Harangszó, 1914-1915
1915-05-30 / 29. szám
1915. május 30. HARANGSZŐ. 229. helyen kopár és terméketlen. Ezért sok a szegény, nyomorgó család, mely életének biztos megélhetéssel nem tud támaszt adni. A lakosok száma is nagy. 38 millió lélekből áll a lakosság, de ez aránylag kicsiny helyen kénytelen megélni. Franciaország például még egyszer olyan nagy, mint Olaszország és mégis, lakosainak számbeli emelkedése ugyancsak kicsiny külömbséget mutat Olaszország lakosainak számával szemben. A lakosság szegénységével, a művelhető terület aránytalan kicsinységével függ össze a rendkívül magasra szökkenő kivándorlási százalék. Körülbelül Olaszországból vándorolnak ki legtöbben Amerikába. Egy svéd tudós 400.000 teszi az évi kivándorlást, az évi veszteséget pedig 120.000 emberben állapítja meg. Ezek az adatok sok forrongást, bel- villongást, lappangó tűzként fel felvillanó elégedetlenséget megmagyaráznak. Különösen erős a szociálista párt. Olaszország az utóbbi flü>en, különösen a hármasszövetség védelmében, nagyon szépen fejlődött. Közgazdasága, pénzügye rendeződött. Szerencsés fekvése, nagy tengerpartja s lakosainak egységes nemzetisége magukban rejtik jövendő nagyságát. De eddigi helyzete is megmutatta, hogy hatalmának kiterjesztését a közép-tengeren kellene keresnie. Észak- Afrika volna az ő gyarmat fejlődésének igazi helye. Itt nyerne elhelyezést az a sok millió ember, kinek az olasz föld kenyeret adni már nem képes. Olaszország azonban máskép határozott önnön sorsa felett. Elvetette magától azt az szövetséget, melynek árnyékában 33 éven át fejlődött és erősödött. Barátból ellenség lett s nyíltan ellenünk fordult. A szövet- ségesi hűségnek oly durva megsértése ez, amilyenre nem találunk, példát a világtörténelemben. Szinte hihetetlennek látszik, hogy egy olyan művelt, tudományban, művészetben gazdag nép, mint az olasz, egészen elvesse lábai alól minden erkölcs és minden politikai tisztesség talaját. És mégis megtörtént! De vájjon miért ? Megértjük, hogy az olasz nép is erősödni akar a világháború által. Most készül a jövendő térképe. Fegyverrel húzogatják vonalait s ágyukkal robbantják a régi határokat. De már most meg kell állapítanunk, hogy mi nem kényszerítettük háborúba az olaszokat. A végsőkig engedékenyek voltunk. Saját területünkből értékes részeket ajánlottunk fel nekik. Jogokat, melyeket csak nagy önmegtagadással lehetett volna megadni. Mégis készek voltunk mindenre, csakhogy elkerüljük az újabb vérontást. Az olaszok azonban nem fogadták el ajánlatunkat. Nekik a fegyver, a harc kellett volt szövetségesükkel szemben. Hát megindul a harc. Felvesszük a felénk dobott keztyüt. Nem mi vagyunk a kihívók. Az Isten előtti felelősség nem a mienk. Olaszországra hárul az újabb vérontásért minden felelősség. Lehet, hogy küzdelmének lesz eredménye. Lehet, hogy megnövekszik földje, tengerpartja.* De vájjon kárpótlás-e ez azért, hogy eljátszotta erkölcsi hitelét, hogy megingatta az embereknek az ő megbízhatóságába vetett hitét? Az emberek értékét nem a vagyon, hanem a becsület dönti el. Eljön az idő, midőn a nemzeteket is erkölcsi értékük szerint ítélik meg. Olaszország elveszítette a harcot, mielőtt elkezdette volna. Levelek a harcmezéről. Turóczi Józsefnek, a hernádbüdi evang. fília derék gondnokának két fia harcolt a csatatéren a 9. honvéd gyalogezredben, kik közül az ifjabb most az oroszok elleni csatában elesett. Elestét bátyja egy tábori levelezőn a következőkép tudatta a bánatos szülőkkel: „Kelt május hó 4-én. így köszönök magukhoz kedves szüleim. Hála Istennek egészséges vagyok, melyet viszont kívánok az egész háznépnek. Kedves szüleim ne szomorkodjanak mert Pista, szeretett kedves öcsém meghalt. Meghalt királyáért és hazájáért 1915 május hó 3-án. Hősi halált halt. Beszarove község déli és keleti szegélyén fekszik egy magaslaton. Én magam temettem el: szép sírt csináltam neki és fejfát is és feljegyeztem rája, hogy mikor halt meg és hol fekszik. Hát csak nyugodjanak bele kedves szüleim. Ennek így kellett megtörténni. Hát hiába, mindent csináltam vele, de mind hiába volt. Bizony nekem is rossz volt nézni. De hála Istennek jól hajtjuk az oroszokat. Sok ezer foglyot, sok ágyút és géppuskákat fogtunk. Már nem sok kellett rá, hogy futnak az oroszok. Távol zavarjuk az ellenséget. Isten velük kedves szüleim. Ezzel bezárom lapomat. Maradok szerető fiók Turóczy József szakaszvezető.“ Nehéz órák. A legdrágább kereszt.*) 6EROK KÁROLy. Mily ékes dísz a vaskereszt, A hős mellén ha lóg, Mit néktek küld királyotok, Ti bátran harcolók; — S hordjátok büszkélkedve, míg Győztesen térve meg, Otthon csodálva nézik azt A drága kedvesek. De zúg az ólom, és a hős Vérezve porba hull, Fehér mezőn vörös kereszt Siet most támaszul S védelmezőn segíti őt At harci téreken A csendes fekvő helyre, hol A fáradt megpihen. S kit szíven ér a zord golyó, Nem érzi már baját, Végső álomra fekteti Őt bajtárs és barát: S a zöld sikon sötét kereszt \ Némán beszéli: lásd, Hős nyugszik itt és várja az Örök feltámadást! De mindez bármi szép legyen, Ó hős szívleld meg ezt: Az Úr keresztje mindenütt A legdrágább kereszt — A harcban bátorságot ád, Enyhíti sebedet, A holtnak sírját befedi S a mennyekbe vezet. Ford. Hornyánszky Aladár. *) Ezt a szép költeményt az Ev. Zpevnik Éne- keskönyv-bizottság csinos alakban 3 nyelven kiadta. A tót fordítást D. Baltik Frigyes püspök, a magyart Hornyánszky Aladár eszközölte. A kiadvány Raab Károly főespereenél kapható Körmöczbányán. Kereszt árnyékában. Az ablak alatt lassú léptekkel elsurran az este. Fekete ruhájának uszálya hosszan úszik utána, mintha alkonyati szürke ködből szőtte volna egy láthatatlan kéz. Sötétség gubbaszt a házak ormán s elmosódó ködemberek suhannak a falak árnyékán. Azután csöndesség. Minden hallgat,
