Harangszó, 1914-1915

1914-10-25 / 2. szám

1914. október 25.

HARANGSZŐ.

13.

hívták össze, melyen bizonyára elhatározzák a katonai segítség megadását. — A Kaukázusban mindig erősebb lesz a forradalom. — Romániában

az uj király elnöklete alatt koronatanácsot tartottak. Újból kijelentették, hogy nem avatkoznak bele a háborúba, hanem semlegesek maradnak. — Egy

spanyol lap Franciaországból azt az értesítést kapta, hogy a franciák vesztesége szept. végén 150 000 halott és 350.000 sebesült volt.

Nagyanya születése napjára.

Istenem, áldd meg az összes nagymamákat, De legislegjobban az én nagymamámat,

Őt áldd meg ezerszer,

Amikor nem látja, amikor nem várja,

Mind a két kezeddel.

Hogy szeret bennünket, Uram, Te jól látod! — Legyen szíve boldog, lépte-nyoma áldott E földi életben.

Fájdalom ne bántsa, nézz kegyesen rája, Hogy el ne csüggedjen.

És ha homlokára felleget bocsátasz, Gondviselő kezed legyen biztos támasz, Amely el ne hagyja,

Oszlasd ezt a felhőt szerelmed fényével. Özvegyeknek Atyja 1

íme, esdekelve borulok le eléd,

Tedd át én szívemre, bánatának felét, Könnyű lészen terhe;

Tarold le jövőmet, éljek öröm nélkül,

Csak öröm ragyogjon jóságos szeméből, Béke száll szívembe 1

Deák Sándor.

Ki szeret legjobban?

Irta: Csite Károly.

Este van. Elültek már a tyúkok, galambok, rucák, ludak és mindenféle kis madárkák, ellenben az édesapa és az édesanya legkedvesebb madárkái: Erzsiké, Lajoska, Piroska, Pisti és Jóska fennvannak még. Az udvarról ugyan beköltöztek már a szobába, de ott folytatják még a játékot.

Az édesanya még kinn foglalatoskodik a konyhában, az édesapa azonban végzett már a napi dolgával, kis fiókái közé megy s a két éves, csöpp Jóska és a három éves Pisti fiacskái unszolására ő is a körláncba áll. Együtt dalolja a kicsikékkel :

Lánc, lánc, hosszú lánc,

Hosszú láncba járunk.

Jó fiúknak, jó lányoknak Koszorút csinálunk.

Erzsiké a sorba,

Annak van jó dolga.

Hej, kék szemű kis Erzsiké' Fordulj angyal módra I

Erzsiké után következik a dalban

és az angyalmódra való fordulásban Lajoska, majd Piroska és a többiek, végül pedig az édesapa. Arra már elfáradnak a kicsinységek. Az édesapa pedig arról panaszkodik, hogy szédül kissé a feje a körbejárástól.

Abba marad tehát a játék. Az édesapa leül a divánra. Mellé kuporodnak a kicsiségek. A két kisebbik az apuska ölébe kívánkozik. Pisti az édesapa jobb térdére, Jóska pedig a balra kerül.

Most mindnyájan unszolják apuskát:

— Meséljen valamit, édesapám 1

— No, jó. Ha csendesen lesztek, mesélek valamit, — mondja az édesapa. — Figyeljetek hát, gyermekek!

— Hol volt, hol nem, volt egy szép, fehér cica. Ennek a fehér cicának volt három kis tarka cica-fiacskája. A kis cicák folyton játszottak az udvaron, folyosón. Egymást hem- pergették a földön s kergették egymást.

Persze, nekik nem volt más dolguk, csak a játék. Bezzeg sok dolga volt az öreg cirmosnak. Egész napon át vadászatra járt, egerek után. Egyre- másra hordta a kis cicáknak az egeret s vígan lakmároztak azok.

Örömükben átölelték édesanyjuk nyakát s kis puha fejecskéjüket hozzá dörzsölték annak a fejéhez.

— Melyitek szeret engem legjobban ? — kérdezte az öreg cirmos a kis cicáitól, természetesen cica nyelven.

— Én, én! — kiáltotta mindenik kis cica.

— Hát hogyan szeretsz engem, te kis fekete fülü? — kérdezte a nagy cirmos az egyik kis cicától.

— Úgy szeretem, mint a kis cica az egeret, — felelte a kis fekete fülü cica.

— Csak úgy ? Hisz a cica megeszi az egeret, — morogta az öreg macska. — Hát te ugri-bugri, hogyan szeretsz ?

— Mint a kis cica az édes tejet — felelte a másik kis cica.

— A cica megeszi a tejet is. — Hát te harmadik, hogyan szeretsz en- gemet ?

— Úgy szeretem én, mint ahogy egy jó cicának szeretni kell az édesanyját !

— Ez az igazi felelet! — kiáltott örömében az öreg cirmos, s megcirógatta mindegyik kis cica fiacskáját. Aztán elszaladt ismét egérvadászatra. S ha el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

— Jaj, de szép mese volt I — kiáltott fel Erzsiké elragadtatással. — Meséljen még édesapám.

— Mesélek, ha megmondjátok, hogyan szerettek ti engem ? — mondja az édesapa.

— Úgy szeretem én édesapát, mint a galamb a búzát 1 — feleli gyorsan Pisti, átölelve az apuska nyakát.

— Szép, csakhogy a galamb megeszi a búzát, kicsi fiacskám, — mondja az édesapa.

— Én úgy szeretem édesapámat, mint a jó kis galamb az édesanyját,

— mondja Lajoska.

— Ez már igazán szép, igazi 1 — helyesel apuska.

— Én meg úgy szeretem apus- kámat, mint az angyalka a Jézuskát,

— mondja Piroska, az édesapa mellé lapulva.

— Ez is szép, igen szép! — mondja az édesapa, megsimogatva kis lánykája szőke hajacskáját.

S már Érzsike, az apuska legna- gyobbik leánykája is szólni akar, hogyan szereti ő az apuskáját, de ugyanakkor megcsendül az esti imára szóló harang. Erzsiké erre, figyelmeztetés nélkül, gyorsan összekulcsolja kis kezecskéjét s buzgó áhítattal imádkozik fennhangon s utána mondják a többi kicsiségek is a szép esti imádságot.

— Ez a legszebb feleleti — szól az édesapa boldogan, édes szeretettel magához ölelve gyermekeit. — Az szeret legjobban s az szerez legédesebb örömet az édesapának és édesanyának, aki jó, engedelmes és buzgón, tiszta szívből imádkozik a jó Istenhez. ..