Harangszó, 1914-1915
1915-05-09 / 26. szám
1915. május 9. HARANGSZŐ. 205. tett templomi oltárhoz... amely egy napra kizökkenti az embert, az emberiség egy tetemesrészét a hétköznapi lelki életből s égető fájdalommal tölt el bennünket az, hogy még az Úr fiának is szenvednie kellett. Nem beszélgettünk nagypéntekről. Csak úgy magunkban elhatároztuk, hogy ezen a napon elmegyünk istentiszteletre — ha lesz valahol itt a szenvedések, az áldozatok helyén... Nagypénteken volt az első igazi tavaszi nap a Kárpátok és galiciai nyúlványok között. Napsugárban fürdőit a völgy, a hegy, a patak. A katonák élénkebbek, vidámabbak voltak. A prémes kabátoknak leszállóit a becsük, pedig még néhány héttel előbb mekkora szeretetben volt részük, egyike volt a legnagyobb jótevőnknek, nemcsak védett bennünket, de testi melegnek, lelki élénkségnek volt a forrása. S ma már összes dicsősége a múlté. Fűit! mint sok öröm... Ez a napsugaras meleg idő — mintegy stilszerű keretje volt, ami lelki világunknak. A nagypénteken ránk köszöntött békés, vallásos érzület feledtette a 8 hónap háborús izgalmait, iszonyatosságait. 8 órakor már kocsin ülünk, hogy eljussunk T.. . községbe, hol jelezve volt az istentisztelet. Alig, hogy az úttestre fordulunk, már is akadályba ütközünk. Vagy kétezer orosz fogoly zárja el az utat. Szállítják az ország belsejébe. Ezek azonban már nem nagypénteki, hanem húsvéti hangulatban vannak. Ezek részére már feltámadt a Krisztus, az Élet... Örülnek, hogy itt vannak, hogy megmenekültek a háború mérhetetlen szenvedéseitől, a piszoktól, koplalástól, halál-félelemtől, sok orosz gépfegyvertől, mert ezzel hajtják az atyuska katonáit rohamra. Vad, gyalulatlan lélek a legtöbb. Nyers testi erőt képviselnek, kiket a szellemi erő le kell, hogy győzzön. Nincs bennük morális erő. Megy, mert hajtják s lő, mert különben őt lövik hátulról. Sikerül az egész tömeget megelőznünk. Autók pöfögnek el mellettünk nagy gyorsasággal. Már járhatóbbak az útak. Szorgalmasan javítják a harcban kiérdemesült öreg népfelkelőink, kiket az ifjabb, újonnan kiképzett nemzedék váltott fel a dicsőség mezején. Most már jórészt hadtáp szolgálatra használják öreg véreinket. Csinálják az utat, hogy a munició sok élelem szállítást lebonyolíthassák. Ott van az erő, ahol az ágyuk, fegyverek, ahol az emberek elesége jobb, szállítása gyorsabb, tökéletesebb. E tekintetben kifogástalanul működik hadvezetőségünk. Az úttest egyik oldalán jönnek, a másikon mennek a szekerek, lovasok, gyalogosok. Vagy 3 kilométert gyorsabban tehettünk, mert szabad volt előttünk az ut. Utolértünk 2 kilométer hosszú kocsisort, mely állt, várt, hogy előle eltávolítsák az akadályt. Az ilyen trénoszlop néha órákig kénytelen várni. Hogy le ne késsük a szent zsolozsmát, megszegtük a közlekedési rendszabályt. Az oszlop mellett haladunk előre. Az oszlopban, egyik kocsin ismerős tisztet látunk. Alszik. Bizonyosan régóta vár már s felhasználta az alkalmat, hogy a mulasztottakat pótolja. Hangos üdvözlésünkre felébred. Kiszabadítjuk a hosszú sorból. 9 óra már elmúlt, mikor beérkezünk. A nagypénteki hangulatnak semmi nyoma. A hadviselés minden szerve épúgy működik, mint máskor. Jövő-menő kocsik, lovasok, gyalogos katonák, ágyúk, municiós szekerek, nehány civil ember, vágó marhák, össze-vissza kavarodva egy zür-zavar képet adnak. Udvarokon, patak mellett katonák mosakodnak. Valósággal járőrökkel keresik a ruha ráncaiban meghúzódó apró ellenségeit a tisztaságnak. A katonák ruháin rajta van a háború díszitménye. Bizony sáros sok helyen. Alig látszik tőle az alapszin. Az ünneplő ruháink otthon várnak bennünket. Majd haza megyünk értük — később. A nagy torlódásban parancs szavak röpködnek, dörögnek. Valamivel szenvedélyesebben, mint 8 hónappal ezelőtt. A falu végén, kastély kertje mögött áll a templomtornya némán, szótlanul. Megnémult a lelke, a harang. A harctér közelében is el van tiltva a harangozás. Valahányszor ezeket a csöndes épületeket látom, azok a betegek jutnak eszembe, akiket a szevedés valósággal némává tesz. Nem szólnak, nem panaszkodnak, nem sóhajtoznak, mégis látható a szemükből, az arcukból, hogy nagy komoly betegségről van szó. A hadvezetőség intézkedése szerint a görög kath. templomban tartottak istentiszteletet az ág. h. evangélikusok és ev. reformátusok részére. A templom körül csupa katona. Mind öreg népfelkelő. A fiatalabbaknak e napon — ugylátszik — sürgősebb dolguk akadt... közöttük vár nehány tiszttel Helmuth Pommer Eremsi ev. lelkész. Német tipusu, alacsony, szőke ember. Még a fiatalabbak közül való. Katona köpenyeg van rajta. Nézi a katonákat s a távolabb álló rutén lakosokat, feltűnő fehér, kivarrott ruhájuk nagyon elütött a mi katonáink hadviselt ruháitól, kiknek a szakáll, a nagy bajusz, egyáltalában a kevésbbé gondozott külső komor s e mellett mégis mélységesen ünneplő külszínt kölcsönzött. A legtöbb magyar volt. Bemutatkozom a tábori lelkész úrnak. Csak németül beszélt. Gondoltam, itt egy kis nehézség lesz, de majd elsimítjuk. Valahogy majd csak megértetik magukat a magyar katonák is, a német pap is, egymásközt is, meg az égiekkel is. Mig a templomban a gör. k. pap funktionált, egy kis rutén csemetének adott nevet, az alatt úgy határoztunk, hogy a katonák magyarul énekelnek egyházi éneket, a lelkész úr pedig rövid német beszédet, imát mond. így is ment végbe az istentisztelet. „Te benned bízom. .. “ hangzott a templomban. Ekkora vallásos érzéssel még nem hallottam templomban énekelni. Hangjukban nemcsak a remény, a vágy, a hit ereje nyert kifejezést, de mintha benne lett volna egy hosszú téli háború szenvedése, gyötrelme is. Mintha csak a sokat vesztett nemzet fájó lelke sirt volna fel az Egek urához. Rövid ima után a textus felolvasása s a beszéd következett. Arról beszélt a tábori lelkész, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie — pedig Isten fia volt. Feláldozta magát az egész emberiségért. Párhuzamban beElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 26 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
