Harangszó, 1914-1915

1915-05-09 / 26. szám

1915. május 9. HARANGSZŐ. 205. tett templomi oltárhoz... amely egy napra kizökkenti az embert, az em­beriség egy tetemesrészét a hétköz­napi lelki életből s égető fájda­lommal tölt el bennünket az, hogy még az Úr fiának is szenvednie kel­lett. Nem beszélgettünk nagypéntek­ről. Csak úgy magunkban elhatároz­tuk, hogy ezen a napon elmegyünk istentiszteletre — ha lesz valahol itt a szenvedések, az áldozatok helyén... Nagypénteken volt az első igazi ta­vaszi nap a Kárpátok és galiciai nyúlványok között. Napsugárban für­dőit a völgy, a hegy, a patak. A katonák élénkebbek, vidámabbak vol­tak. A prémes kabátoknak leszál­lóit a becsük, pedig még néhány héttel előbb mekkora szeretetben volt részük, egyike volt a legnagyobb jótevőnknek, nemcsak védett ben­nünket, de testi melegnek, lelki élénkségnek volt a forrása. S ma már összes dicsősége a múlté. Fűit! mint sok öröm... Ez a napsugaras meleg idő — mintegy stilszerű ke­retje volt, ami lelki világunknak. A nagypénteken ránk köszöntött bé­kés, vallásos érzület feledtette a 8 hónap háborús izgalmait, iszonyatossá­gait. 8 órakor már kocsin ülünk, hogy eljussunk T.. . községbe, hol jelezve volt az istentisztelet. Alig, hogy az úttestre fordulunk, már is akadályba ütközünk. Vagy kétezer orosz fogoly zárja el az utat. Szál­lítják az ország belsejébe. Ezek azon­ban már nem nagypénteki, hanem húsvéti hangulatban vannak. Ezek részére már feltámadt a Krisz­tus, az Élet... Örülnek, hogy itt vannak, hogy megmenekültek a há­ború mérhetetlen szenvedéseitől, a pi­szoktól, koplalástól, halál-félelemtől, sok orosz gépfegyvertől, mert ezzel hajtják az atyuska katonáit rohamra. Vad, gyalulatlan lélek a legtöbb. Nyers testi erőt képviselnek, kiket a szellemi erő le kell, hogy győz­zön. Nincs bennük morális erő. Megy, mert hajtják s lő, mert különben őt lövik hátulról. Sikerül az egész tö­meget megelőznünk. Autók pöfögnek el mellettünk nagy gyorsasággal. Már járhatóbbak az útak. Szorgal­masan javítják a harcban kiérdeme­sült öreg népfelkelőink, kiket az ifjabb, újonnan kiképzett nemzedék váltott fel a dicsőség mezején. Most már jórészt hadtáp szolgálatra használják öreg véreinket. Csinálják az utat, hogy a munició sok élelem szállítást lebonyolíthassák. Ott van az erő, ahol az ágyuk, fegyverek, ahol az em­berek elesége jobb, szállítása gyor­sabb, tökéletesebb. E tekintetben kifogástalanul működik hadvezető­ségünk. Az úttest egyik oldalán jönnek, a másikon mennek a szekerek, lova­sok, gyalogosok. Vagy 3 kilométert gyorsabban tehettünk, mert szabad volt előttünk az ut. Utolértünk 2 kilométer hosszú kocsisort, mely állt, várt, hogy előle eltávolítsák az akadályt. Az ilyen trénoszlop néha órákig kénytelen várni. Hogy le ne késsük a szent zsolozsmát, meg­szegtük a közlekedési rendszabályt. Az oszlop mellett haladunk előre. Az oszlopban, egyik kocsin isme­rős tisztet látunk. Alszik. Bizonyo­san régóta vár már s felhasználta az alkalmat, hogy a mulasztottakat pótolja. Hangos üdvözlésünkre fel­ébred. Kiszabadítjuk a hosszú sor­ból. 9 óra már elmúlt, mikor beér­kezünk. A nagypénteki hangulatnak semmi nyoma. A hadviselés minden szerve épúgy működik, mint máskor. Jövő-menő kocsik, lovasok, gyalo­gos katonák, ágyúk, municiós sze­kerek, nehány civil ember, vágó marhák, össze-vissza kavarodva egy zür-zavar képet adnak. Udvarokon, patak mellett katonák mosakodnak. Valósággal járőrökkel keresik a ruha ráncaiban meghúzódó apró ellensé­geit a tisztaságnak. A katonák ru­háin rajta van a háború díszitménye. Bizony sáros sok helyen. Alig lát­szik tőle az alapszin. Az ünneplő ruháink otthon várnak bennünket. Majd haza megyünk értük — később. A nagy torlódásban parancs szavak röpködnek, dörögnek. Valamivel szen­vedélyesebben, mint 8 hónappal ezelőtt. A falu végén, kastély kertje mö­gött áll a templomtornya némán, szótlanul. Megnémult a lelke, a ha­rang. A harctér közelében is el van tiltva a harangozás. Valahányszor eze­ket a csöndes épületeket látom, azok a betegek jutnak eszembe, akiket a szevedés valósággal némává tesz. Nem szólnak, nem panaszkodnak, nem sóhajtoznak, mégis látható a szemükből, az arcukból, hogy nagy komoly betegségről van szó. A hadvezetőség intézkedése sze­rint a görög kath. templomban tar­tottak istentiszteletet az ág. h. evan­gélikusok és ev. reformátusok ré­szére. A templom körül csupa ka­tona. Mind öreg népfelkelő. A fia­talabbaknak e napon — ugylátszik — sürgősebb dolguk akadt... kö­zöttük vár nehány tiszttel Helmuth Pommer Eremsi ev. lelkész. Német tipusu, alacsony, szőke ember. Még a fiatalabbak közül való. Katona köpenyeg van rajta. Nézi a katoná­kat s a távolabb álló rutén lakosokat, feltűnő fehér, kivarrott ruhájuk na­gyon elütött a mi katonáink hadvi­selt ruháitól, kiknek a szakáll, a nagy bajusz, egyáltalában a kevésbbé gondozott külső komor s e mel­lett mégis mélységesen ünneplő kül­színt kölcsönzött. A legtöbb magyar volt. Bemutatkozom a tábori lelkész úrnak. Csak németül beszélt. Gon­doltam, itt egy kis nehézség lesz, de majd elsimítjuk. Valahogy majd csak megértetik magukat a magyar katonák is, a német pap is, egymás­közt is, meg az égiekkel is. Mig a templomban a gör. k. pap funktionált, egy kis rutén csemetének adott ne­vet, az alatt úgy határoztunk, hogy a katonák magyarul énekelnek egy­házi éneket, a lelkész úr pedig rövid német beszédet, imát mond. így is ment végbe az istentisztelet. „Te ben­ned bízom. .. “ hangzott a temp­lomban. Ekkora vallásos érzéssel még nem hallottam templomban énekelni. Hangjukban nemcsak a re­mény, a vágy, a hit ereje nyert ki­fejezést, de mintha benne lett volna egy hosszú téli háború szenvedése, gyötrelme is. Mintha csak a sokat vesztett nemzet fájó lelke sirt volna fel az Egek urához. Rövid ima után a textus felolvasása s a beszéd következett. Arról beszélt a tábori lelkész, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie — pedig Isten fia volt. Feláldozta magát az egész emberiségért. Párhuzamban be­Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 26 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents