Harangszó, 1914-1915
1915-06-20 / 32. szám
1915. június 20. HARANGSZÖ. 251 Mikor tovább megyünk megélénkül körülöttünk minden. Süvit, sír a gránát, bömböl az ágyú, kattog a gépfegyver. Füst és tűz. Még tovább megyünk, ott már emberhangok is beleelegyednek a nagy zajongásba. Halálhörgés, jajgatás. Hogy mit érez az ember? Nem félelmet, hanem valami különös belső remegést. Lázban ég a szem, éjszaka valósággal világít, mint az izzó zsarátnok a szürke hamutakarón keresztül, az ököl meg mindjobban összeszorúl, úgyhogy a köröm vérserkedésig belevágódik a tenyérbe. Mikor azután bele sodródunk a tűzvonalba, akkor már nehéz volna megmondani: mit érez az ember. — Hát az Istenre gondolnak-e ? Kezével int s szemével végigméri az eget. — Sohase kérdeztük: milyen templom és sohase mondtuk: nincsen templom. Ott mindenütt, mindenki imádkozik. Messze maga elé néz. Talán azt a láthatatlan útat nézi, melyen a háború förgetege Istenhez sodorja a tévelygő, bűnös lelkeket. — Hamar előléptettek. Tizedes lettem. Még a háború elején voltunk, mikor patrullba küldtek. Kedvezett a szerencse, eltogtunk egy őrjáratot s fontos híreket vittünk haza. Szakaszvezető lettem. — Hát az őrmesteri stráf és az arany vitézségi érem ? — Annak hosszabb a sora. Van olyan része is, melyről nem szívesen beszélek. De hát hiába, a háború csak háború. Akkor is patrullba mentünk. Szép csöndesen, óvatosan húzódtunk az erdő felé. Egyszerre csak a hegy- hajlásnál tűzet kapunk. Lehasalunk, azután csúszva egy kis fedezéket keresünk. Sehol semmi. Megint dörren az erdő felől. Egy somogyi fiú végignyúl a füvön. Az erdőszélről átkiabálnak. Biztosan azt kiáltozzák, hogy adjuk meg magunkat. Lövéssel felelünk. Megint egy dörrenés. Fejem mellett süvit a golyó. Mit csináljunk ? Biztos fedezékből dolgoznak, mi meg egészen csupaszon állunk. — Mit csináljunk, fiuk ? — Nem adjuk meg magunkat, — kiáltja egy zalai cimborám, — s lövésre kapja puskáját, Ebben a pillanatban az erdőelötti fedezékből 20 — 30 puskacső emelkedik ki, azután megint csöndesen vízszintesre igazodik. Megértettem. — Fiuk, minden hiábavaló ! Sokan vannak. Egymás után Upufogtatnak. Megadjuk magunkat. Felemeltük kezünket. Mikor elvették fegyverünket s maguk előtt hajtottak, azt hittem, szétdobja a szívemet a szégyenkezés. Most már nem szégyenlem. Csak az otthon üldögélők mondják fejcsóválva: megadta magát a hitvány gyáva! Akik voltak harcban, azok tud-' ják, hogy megadni magát sokszor nem gyávaság, hanem okosság- Néha nagyobb bátorság kell hozzá, mint a meghaláshoz. Azt is tudják, hogy megadni magát néha kötelesség, különösen ha az ember kezére többek élete van bízva. Egy kis faluba vittek. Már több fogoly volt a mieink közül. Velünk együtt huszonheten voltunk. Mindjárt másnap történt. Gránátok csaptak le a faluba. Hamar kitelepítettek minket a rétre. Alighanem valami rendelkezést vártak még, mert a fegyvereinket is kicipeltették velünk s halomra dobatták. Zimankós tél .volt, a velőnket is átjárta a nagy hideg. Szitált a hó s a tűalakú fagyos pihék a vastag ruhán keresztül szurkálták testünket. Száraz fát hord- tunk, tüzet raktunk. Egyszer csak futva jön egy orosz katona, parancsot hoz, azután hárommal tovább siet. Ketten maradtak velünk. Mi meg 27-en voltunk. A hold tányérja rávilágított a nagy fagyos fehérségre. Csillogott a vastag hótakaró s a szitáló pihék úgy szikráztak a holdfényben, mintha a két havas hegy között ezüst-gyöngyös fátylat lebegtetett volna a téli szél. Közelebb húzódtunk a tűzhöz. A két őr lassú duruzso- lással beszélget. — Beléjük fojtjuk a szót, — mondja a zalai, — s a kezével lassan napnyugat felé mutat. — Lövésre kész a puskájuk, súgja egy másik. — Ha a kezem elér addig, — egyik- se lő soha többet. Öten a tűz mellé kérezkedtek. Egyszerre egy kézcsattantásra végeztünk a két orosszal. Még csak nem is kiabálhattak. Tűzbe fojtottuk mindegyiket. Menekültünk. Négykézláb, hason csúszva elértük az erdőt. Ott már bátrabban törhettünk előre. De csodálatosan semmitse láttunk és semmitse hallottunk. Egyetlenegy tájékozódási pontunk sem volt. Egy nagy erdőségbe vettük be magunkat s jóllehet az éhség és sok bujkálás erősen elcsigázott, minden óvintézkedést megtettünk, hogy az oroszok meg ne lephessenek. Két nap múlva reggel egy nagy fenyőfa sudaráról különös megfigyelést tettem. Az előttünk elterülő mezőség szélén, egy meglehetős erős orosz csapat helyezkedett el. Egészen nyugodtan jártak-keltek, mert a patrul tisztának jelentette a mezőt eltakaró erdős hegyet. Arra meg nem gondoltak, hogy az ellenség valahogy átcsúszik* az ő járőreiken, meg felfejlődő arcvonalukon s ott üt tábort, ahol ők tegnap pihentek. Ami azután következett, az néhány óra alatt lejátszódott. Úgy látszik, a mieink közelebb voltak, semmint az oroszok sejtették. Egyszerre a csapat rohamléptekkel nekiindul s elhelyezkedik az erdős hegytüremlés fedezékében. Ugyanekkor a gépfegyvert felállítják a mi erdőnk szélén. Gyorsan leszálltam s halotti csendességben összekészültünk. Alulról megindult a harc. Nem láttuk, de sejtettük, micsoda rettenetes nehézségekkel törnek felfelé a mieink. De azért lehetett valami fedezékük. Eleinte alighanem a mi erdőnkben keresték az orosz főerőt, mert ugyancsak erre felé tüzeltek. A hóval és jéggel fedett fenyőfák közt pusztítva szaladt a golyó, sírt, zizegett, nyö- szörgött, csengett-bongott, zúgott az erdő, mintha kicsiny és nagy üvegpoharakat ütögetnének ezüst kanalakkal, vagy mintha egy erőszakos ágyúgolyó egy nagy-nagy üvegkereskedést döntene romba. Majdnem saját katonáink golyója ölt meg bennünket. Az erdőszélen elkezdett kattogni az orosz gépfegyver. Elérkezett a mi óránk. Kiadtam a parancsot, hogy a fiuk minél szélesebb láncba fejlődje\ Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz- __ _ _ _ __ _ tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház- TT I jk | ll ^ J 1 tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol- 1 J fi |l| M ' \l H tokban kaphatók. A HANGYA italai hamis!- g| f ^ I H | y V || tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község- I I lall I irl ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, JLA aJL A 1 JL ■* *■ forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 32 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
