Harangszó, 1914-1915

1915-05-09 / 26. szám

206

HARANGSZÓ.

1915. május 9.

szélt a nemzet, a harcos katonák nehéz küzdelméről. A templom belsejét díszítő képek, mintha megdermedtek volna ettől a hangulattól, mely tele volt nyíltsággal, mély vallásosságtól, mintha ítélet fakasztó napsugár költözött volna a hideg, komor falak közé. Bár németül hangzott a beszéd, mégis a legnagyobb figyelemmel hallgatta a katonaközönség. Hiszen tán ha sem- mitse szóltak volna hozzájuk, akkor is tudták, érezték volna miről van szó, mi az a nagypéntek. ..

A mi magyar hallgató katonaközönségünk megértette a német szónokot. Hitében erősbödve, reményeiben meggazdagodva s kiállott szenvedések szülte fájdalmas érzés emlékeiben megenyhülve távozott a nagypénteki isteni tiszteletről. ..

Levél a harcmezéről.

Harctér, 1915. ápr. 27-én.

Tekintetes Szerkesztő Úri

Volt szerencsém itt a táborban olvasni kedves lapját a Harangszót, és pedig a húsvéti számot. Hazulról küldték s mondhatom, hogy kevés oly örömben volt részem a háború kezdetétől fogva, mint ezen lap olvasásakor.

Amint elkezdtem olvasni a tábori tűz mellett, társaim körülfogva mély csendben hallgatták szavaimat. Amikor pedig a szerkesztő úr által írt „Húsvéti történet“ végére jutottam, hallgatóim szemében a mély megille- tődés könnyeit láttam ragyogni, de magam sem olvastam oly megille- tődve mostanában sorokat, mint ezen kis történetet.

A lap a leghűebben írja le, hogy és miként történik itt és odahaza. Bizony szomorú idők ezek, elszorul a szív az itt lefolyt események szemlélésén. De hisz kötelességünket teljesítjük, hazánknak áldozzuk életünket és vérünket.

Szent ügy; bizonyára a Mindenható győzelemmel fog kisegélni minket a háború ezen borzalmas örvényéből. S mint odahaza, úgy itt a táborban is szüntelen kérjük a magyarok Istenét, hogy mielőbb vessen véget ezen borzalmas háborúskodásnak. Megvagyok győződve, hogy templomainkban is sok buzgó imádság hangzik el a várva várt békéért, s remélem, hogy a jóságos Isten mégis fogja hallgatni a hozzá szálló imákat, s letörli a bánat keserű köny- nyeit.

Most pedig azon biztos tudatban zárom soraimat, hogy kedves szerkesztő úr is azon fog igyekezni, hogy olvasóit minden tekintetben vigasztalni fogja.

Maradok kiváló tisztelettel

ifj. Warga Sándor.

A torzsai evang. ámház és konfirmandus-otthon kérő-szózata.

Mint fennállása óta minden esztendőben, úgy az idén is egy színes röpiratot jelentetett meg a torzsai evang. árvaház és konfirmandus-otthon vezetősége. A röpirat a magyar- országi evangélikus iskolásgyermekekhez és gyülekezeteink konfirmandusaihoz fordul kérő szavával — adakozásra hívta fel mindazokat, akiknek nélkülözhető fillérük és könyörületes szívük van. Az intézet hivatásáról, céljairól, viszonyairól világos képet fest maga a röpirat, amelyet e sorok olvasói bizonyára ismernek már, hisz épen az elmúlt hetekben oszthatták ki azt konfirmandusaiknak a lelkészek, tanítványaiknak a tanítók.. . Reméljük : kérő szavunk nem lesz a pusztában elhangzó szó. Hiszen nem kérünk sokat. Ha mindenki csak egy keveset is ád feleslegéből — úgy rajtunk segítve van. Sok fillérből koronák lesznek. S nekünk oly nagy szükségünk van ebben a nehéz időben pénzre, pénzbeli támogatásra. Hisz minden olyan drága. Kiadásaink nap- ról-napra emelkednek, bevételeink ellenben folyton csökkenőben vannak. A háború terhe, a drágaság nyomasztó súllyal nehezedik ránk. A közjótékonyság minden téren és minden irányban igénybe van véve, az emberek áldozatkészsége látszólag kimerült. Pedig mi tulajdonképen csak jótékony adományokból tartottuk fenn intézetünket. Jó emberek könyörületes szíve volt fenntartási tőkénk, költségeinket meg jólelkü keresztyének adományai fedezték. A háború azonban érezhetően megapasztotta a segítők számát. Pedig talán sohasem szorultunk rá annyira az adakozó kedvűek támogató érdeklődésére, mint épen a háború napjaiban.

Eddig velünk volt az Úr. Erős a hitünk, hogy ezután is velünk lesz, hogy könyörületes szívek nem mulasztják el a rólunk való megemlékezést Bárcsak mindazokat, akik e sorokat olvassák, — megilletné a könyörülő krisztusi szeretet szelleme! „Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel... “ (Gál. 6, 10.) — ekkép hangzik az apostoli intés. Fogadja mindenki ezt az intő szót. Segítsen rajtunk mindenki tehetsége szerint. S ha a gyermekek röpiratunkat hazahozzák, ha egynéhány fillért kérnek a mi ügyünk támogatására — úgy adjon minden szülő. Sőt ha megteheti: — toldja meg gyermeke filléreit a maga adományával is. Mert: „ A tiszta és Isten előtt, az Atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szomorúságokban...“ (Jak. 1, 27.) Már pedig mennyi lesz az árva e válságos napok után, hányán kopogtatnak majd nálunk felvételért I Azért ezt az isteni szolgálatot senki el ne mulassza!

(Az esetleges adományok Famler evang. lelkész, vagy az ág, h. evang. lelkészi hivatal címére küldendők Torzsára, Bácsmegye.)

Pünkösdi üzenet.

Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy lapunk utolsó számában közölt felhívás nem volt hiábavaló. Megmozdultak a szívek. Jó lelkek megérezték, hogy ezen az ünnepen sem maradhatnak az isteni ige vigasztalása nélkül azok a küzdő és szenvedő katonák, kik erre a vigasztalásra és erősítésre annyira rászorulnak.

Mozgalmunk eddigi eredményéről a következőkben számolunk be: Saját rendelkezésükre rendeltek: Ev. leik. hiv. (nöegyl.) Bük 160 ; EvaDg. gyülekezet Ostffyasszonyfa, Pálmay Lajos ev. lelkész Győr, evaog. gyülekezet Répcelak, Szórády Lajos alesperes Tatrang, 100—100; Bándy Endre ev. leik. Léva, Evang. gyülekezet Kőszeg, Korbély Géza ev. leik. Eperjes, ev. nőegylet Ivánegerszeg, Zsigmond Ferenc ref. leik. Ártánd 50 — 50; Kovács István gondnok Alsószeleste (büki nőegyl .)40; Ev. leik. hív. Szentes 25; Horváth Emil m kir. adóhiv. főpénzt Besztercebánya 20 ; Joós István gondnok Zsédeny 16 ; Horváth nővérek Győr 6 ;

Szabad rendelkezésre rendeltek: Ostffyasszonyfai gyülekezeti tagok 420 ; Evangeliomi egyesület 300; B., K., L—k, Egyed Tini Nemeshany, egyházm. beim. egyesület, ev. diakonissa nőegyesület Igló 100—100 ; Horváth nővérek Győr 80; Pap Mári Zombor, Cseszkó Sándorné Gérce, Egyed Elekné Nemeshany, Pátzay család Bpest, özv. Neubauer Antalné Bpest, Evang. nőegylet Léva, Kutschi Andrásné és Pong- rácz Jánosné Kőszegdoroszló, Pölöskey Miklósné Felpécz, evang. nőegylet Vönöczk, Benyus József (Tiszaföldvár, Tóth István Németszecsőd 50 — 50; Ev. leik, hiv. Szentes 25 ; Egy özvegyasszony Győr 20 ; Czipott Áron ev. leik. Kácsfalu, 8 darabot. Pénzadományt küldöttek;