Harangszó, 1914-1915

1915-04-25 / 24. szám

190. HARANGSZÓ. 1915. április 25. polgármesterének azonnal jelenteni, úgyszintén minden betegséget, vagy ha a fogoly az éjjelt nem töltené szállásán, haladéktalanul bejelenteni. Végül, hogy az esetleges panaszaik orvosolhatók legyenek, a foglyok maguk között községenként egy-egy tisztet választanak, kik minden rajtok esett sérelmet jelenteni tartoznak. Időről- időre a foglyok életének szem- meltartására a kormány biztosokat fog kiküldeni, kiknél a mindenkori panaszok is bejelentendők. Neferof, kormányzó. A világháború eseményei. Az utóbbi napokban a sajtóban többször előfordult a béke emlegetése. Természetesen a békétől, illetőleg a békekötéstől ma még igen távol állunk. Hogyha az ellenfél belátja, hogy min­ket országaiból kiszorítani nem bir, s mi mai fölényünket végkép meg­tartjuk s ha ezenfelül Szerbiában is elértük a szükséges eredményt: csakis akkor lehet szó a békéről. Egyébként is a közel múltban a Kárpátokban reményeink valóra váltak. Az oro­szoknak a kárpátokban körülbelül márc. 26. óta tartó offenzívája az egész arcvonalon megállóit. Midőn az elkeseredett húsvéti harcokban az ellenfél részéről a Labore és az On- dava völgyben nagy erővel megkísé­relt áttörés meghiúsult, az ellenség Erdős Kárpátokban az uzsoki szoros mindkét oldalán próbált meg újabb előrenyomulást. Itt is az oroszok minden támadását az ellenség nagy veszteségei mellett visszavertük. Az uzsoki szorostól északnyugatra a 19. és 26. számú vitéz magyar gyalog­ezredek az oroszok által elfoglalt hadállást támadásukkal egész kiter­jedésben elfoglalták. Most a Kárpátok arcvonalán a legtöbb terepszakon csak tüzérségi harc folyik. A francia harctéren a szövetségesek vagy visszaszorítani vagy éppen áttörni s összecsiptetni igyekeztek a német vonalnak azt az ékét hurkát, mely a balszárnyra Szt. Michiel felett legmeszebb nyúlik bele a francia területbe. De semmi ered­ményt sem értek el. A Maas és Mosel között a harc folyik. Az Essey-Flirey ut mindkét oldalán a németek ellen intézett támadás az úttól nyugatra meghiúsult, mig tőle keletre szurony­harcra került a sor, melyben a né­metek kerekedtek felül. A Vogézekben Schneptenrietkopf ellen intézett francia előretörés is kudarcot vallott. A Dardanelláknál is teljesen negativ maradt az entente törekvése természetesen nagy vesz­teséggel kapcsolatban. Viszont a né­met vizalatti hajók blokádja egyre nagyobb eredményeket tud felmutatni. Egyszóval nyugodtan elmondhatjuk, hogy a lefolyt héten eddigi fölényün­ket minden soron megtartottuk. Egyéb hírek. A Novoje Vremja Írja, hogy Witte gróf, a nem rég elhunyt orosz állam- férfiú, kevéssel halála előtt a Kárpá­tokról ekképen nyilatkozott: A Kár­pátok birtokától függ a szlávok előtt való tekintélyünk, sőt egész helyze­tünk a Keleten. Aki erősen áll a Kárpátokban, annak hatalma biztos úgy a Balkánon, mint az egész Ke­leten. — Kopenhágából írják : Annak győzelmi mámornak, amely Oroszor­szágot Przemysl elestekor elfogta, fel­tűnő kijózanodás lett a vége. A ve­zető orosz politikusok már világosan látják, hogy azok a nagyratörő kö­vetkeztetések, amelyeket Przemysl átadásához fűztek, nemcsak nem kö­vetkeztek be, hanem hogy az az első hatalmas lökés, amelyet az oroszok az ember és muníció-anyag megve­tésével megkíséreltek, tökéletes ku­darcot vallott. — Francia lapok egy idő óta azt híresztelik, hogy Ausztria és Magyarország Oroszországgal külön békét akar kötni. (Talán Oroszország kívánja a békét ? Mi nem 1) — Zemp- lénmegye községeiben összezsúfo­lódott a határmenti harcok miatt a lakosság. Erre meglátogatta a falva­kat a legszomorúbb halál: a gyer­mekhalál. Egyre-másra pusztultak, sorvadtak a gyerekek, mire Sándor János belügyminiszter kiküldötte a kassai áll. gyermekmenedékhely fő­orvosát Zemplénbe, ki a rosszul táp­lált, beteg gyermekeket az állami me- dékhely gondjaiba vette. 638 gyere­ket tettek vonatra Tőketerebesen s onnan tovább szállították. Miskolcon a társadalom szine-java várta és fé­nyesen megvendégelte a szülői haj­lékból kivert gyerekeket. A gyermek­szállításról tudomást vettek a vasúti vonal mentén levő községek és amerre a vonat ment, százak meg százak várták az apróságokat. Meleg szere­tettel teljes jelenetek játszódtak le az egyes állomásokon. 80 gyermeket Miskolcon hagytak. A jászárokszállá­siak 180 gyermeket vettek át. Hat­vanból 5 vagont indítottak útnak Szol­nok felé, hogy a jászsági gyermek- telepnek is juttassanak a kis népségből. Ugyanez a jelenet megismétlődött Aszódon, Gödöllőn és mire a vonat Rákoscsabára ért, a várakozó több mint száz magyarnak nem jutott gye­rek. mert a megmaradt 31 súlyos beteg apróságot a kisérő orvos nem adhatta háziápolásra. — Az Aftenpos- ten haditudósítója irja: Az utóbbi napok legfontosabb eseménye az egész kárpáti fronton a Tucholkától északra fekvő Zvinini magaslat elfoglalása volt. A magaslat elfoglalása azért igen fontos esemény, mert ez uralja az Opor völgyéből kiágazó vasúti vona­lat. Most már könnyű lesz az egye­sült osztrák-magyar-német seregnek a Sztrij felé vezető vonal ellen is fel­venni a küzdelmet. A Zvinini magas­lat elfoglalása igazolja egyrészt az osztrák, de különösen a magyar ka­tonák páratlan vitézségét, másrészt azonban az orosz hadvezetőség meg­gondolatlanságát. Az egyház köréből. Gyászrovat. Evang. egyházunk kipró­bált, derék munkása dőlt sírjába. Lágler Sándor nyug. ev. lelkész, husvét első ünne­pén élete 72-ik évében átadta lelkét teremtő Istenének. Míg élt, buzgó munkása volt az Úr anyaszentegyházának! Ádott legyen emlékezete! Súlyos csapás érte Polgár János mesz- leni ev. lelkészt. Felesége Bihl Johanna, élete 64-ik évében elhunyt. Gyöngéd lelkű, vallásos hitves és jó édesanya költözött el benne a minden halandók útján. Áldott

Next

/
Thumbnails
Contents