Harangszó, 1913-1914
1914-12-21 / 09. szám
HARANGSZÓ. 67. 1913. december 21. lyan nézi a készülődéseket, amik mind miatta történnek. Csak egy kicsit fáj neki itthagyni mindent. Jobban elfoglalja az a gondolat, hogy milyen lesz a város, a nagy iskola, új pajtásai és mind az a sok ismeretlen dolog. Végre fönt van a kocsin minden, édes apja is felült. Most az anyjától búcsúzik. Erre kitör a sírás az anyából, a fiút is könnyekre indítja édes anyjának szomorúsága, ő is elpitye- redik, de indulni kell, felül és János odaszól a lovaknak, sebes vágtatva mennek ki az állomásra. Csöndes, jó kis udvari szobát fogadott Palinak a városban apja és Kapómé, aki itt Paliról gondoskodni fog, áldott lelkű jó asszony volt. Valahogy szegről-végről rokona is Némethéknek, ezért fogadta magához Palit. Neki magának sohasem volt gyermeke, de igéé szerette a gyerekeket. Pali büszkén lépegeti föl és alá szobájában és már is felnőtt, nagy embernek érezte magát. Nem tudta, hogy addig még sok esztendőnek kell elmúlni és ezeket az esztendőket szorgalmas munkával kell kitölteni. Amikor megkezdődtek az előadások, Pali már megismerkedett néhány társával és alig várta, hogy vége legyen az órának, hamar megebédelt, sietett ki a játszótérre, ahonnan alkonyat felé, fáradtan jött haza. A jó Kapómé örü't, hogy Palinak pompás étvágya van és jóízűen fogyasztja a főztjét. Leveleiben el is dicsekedett Némethnének, hogy milyen jól megszokott már nála Pali. Az iskolában eleinte nem volt baj. Az év elején még nem végeznek erős munkát a kis tanulók. Csak úgy játszva vezetik be őket a tudományokba, de bizony vigyázni kell már akkor is, mert ekkor vetik meg az alapot és erre építik rá a tudományok nagy épületét. Palit néha szorongó érzés fogta el. Ha kihívtak valakit felelni, ijedten vette észre, hogy ő ezt így nem tudná elmondani. Pedig otthon a legjobb tanuló volt, mert édes anyja minden nap kikérdezte a leckéből. Itt egyedül volt egészen. A jó Kapor néni arra nem gondolt, hogy Pali naponkint elvégzi-e feladatát. Szívesen beszélgetett el az élénk eszü gyerekkel és örült, hogy nem kell olyan egyedül élnie, mint eddig. Aztán megtörtént, hogy Palit is kihívták felelni egyik tárgyból a másik után. Először még küzdött. Ő, aki jó tanuló volt otthon, lehetetlen, hogy most egyszerre ne tudjon felelni. De hiába volt minden erőlködése, hiába törte a fejét, bizony szégyenben maradt és kétségbeesve ment a helyére, ott csendesen elsirdogált egy darabig. Mikor másodszor, harmadszor is így történt, a tanárok már nem sokat faggatták. Rossz, lusta tanulót láttak benne, aki aligha végzi el az első osztályt. Amikor otthon volt, egyedül, kis szobájában, néha elkeseredve vette elő könyveit és tanulni kezdett. De hamar összezavarodott előtte minden. Nem tudta már helyrehozni, amit elmulasztott és szinte megkönnyebbült, amikor félretette a könyvet és elment játszani. A játék neki már nem szórakozás volt, de háborgó lelkiismeretét némította el vele. Jó, szelíd természete is átalakult. Dacos lett és erőszakos. Kapómé néha megütődött azon a goromba hangon, ahogy Pali vele beszélt. De olyan jó asszony volt, hogy még meg se szidta érte a fiút. Hiszen szegény idegenben van, minek szomorítaná el ? Novemberben aztán szomorú arccal lépett be Kapóméhoz Pali apja. Az iskolából arról értesítették, hogy Pali rosszul tanul és ha meg nem javul, meg kell az osztályt ismételnie. Kapómé megijedt és szabadkozott, hogy ő erről nem tehet. Mindent megtett, amit tehetett, de hát ő nem tud latinul, hogyan tanítsa rá Palit? Pali megtörtén állt az atyja előtt és nehéz szívvel ígérte, hogy ezentúl tanulni fog. Az apa megnyugodva tért haza. Nejének nem is mert szólni a szomorú esetről, hiszen a jó anya arról volt meggyőződve, hogy fia a városban is a legjobb lesz valamennyi között. Ez a szomorú jelenet egy darabig gyötörte Palit és egy pár napra vissza is vonult a játszó társaságtól, de egész lapok meredtek előtte a könyvben, amiket társai már tudtak, ő meg még nem tudott belőle semmit. Dolgozott, tanult, de értelmetlenül. Megtanulta szóról szóra a leckét, ha azonban a tanárok azt faggatták, érti-e, amit tanult, akkor kisült, hogy bizony hiába tanulta meg a leckéjét. Már olyan rossz véleménnyel voltak felőle, hogy mikor jól mondott föl valamit, azt furcsaságnak nézték. Az első félév végén aztán bekövetkezett a nagy csapás: Pali megbukott. Szomorúság borult a falusi házra. Úgy volt, hogy Pali hazamegy a félévi szünetre. Nem ment haza. Nem ' mert volna édes anyja szemébe nézni. Innen is tudta, hogy könnyek vannak benne. Valami kétségbeejtő fásultság fogta el, hogy nagy bűn terheli a lelkét és szeretett volna ennek a súlyától minden áron szabadulni. Kiment az utcára. Élesen süvített a téli szél, de jól esett ez forró homlokának. Céltalanul ment, bolyongott. Órák teltek el így, de ő nem vette észre és már sötét éjszaka volt, mikor föleszmélt és hallotta, hogy a város tornyában kilencet üt az óra. Egészen meg volt dermedve a hidegtől. Alig tudott hazavánszorogni. Otthon bágyadtan feküdt le és egész éjjel erős láz gyötörte. Másnap Ka-, porné orvost hivatott és néhány nap múlva olyan rosszra fordult az állapota, hogy az orvos tanácsára elvitték haza. Ez volt aztán nagy szomorúság a szegény anyának. Mit törődött ő most már azzal, hogy milyen a bizonyítványa a fiának, de, hogy ott fekszik betegen, nehéz lélegzettel és láztól piros arccal és hogy az orvos aggódva nézi a beteget, ez borzasztóbb volt neki mindennél a világon. Azonban a fiú erős természete legyőzte a betegséget. Túlesett a nehezebb részen és lassankint gyógyulni kezdett. Mikor így megszabadult az anya az aggodalomtól, elgondolkozva ült Pali betegágya mellett és amíg az egyre erősödő beteget nézte, azon gondolkozott, mit kellene most már tenni a fiúval, hogy ne csak testi egészségét nyerje vissza, de emberséggel megállja a helyét az iskolában a társai között is. És mikor elaludt a beteg és egyeElmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! ^ fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy íf , mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszüksógletót a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forj aivaiuaa xo woi uoui, a muLgaium Av^iuui a ■ --------------------------------------- buiuua ovi juigaiuumiai., ---------------------u ijanak útbaigazításért a -—- ■■■ — -.......... mß Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesíti Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 9 (8a,ját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió korona évi forgalommal. szám.
