Harangszó, 1913-1914
1913-10-26 / 1. szám
Istennel. Pörpatvarkodik a széllel, a forrón tűző nappal, meg a viharral. Egy rekkenő nyári délután go- molygó jégfelhő vonult végig a határon. Süvítve zúgott a mogyoró- nagyságú jég s félóra alatt tönkretett mindent. Ábrahám János puskával kezében, mint az őrült rohant az utcára. Arca vérvörös, haja ziláltan lobog a szélben, öklével megfenyegeti az eget, s rekedten kiáltozza: „agyonlőlek, agyonlőlek 1... “ A következő pillanatban vállához kapja a fegyvert s megrántja a ravaszt. A lármára kicsődült bámész emberek fejcsóválva fordulnak be házukba s megbotránkozva mondják a benn- lévőknek: Ábrahám János rálőtt az Istenre I Azóta, amennyire lehet, elkerülik a durva lelkű embert a falubeliek. Mert még vannak ám olyanok is, kik nem a földbirtok nagysága, hanem a szív jósága szerint Ítélik meg az embereket. Nem elégesznek meg azzal, hogy nem ölt, nem rabolt valaki, hanem azt is megkívánják a becsületes embertől, hogy törődjék Istennel. Ábrahám János büszkén megy a kerti utón lefelé. Amerre szem ellát, mindaz az övé. A tagút másik oldalán nagy darab tarló sárgul feléje, a birtok végén lankás domb emelkedik zúgó erdővel. Ez az ő büszkesége, mert erdeje csak a grófnak, meg neki van. Ha a grófé nagyobb is, de annak meg nincsen dombja. Mikor a szemére vetették, hogy az új harangokhoz semmivel sem járult hozzá, büszkén vágta oda: „hallgasson az eklézsia, mert a harangkondulás visszhangját mindennap én ajándékozom a falunak." Lejebb menve, észrevette Földes Gyurkát. Arcát lilára festette a harag s mérgesen csapott pálcájával az utat szegélyező verbéniára. „Büszke koldusnép !.. “ mormogta a foga közt. „Gyertek föl“, — kiáltotta mesz- sziről, azután feleletet sem várva, sarkon fordult s gyorsan visszament a házba. Földes Gyurka néhány percig csöndesen tanakodott az anyjával, azután kedvetlenül elindultak. Ábrahám János a köszöntést se fogadta, hanem durván rámordult: „elhoztad a pénzt?..“ Földes Gyurka a fejét ingatta: „nem tudom előteremteni. Kértem mindenfelé, de nem kapok.“ — Nekem pedig kell. Add el a házadat, vagy marháidat! — Ismerjen kegyelmet, könyörü- letességet, — kérlelte az asszony. 4. ________________________ H ARANGSZÓ. Hogy adja el most valamijét is, mikor az árvíz minden pénzt elvitt a faluból. Hiszen nincs, aki megvegye !... — Hát talán nekem nem sír a piszkos víz után a termésem egy része ? Nincsen kedvem még többet veszíteni. Húsz esztendeje várom már, hogy eléje kerülhessek Nagy Istvánnak s első gazdája lehessek a falunak. Most itt az alkalom. Ha holnaputánig nem viszem be a grófhoz a negyvenezer koronát, akkor a kútkerti birtokot is ő kapja meg. Földes Gyurka összekulcsolta két kezét: — Ha Istent ismer, ne kívánjon lehetetlen dolgot 1.. — Istennel nem törődöm, vetette oda a fehérhajú ember, Hhetqflensé- get pedig nem ismerek! Ha holnapután reggelre nincsen itt a pénzed, akkor elveszem házadat s kiverlek pereputyoddal együtt az országúira. Az asszony kétségbeesetten felsírt, Gyurka meg mintha mérges kígyó csípte volna meg, felkiáltott: „az én házamat veszi el ?.. az én gyerekeimet veri ki ?. . “ Szeme vérben forgott, kezével a mellét verte. Bizony rárohan, ha az édesanyja könyörgő tekintete nem állja útját. — Jól van ! — szólt egy idő múlva. Ha kegyelmed nem ismer Istent, van még bíróság, mely Istent is, meg igazságot is ismer. Menjen ahoz kegyelmed, addigra majd előteremtem a pénzt, ha mindjárt a föld alól túrom is elő. — Nem úgy, hitvány, rivalt közbe Ábrahám. Nem kell nekem a bíróság ! Te magad mondtál ítéletet a saját dolgodban 1 Azzal kinyitotta a szekrényt s a felső deszkáról, hátulról a ruhák mögül előkeresett egy kis vasládikát. Indulatosan turkált benne, kirángatott néhány iratot, egy nagy csomó papir-pénzt, százasokat, ezreseket, végre egy írást tartott Gyurka szeme elé. — Itt van, olvasd, ha már elfeledted. Ha a pénz felmondása után hat héttel nem fizetsz, akkor házadat minden külön adásvétel nélkül nevemre irathatom. Ma aug. 12-ike van. Hat héttel ezelőtt mondtam fel a pénzt. Itt van a tanuk Írása. Ha tehát holnapután esti csöndítésre nem teszed az asztalomra az 5000 kor.-t, akkor másnap keress magatoknak éjjeli szállást. Földes Gyurka megtántorodott, mintha taglóval ütötték volna fejbe. De az anyja éles sikoltással rohant az urára: „rabló !.. tolvaj 1.. “ 1913. október 26. Talán attól félt Ábrahám János, hogy széttépi a szerződést, vagy talán a rabló szó öntött mérget a szivébe, hirtelen felkapta nádpálcáját s az asszony arcába suhintott. Metsző jajkiáltás hagyta el a szegény asszony ajkát s a következő pillanatban vér borította el arcát. Földes Gyurka felhördült, ütésre emelt ököllel előreug- rott, de az édesanyja két karja lefogta karját: „Fiam, Fiam !... Ábrahám János sápadtan húzódott az asztal mögé. Néhány percig csönd volt, mint vihar kitörése előtt a villámterhes gomolygó felhők alatt. Azután Gyurka megfogta az anyja kezét s lassan, szótlan elindultak. Az asszony összefogta egy kötéskendőbe ruháit, végigmentek az udvaron, ki az utcaajtón. Kevés emberrel találkoztak, azok se vettek semmitse észre, mert Ábrahámné az arcába húzta fejkendőjét, Otthon azután lemosták a hosszú sebet, megcsókolta Gyurka, meg a felesége is, ez volt a gyógyító orvossága. — Hát ma itt alszol nálunk, nagyanyánk?... Kérdezte a kis Jancsi. — Itt, itt kis katonám. — Hát holnap ? — Holnap is Jancsikám. — Mindig itt alszol nagyanya ?. . . — Mindig, kicsi lelkem. — Akkor ezután én a te öledben imádkozom. Oda is telepedett. Kicsi kezét belé- tette nagyanyja kezébe, azután elmondta az estéli imádságot: „A nap lemegy, az éj beáll, Álom jő szememre, Jó Istenem, viselj gondot Alvó gyermekedre! . . . “ Az asztal végén imára kulcsolt kezére borulva sírt Földes Gyurka. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán Qtfltt ott, Hiányzik ott a legtöbb nincs, De Isten nem le! bajiéból. Október 26. vasárnap, Jeremiás 40, 2—16. „ 27. hétfő, Jeremiás 41. „ 28. kedd, Jeremiás 42. „ 29. szerda, Jeremiás 43. „ 30. csütörtök, Jeremiás 50, 1—20. „ 31. péntek, Jeremiás 51, 50—64. November 1. szombat, Jeremiás 52. Bibliai rejtvények. Előfizetőink részére a következő három bibliai rejtvényt adjuk fel: 1. Honnét származik ez a kifejezés : a betű öl ?
