Harangszó, 1914-1915

1915-01-17 / 14. szám

1915. január 17. HARANGSZÓ. 107. megerőltetésig sokat dolgozik, gyer­mekkorától gyenge, beteg teste nem bírja és mikor legkedvesebb, tán egyet­len barátja meghal, ez annyira meg­rendíti, hogy az orvosok falura kül­dik üdülésre a reá fenyegető halál elől. Isten kezét látja e fordulatban, elhatározza, hogy egyszersmindenkor- ra szakít a tanulmányokkal, s kis fa­lusi jószágra vonul, hogy ott a zürichi bankház segítségével gazdálkodásban töltse életét, keresse kenyerét. De hiá­ba akad feleségében, szeretett barátja nővérében, oly hű munkatársra, a zürichi bank hamar észreveszi, hogy nincs jó helyen a pénze és Pestaloz- zitól megvonják a segélyt. Házáról még félig hiányzik a tető, földjén még csak most bújna elő a beleszán­tott munka, a legvígasztalanabb jövő néz reá voltakép és mégis valami csodás erő, — az, mely úgy meg­jelenik egyszer-kétszer bizonyos em­berek életében — felemeli őt a csüg- gedés örvénye mellől s a legkuszál- tabb kétségbeejtő válságok között adja szájára életének nagy, átfogó eszméjét: „Iskolamester akarok lenni.“ Falusi jószágán még jobban megis­merte a népet s amint megismerte, úgy nőtt szeretete hozzá. Most, hogy maga is szegény volt, most, hogy maga is szenvedett, látta meg a nép nyomorúságának forrásait úgy, amint azokat — szerinte — boldog ember soha nem láthatja. De nemcsak szegények iránti részvét, még in­kább Istenhez való erős bizalom kellett ahhoz, hogy szegénységére szegénységet gyűjtve, a maga szenve­désére mások szenvedését, hajlékát vásott koldusgyermekek menedék­helyévé teszi s rongyosruháju neve­letlen fiúk otthonává, akikkel addig senki nem törődött. Alig engedte maga köré az első tizet, számuk mihamar ötvenre szaporúl. Nyáron mezei dologgal, télen fonással és más kézimunkával foglalkoztatja őket, de amellett télen is, nyáron is, nemcsak a testükkel gondolt, hanem a lelkűk­kel is: oktatgatta, faragta, nevelte őket. Gondolhatjuk mennyi bajlódása lehetett e rakoncátlan gyerekekkel. Többje hálátlansággal viszonozta az ő jóságát, faképnél hagyták mesterü­ket, mikor már egy kicsit felipered­tek és összeszedték magukat nála. Azután jött a sok nélkülözés, bizony előfordult, hogy nem volt fája, mi­vel melegítsen s étele, mit főzzön. És mégis bírta, bírta öt esztendeig. Nem is érthetni meg ezt másként, minthogy végtelen szeretete volt hozzá. Ez pedig volt, hiszen nevelni is erre akart ő mindenekelőtt, mert meg volt győződve, hogy ezen kell ala­pulni mindennek és hogy aki nem szeretetből, nem szeretetre nevel, az nem is tarthat igényt az ember megne­vezésre. Végre is nem a szeretete fo­gyott ki, hanem a nyomorúság szük­ség veszedelme késztette rá, hogy fel­hagyjon ábrándos nagylelkűségével. Adósságokba verte már magát úgyis, mert ha kicsit bővebb esztendő for­dult, akkor mindjárt bővebbre tárta ő is karjait újabb meg újabb koldusgyermekek előtt s ahelyett, hogy adósságát fizette volna, fele­sége pénzét is elköltögette. Képzeljük csak,- milyen fájdalom­mal zárta le ajtóit a szegény gyer­mekek után s mennyi szenvedésébe került, mikor látnia kellett kedves tervének kudarcát, álmai bukását. De azt ne gondoljuk, hogy az öt év nem volt más Pestalozzinak, mint keserű csalódás. Nem. Hosszas ta­pasztalatok, megfigyelések gyűlem- lettek fel benne. Szinte örülhetünk, hogy ábrándjának kicsit vége szakadt, mert mikor ott sürgött-forgott a sok gyermek között, ugyan nem írhatta volna meg mondanivalóit mások, az utókor számára és magányba kellett merülnie, hogy megírhassa számadó könyvét e címen: „Egy remete esti órái. “ Itt összegezi elveit, melyekkel az egész emberiség nevelését átformálni akarja. Itt figyelmezteti a királyokat, hogy csak az a fejedelem népének atyja, aki Istenének is gyermeke, de viszont is, hogy csak az az ember gyermeke Istenének, aki fejedelmé­nek is gyermeke. Itt mondja meg nyíltan azt is, hogy a felsőbb ren­dűek hitetlensége, forrása az alsóbb rendűek engedetlenségének. — Ugyan­csak ekkor írja „Lénárd és Gertrud“ címen az ő híres nevelésügyi regényét, melyet egyenesen a nép, az ő ked­ves népe kezébe szánt. Csak az bán­totta később, hogy nagyon is regény­nek vették, csak úgy, mint a többit. Olvasták, de nem épültek szerinte. Ez a könyv mutatja, mennyire is­merte ő a népet s a módokat, me­lyen át azon segíteni lehetne. Külö­nösen az édesanyáktól vár sokat. Most az anyák — úgymond — azok lehetnek övéiknek, gyermekeiknek, mivé senki a földön helyettük nem lehet. „Azért akarom én a nép neve­lését az anyák kezébe tenni.“ Nem az iskolaszobában kell kezdődni a nevelésnek, hanem a lakószobában. Amire a szülők taníthatják gyerme­keiket, az mindig jó dolog lesz és marad is az ember életében és való­ban az Isten rendeltetése, hogy az egész emberiség a legfontosabbat, mire szüksége van a lakószobában tanulja meg.“ A családi nevelés pótolhatatlan fontosságát beszéli nekünk itt Pesta­lozzi, azt, amit napjainkban oly sok emberen nélkülözünk s amelyhez oly sok megszívlelni valót tud adni az ő könyve. Valóban megérdemelné, hogy ma is sokan elolvassák, el még az utolsó, nyomorgó munkásember is, hiszen tán annak készült a leg­jobban. Ez a könyv vitte el akkor Pesta­lozzi hírét messze földekre. Újságok, kalendáriumok dicsérték, előkelő em­berek keresték utana az ő barátsá­gát. Sőt egy társulat aranyéremmel tüntette ki érte. De, amint maga be­vallja, alig volt az nála néhány hé­tig, mert bármily nehezen is vált meg tőle, szorult helyzetében eladta kénytelen. (Folytatjuk). Lement a nap . . . Lement a nap, sötét az éj, Csak egy csillag ragyog: Fenyegessen ezer veszély, — Lesznek még szebb napok I Oly hős nemzet, mint a magyar, Gyáván nem veszhet el: Barátjával egyet akar, — S győzni fog Istennel I Ez a csillag, — ez a remény A cél ózza karunk, Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 14 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents