Harangszó, 1913-1914

1914-12-14 / 08. szám

1913. december 14. HARANGSZÓ. 59. Az örök mécsek egyenként kigyú- ladtak. A keleti égen felragyogott az esthajnali csillag, az ellenkező oldalon egy elfáradt égi vándor bukott alá a mélybe. II. . .. Boldogok vagytok, ha szidal­maznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem I Ez a mi helyze­tünk is kedves testvéreim I- Az ordító ellenség gyűlölettel járja körül várain­kat, szidalmaz bennünket, istenkárom- lóknak, eretnekeknek nevez s alig várja, hogy ismét a máglyára hurcol­hasson, keresztre feszíthessen. S ne­künk mindazt mégis zúgolódás nélkül kell fogadnunk. Az Ur útjai kifürkész- hetlenek, s éppen azokat sújtja min­dig legsúlyosabban, akiket legjob­ban szeret. A gyémántnak csiszolás, a léleknek iigalom, zsúrlódás kell, hogy valódi nemes tartalma napvilá­got lásson. Azért tűrjünk, testvéreim, ne gördítsünk semmiféle akadályokat ellenségeink elé terveik kivitelében. Mert hiszen ők csak az ellenállásra vannak, hogy aztán minden felelő­séget reánk hárítva falunkat fölper­zselhessék, szeretteinket megkínoz­hassák, bennünket börtönbe vethes­senek, templomainkat elvehessék. Én édes népem, amelynek majdnem min­den egyesét én magam neveltem, ősz papod még egyszer kér, fogadd meg jó tanácsát ne ingereld az ellenséget. S akkor talán az átok súlya leesik ismét vállainkról s ismét a régi bol­dogságban folytathatjuk napjainkat. Fel a fejekkel híveim, az Isten mégis megsegít. “ Fábry Gergely végzett. A hívek néma csöndben hagyták el a tem- pomot. Kicsiny csoport tartott a piac felé, meghányván a szót, ami a templom­ban esett. „Szinigazság lehet főtisztelendő uram beszédje“ — emelé a szót az egyik — „de mán’ népünk állapotja olyan, hogv azon a türelem semmit se segít. Ásót, kapát a kezünkbe, oszt álljunk a falu két végére s meg­látjuk, begyün e az a sok nagyúri népség cafatostul, szógástul egye­temben.“ széd. A keresztúri és mihályi határ­beliek is addig tűrtek, addig enged­tek, míg egyszerre csak kitúrták őket templomukból, házaikból, marhájuk­ból, minden lábas és lábatlan jószá­gukból. Úgy gondolom, a Mennybéli se írná rovásunkra, ha egyszer úgy istenigazábul megvédenők a jussun­kat.“ „Hallották-e atyafiak a legújabb esetet“ — szól közbe egy har­madik — „ami a szanyi határban a luthránus pappal megesett. A pozso­nyi püspök valami peres ügyben magáho’ citálta. Persze a pap, mint affajta igaz luthránus keresztyén csak a Fábry Gergely uramnak tartozott engedelmességgel. Nem is ment el a citátumra. Az urak ezért törvényt ültek fölötte, zsódos katonákkal vi­tették Pozsonyba s azóta se híre, se hamva. Felesége és családja meg éhen veszett vóna, ha jó Fábry urunk — az Isten hogy áldaná meg érte — magához nem vette vóna őket.“ „Nem az első eset koma, nem is az utolsó. Különb dógok történtek már ennél és történhetnek velünk is, ha hamarjába, melegibe hozzá nem látunk a féreg elhajlásához.“ „Ha csak rajtunk múlna“ — só­hajtott fel egy öreg zsellér — „de itt van a főtisztelendő úr, mit szólna hozzá, ha az ő tudta nélkül felfor­dult világot csinálnánk falujában. Tudj’ az Isten, valahányszor a deres hajára, jóságos arcára nézek, önként imára kulcsolódik a kezem s úgy gondolom, hogy maga az öreg Péter jár közöttünk. Szeretnék leborulni s a palástja szélit megcsókolni. Elmegy olyankor minden harag a szivembül s elém gyünnek azok a régi-régi, azok az első keresztyének, — akik­ről olyan sokat beszélt nekünk, — akik olyan sokat szenvedtek az apos­tolokkal együtt. Hja, ha neki nem kellene elszámolnunk“... — az öreg hangja megcsuklott. Molnár Pista telkénél a férfiak ha­zaoszlottak. III. Szent István előestéjére jelentették be a megye urai, akiket Kisfaludy Balázs a felszentelési ünnepre meg­hívott, érkezésüket. Alkonyat táján hatalmas porfelleg jelentette, hogy közelednek Vadosfa felé. Ostorpatto­gás, rikoltozás, nyerítés, vadászebek csaholása közben értek a faluba. A falu képe olyan volt, mintha ezek az urak halotti torára gyűltek volna össze. Sehol egy élő ember. Talán a föld nyelte el őket ? Még a máskor oly kiváncsi fehérné’p sem kandikált ki az alacsony kerítések mögül. A falu kóbor kutyái ijedten siettek meg­szokott menedékhelyük, a fahidak alá. A társaság a lutheránus templom előtti téren ütötte fel sátorát. Víg lakomához fogtak. Miért is ne ? Mi gondjuk a falu zselléreinek éjjeli nyu­galmára, akik a napi munkától szinte megdermedten hajtják le fejüket ke­mény fekhelyükre. Tüzet raknak. A hirtelen összehordott fahasábok sis­teregve, pattogva gyulnak meg. A láng magasra csap s valami sajátsá­gos ördögi arcvonásokat kölcsönöz a tűz körül foglalatoskodó, vigyorgó szolgáknak. A sátor belsejében emelkedett a hangulat. Kisfaludy Balázs gúnyos mosollyal az ajkán, úgy ül az asz­talfőn, mintha nem is valami kurta nemesből kivedlett főrang, hanem valami római triumphator volna. A holnapi nap örömére itták az áldo­mást, nem törődvén azzal, hogy egyikük, másikuk mámoros fővel, mocskos szájjal a Krisztus és a fel­szentelendő templom rovására káro­molta az Istent. Eh mit! A holnapi ünnepséggel úgyis levezekelnek min­den létező és talán még létezendő vétket is! „Igyunk barátim, éljen az egység, vesszen az eretnekség I “ — kiált a hős, s a mámor dűl belőle... „Hallgassátok meg, óriási vér­szopó voltam az éjjel álmomban. Felkúsztam az eretnekség mellére, szívtam, szürcsöltem a vérét, harap­tam, martam, cafatokban téptem róla a húst s mind hiába. Mennél jobban vájtam magam beléje, annál inkább növekedett. Végre oly erőre kapott, hogy egy roppanással agyonfojtott engem. Borzasztó álom 1 Ha babonás volnék, még rossz előjelnek venném, így azonban gazdag fogást remélek holnap, azt hiszem, a fenevadak lépre mennek.“ „A poharat a holnapi sikerre!“ — „Hát iszen mond valamit szom­Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincsp A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisí­tatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői for­duljanak útbaigazításért a ■ . 1 . ■1 ^ .. —;— --—— a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. (8aját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió .............................. korona évi forgalommal. - ■ " L evélcím : HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents