oda nyújtsa a szomszéd-bácsinak kezecskéjét. Mit csináltál ? kérdi ijedten a szomszéd „háborúban voltál ? milyen arcod és homlokod?“ „Igen, szól erre a gyermek anyja, rossz vége lehetett volna a dolognak. Itthon felejtettem a gereblyét, amelyre kinn a mezőn nagy szükségem lett volna s haza küldtem fiacskámat érte. Ő meg buz- góságában, hogy édes anyját megörvendeztesse, sebesen futott, elesett s kis hijja, hogy a gereblye ki nem ütötte szemét. Milyen könnyen elveszthette volna fiam szemevilágát I No de így hát kék szemmel és alapos daganattal szerencsésen megmenekült.“ A szomszéd hallgatott és az asszonyra nézett, mintha még többet szerétne hallani. „Ez kevés 1... hol a vége ?“ szólt végre a csendet megtörve. „Ez volt a vége“, felelt az asszony, de azután így folytatta: „Alaposan leszidtam a gyereket, hogy miért nem vigyáz jobban ; többet nem tehettem, mert hiszen tudja szomszéd úr, hogy csupa buzgóságból és jóakaratból történt így.“ Megint csend. „És aztán... hol a vége?“ szólalt meg újra a szomszéd. „Fiam majd megjegyzi azt magának és a jövőben óvatosabb lesz, ha valami szívességet akar tenni“, feleli az asszony. „Hát a vége hol van?“ kérdezte erre mégegyszer nyomatékosabban és hangosabban a szomszéd. Mivel erre nem jött felelet, égnek emelte ujját és ünnepélyesen így szólt: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert mindörökké vagyon az Ö irgalmassága!“ (107.zsolt. 1. v.) A hadi kölcsön. Az 1912. évi LXIII. t.-c. 17. §-a alapján a magyar kormány hadi kölcsönt bocsát ki, melynek nagyságát később állapítja meg. A kölcsön 50, 100, 1000, 5000 és 10.000 koronás értékpapírokból áll. Ezek az értékpapírok már nov. 1.-től kezdve kamatoznak és pedig 6% ot. Mivel akibocsátási ár, amiért az értéket vásárolni lehet, 97 korona 50 fillér, azért az értékpapír jövedelme meghaladja a 6%-ot. Lehet „szabad darabokat“ jegyezni. Ez azt jelenti, hogy ezeket az értékpapírokat akármikor eladhatja az illető. Ha az értékpapír értéke növekednék (például nagyobb győzelem esetén), úgy az az illető haszna ; ha pedig értéke kisebbednék, úgy az az illető kára. Lehet „zárolt“ darabokat jegyezni. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeket 1920. nov. 1-ig nem lehet eladni. Addig 6°/o-ot jövedelmez s akkor — tekintet nélkül az értékpapír akkori állására, az állam teljes összegében beváltja. Tehát a 97 korona 50 fillérért vásárolt darabokat az állam visszaváltja 100 koronával. A takarékpénztárak tartoznak a hadi kölcsön vásárlásra fordítandó betéteket kiadni. Az állam erre az értékpapírra kölcsönt is ad és pedig a mindenkori bankkamatlábon (jelenleg öVaVo). Mivel pedig a takarék- pénztárak a kölcsönök után mindig magasabb kamatot fizettetnek, — ez is figyelemre méltó előny.
