Harangszó, 1914-1915
1915-04-04 / 22. szám
1 ?4. amikor karöitve, szent érzésekkel dicsértük az Urat az Úr templomában és hállgattuk a Szent igét. Távol vagyunk családunktól, testvéreinktől, szüléinktől; Nem lenetünk közöttük inért kötelességünket teljesítjük. Harcolunk hazánkért í Most a föld mélyében, a lövész- árokban dicsérjük az Urat. Lelkes élzések Hatják át Szivünket, amikof elhangzik a szent ének: Szeretett Jézus, noha nem vétettél! Egymás között szép csöndesen mindenki elmond eg^ imát és fohászt. Élmondjuk Jézus Szenvedését s fhihdez megvigasztal a nehéz időben, megerősít a nehéz harcokban. Valamennyien, akik itt Vagyunk, arra kérjük szeretett jó családunkat, magyar testvéreinket, hogy most e szép, de szomorú időben ne feledkezzenek meg rólunk. Émeljék fel szívüket a jóságos Istenhez, s imádkozzanak, hogy idővel megint újra együtt dicsérhessük otthon az Urat. Most pedig kívánunk az otthon maradottaknak kellemes húsvéti ünnepeket. Nagytiszteletü Szerkesztő Ür! Alázatos kérelemmel is fordulunk a Nagytiszteletü Szerkesztő Úr kegyes színe elé, ha méltóztatna részünkre egy lapot kiküldeni a harctérre és néhány Lelki fegyver című kis imádságos könyvecskét. Kérjük üdvözletünket a Harangszó utján testvéreinkhez juttatni. Bízva a Nagytiszteletü Szerkesztő úr jóindulatában és előre is megköszönve jóságát. Maradunk Hazafiui tisztelettel Falunyi József szakaszvezető. A világháború eseményei. Március hó második feléről szól rövid összefoglaló krónikánk. Győzelmes csatákkal, biztató reménnyel kezdődik; villámcsapáshoz hasonló szerencsétlenséggel, megrázó hazafias aggodalommal folytatódik; a körülmények felismerésével, megújuló reménységgel s az igazat ügyét védő Istepbe vetett bizodalommal végződik. A Kárpátvidóki és keleti harctér. A Kárpátokban mind nagyobb területre terjed a háború tüze. Most már nem apró csatározásokról van szó, hanem népek, országok sorsát eldöntő harcokról. Amint a hó olvadni kezdett, az oroszok támadása is erősebbé és elkeseredettebbé lett. De méltó volt hozzá mindenkor és minHarangszó. denütt vitéz katonáink hősi védelme. Mint a förgeteg támadtak s ellenállhatatlan erővel verték vissza a haza földjére tévedt muszkát. Legelkesere- dettebb vólt a harc Uzsqktól keletre, az Gpor völgyében. Itt súlyos Veszteséget Szenvedett az orosz. Ezer embere fogságba került. Még súlyosabb Vereség étté Augüsztov és Grodnó köZött, ttiajd Prasznictól északkeletre, ött 5400, itt 2000 embere került a németek fogságába. Majd erős támadást intézett a muszka a lUpkovi és üzsoki hegyszorosok, a Viszoki hegy- hyereg és az öpor völgyének átjárója ellen. De minden erőlködése kárba- Veszett. Súlyos veszteséggel hagyta el mindenütt a harctért. Néhány nappal később Baligrod felől nyomult előre. Hős katonáink itt is visszaszorították. Ugyanakkor délkeleti Galíciában is hagy Vereség érte. Sok embere elesett, 500 katonája fogságba került. Egy-két nappal később a Szab folyó mellett jelént meg. Itt is megverték s ezernél több emberét elvették; Ugyanezen időben orosz hordák elfoglalták Poroszország legkeletibb sarkában Memel városát. Nem hadi taktika volt vállalkozásuk célja, hanem aljas fosztogatás, rablás. A németek azonban csakhamar rajtaütöttek a fosztogató bandán, alaposan elverték s Memelt visszafoglalták. A kisebb-nagyobb győzelmek e derült idején érkezett hozzánk Przemysl elestének mindnyájunkat gyászba borító hire. „Az első hír, midőn a szót kimondta, önnön hangjától visszadöb- bene.* Nem tudtuk, nem akartuk elhinni, hogy az a vár, melyet mindeddig bevehetetlennek s Magyarország biztossága szempontjából első rendű erősségnek tekintettünk, orosz kézbe került. Sajnos, a hír igaz volt, sőt az azt kiegészítő újabb adatok a veszteséget sokkal nagyobbnak tüntetik fel, mint eleinte hittük. A Szán folyó melletti történelmi nevezetességű erősségnek egyik feladata az volt, hogy útját állja a hazánk ellen irányuló orosz támadásnak. És Przemysl e fontos feladatának meg is felelt Amikor az ország határát a duklai hágó, Mezőlaborc és a Keleti Beszkidek tájékán még nem védte oly hatalmas sereg, mint most: a híres galiciai erősség vetett gátat a muszka inváziónak. Húsz hétig állott ellen a legerősebb orosz támadásnak. A védő sereg hősi elszántsággal és bátorsággal teljesítette kötelességét. Nem is az ellenség ereje, hanem az élelem hiánya okozta a vár feladását március 22-én. Az oro1016. április 4. szók e külső ok nélkül sohasem jutottak Volna a vár birtokába. A vár átadása előtt a Védősefeg elszánt kirohanásokkal igyekezett áz ellenség sorait megtörni. De sikertelenül. Az orosz jelentés megjegyzi: a magyar katonák rendkívül hősies viselkedés és kemény viaskodás után vonultak vissza. Azután elkezdték összes hadiszereik megsemmisítését. A robbanásoktól rengett az egész vidék. Azt hittük, hogy nyugat felől felmentő sereg érkezik. Nem tudták, hogy az óriási moraj a vég kezdete. A robbanások Után a vár hős védője, Kuz- manek tábornok és lelkes hadserege felsőbb katonai parancsra megadta magát. A hivatalos jelentés megjegyzi, hogy a várat védő katonaság az ostrom utolsó hetében 44 ezer főből állott. Ebből elesett és fogságba jutott március 19-én, az utolsó kirohanás alkalmával 10 ezer. A várban volt még 45 ezer katonai ellátásban részesülő munkás, lóápoló, vasúti és távíró alkalmazott és 28 ezer beteg és sebesült, összesen tehát 117 ezer ember! Elszorúl az ember szíve, ha elgondolja, hogy ennyivel kevesebb ember áll féltett ügyünk mellett, hogy ezt az óriási veszteséget talán el is lehetett volna kerülni, és hogy hány szerető szív vár értesítést elesett vagy fogságba került hozzátartozójáról 1 Most, mint egy olasz lap jelenti, a Kárpátokban a világtörténelem legvéresebb csatája folyik. Isten, védd meg hazánkat, hadseregünket 1 A nyugati harctéren a helyzet nem igen változott. A franciák erősebb támadásokkal tettek itt- ott kísérletet, de eredménytelenül. Katonaságuk egyre fogy és gyengül. Most már a 17 éveseket hívják be. Egyik francia lap meg is jegyzi fed- dőleg: „Hiszen ezek fejlődésben levő gyermekek, akik nem képesek a háború fájdalmait elviselni. így fecséreljük el azt az értékes nemzeti erőt, melyet holnap és nem ma kellene felhasználnunk.“ A Dardanellák ostroma leghevesebb volt március 18-án. Ekkor a török errősségek legénysége csodálatos hősiességet tanúsított. Hiába volt a szövetségeseiknek minden mesterkedése. Az erősségek úgy állanak, mint állottak az ostrom előtt. Az angolok azonban elfoglalták Lemnosz szigetét, állítólag azért, hogy onnan hatalmukba kerítsék a Darda-
