Harangszó, 1914-1915
1915-06-27 / 33. szám
1916. június 27. HARANGS2Ö. 263. szappant főzzön zsírjukból, ha ugyan volt zsírjuk. S az a kis kutya már napok óta étien, szomjan várta a sintér bunkóját. Nem tudtam meghatottság nélkül hallgatni a halálraítélt házőrző panaszos segélykérését. Mintha csak azt mondta volna: „Miért bántotok engem? Ki akarok innen menni, hogy gazdám házát őrizzem I Ez az én kötelességem, nem négy fal közé zárva éhezni, koplalni nap nap után! Megszolgálom kenyeremet s azt a csontot, amit asztal alá vetnek nekem... Engedjetek ki, én is élni akarok, szeretem az életet, még ha üt leg, korbács is részem.. . Ne vegyétek el életemet 1 S az éhező kutyus kidugta sárga lábacskáját a börtön rácsos ablakán s kormos orrát a szabad levegőre, hol annyira szeretett lenni. Panaszos szavára bejött néhány utcagyerek s részvéttel körülállták az élő koporsót. Szidták a szívtelen sintért, ki már 3 napja nem adott enni szegénykének... Megcirógatták kívülről a szenvedő állat fejét, amennyire befért kezük a rácson. Az egyik tépett ruháju gyerek nem szólt semmit, hanem odaszorí- tóttá arcát a rácshoz s a kis kutya megérezte ezt a részvétet s megnyalta a rongyos üú képét... A rongyos fiú megszólal: Palkó, van még egy krajcárom. A te mamád is adna egyet. Vegyünk neki kenyeret, nézd milyen éhes !. .. Kis idő múlva hozzák a péktől a kenyeret. Benyújtják neki a rácson. Hogy hogy ette meg a kiéhezett kutya a kenyeret, azt nem tudom, nem láttam, csak gondolom. Közben némán megáldottam a rongyosat, ki tán minden vagyonát föláldozta abban a kolduskrajcárban jó szívéért!... Új gyerekek jönnek be az utcáról s a résztvevők közé állnak. A kutyát nem bosszantja senki. Pedig ki tudja hányán vannak köztük, kik máskor zsinórt fűztek volna fülébe, hogy kínjában gyönyörködjenek. Most mindenki sajnálja. Egy újonnan érkező elkiáltja magát : — Nini, hisz ez a szomszédunk kutyája... Picinké, Picinkó... A kutya az ismerős hangra elvak- kantja magát s teljes erejével próbál kibújni a rácson... Hiába. Fájdalmas vonítással húzza vissza beszorult fejét. Aki fölismerte a kutyát, gőzerővel futva indul ki az udvarból, hogy megvigye a hirt gazdájának, hogy Picinkó fogva van a sintér kocsijában. A többiek utána. A remény csillog szemükben, hogy Picinkó meg lesz mentve. Diadalmas menetben hozzák a kutya gazdáját az élő koporsóhoz. A gazda láttán a kutya öröme kimondhatatlan, alig bírt magával ketrecében. Megbocsátotta neki, hogy 3 napig hagyta étien szomjan, élet és halál között lebegni. A sintér csak 1 koronáért volt hajlandó kiadni a kutyát. A gazdánál — szegény ember lehetett — nem volt pénz s kölcsön kellett valakitől kérnie. Elment, de hamar visszajött. Hozta a koronát. Erre aztán megkapta az örvendező kis kutyát, melynek legelső üdvözlete az volt, hogy megnyalta gazdája kezét. Megköszönte neki életét. Az örvendező kis életmentők ragyogó orcával távoztak. Boldogok voltak, hogy megmentették Picinkót. A világháború eseményei. A tragédia sietve halad a kifejlet felé. Az erkölcsi világrend bűnös megzavarása megtorlást kíván. A büntetés órája közeledik. A végpont nem lehet más, mint katasztrófa, megsemmisülés. Bukása annak a zsarnoki hatalomnak, mely bűnös, nemtelen, önző szándékkal rontott oly országokra, oly népekre, melyek neki nem ártottak, melyek erkölcsi felfogás tekintetében magasan felette állanak. Hadd jöjjön az istenítélet 1... Oroszország vergődése. A kovnoi kormányzóságtól Bessz- arábiáig áll a harc. Űzzük, verjük mindenütt mindennap az oroszt. A hosszú harcvonalnak egy a végső célja: az elfoglalt tartományok felszabadítása. Foglalkoztatni kell a milliós ellenséges tömeget a Keleti tengertől csaknem a Fekete tengerig, hogy ereje a megoszlás által gyengüljön s egy-egy közelebbi stratégiai cél megvalósuljon. Ilyen cél most Galícia fővárosának, Lembergnek elfoglalása. Mindaz, ami a lefolyt héten* fenn a Balti tenger vidékén, Lengyelprszágban, Galíciában, Bukovinában s lenn Besszarábiában történt, e cél szolgálatában történt. Követjük a régi szabályt: divide et impera! Szétszaggatjuk az ellenséget, azután megverjük és uralkodunk felette. A hét elején vereséget szenvedtek az oroszok saját hazájukban, Litvániában, a szavle libaui vasútvonalon, továbbá Szuvalki mellett a mariampol- kovnói úttól délre, Lengyelországban Prasznisztól északra és Varsó közelében, Bolymovnál. Pflanzer-Baltin serege kiűzte őket Bukovinából és Besszarábia több helységét elfoglalta. Galícia felső részén seregeink megszállották Szieniavát. Az oroszok ezáltal elvesztették legfőbb védelmi pontjukat a San nyugati partján és lehetővé vált Mackensen, Boehm-Er- molli, Szurmay, Linsingen és Pflanzer- Baltin seregeinek egy időben való előnyomulása. Megtörtént e hó 13-án Jaroszlaunál, a Szán mellett, az orosz front áttörése. Az ellenséges csapatok nem várt csapására eszeveszetten rohantak délnek. A szövetségesek Mosz- ciszkán túl kergették őket. 16 ezer orosz foglyukká lett. Megnyílt az út Grodek felé, melyet méltán tekintenek Lemberg erősségének. Lemberget csak Grodeken át lehet elfoglalni. E hó 16 án két hadseregünk indult Lemberg ellen: észak felől Mackensen, dél felől Bőhm-Ernolli csapatai. Az Janow felé halad, ez már Grodek előtt áll s a vár nyugati részét el is foglalta. A Szán folyót tehát, mely a gorlicei áttörés után az oroszok védelmi vonalául szolgált, a szövetséges csapatok már messze elhagyták és az oroszok Galíciában utolsó védelmi vonalukra, a narol magierov- veresicai vonalra szorultak. Itt heves harc folyik. Az ellenség hamarosan ide küldötte a másutt nélkülözhető csapatokat. Azonban győzelmes seregeinket most már meg nem állíthatja. Grodek már elesett, utána Lemberg és Galícia felszabadul. Olasz támadások. Az Isonzó mellett hiába van az olaszoknak minden erőlködése. E hó 9-én csúfosan megverték őket Görz- nél, ahol 4000 embert vesztettek, másnap Plavánál, Gradiskánál és Sagra dónál. Néhány nappal később megújultak a harcok az Isonzónál és a támadó olasz dandár két nap alatt embereinek 20—25 százalékát elvesztette. A karintiai és tiroli határon ugyanígy jártak az olaszok. Az, ellenségnek a Plöcken vidékén, valamint a Monte Costo-hegyen megismételt támadásait visszavertük“ — jelenti Höfer. Franciaoszágban és a Dardanelláknál nincsen újabb hir, meddő úgy ott mint itt az ántánt erőlködése. Egyéb hirek. Hadi zsákmányunk e hó első felében: 108 tiszt, 122,300 főnyi legénység, 53 ágyú, 187 géppuska, 58 lövőszer-kocsi. — Albánia miatt mind
