Harangszó, 1913-1914

1913-12-16 / 4. szám

1913. november 16.

HARANGSZÓ.

vésztől. Ez onnét van, mert sokáig nem védtük magunkat a baj ellen, szabadon engedtük pusztítani. Itt az ideje, hogy szembeszálljunk nagy ellenségünkkel. Az ember esze és akarata más nagy betegségeket is legyőzött. A tüdővész ellen is van és lesz segítség, csak nem szabad ölbe tenni a kezet és tétlenül nézni, hogy garázdálkodik köztünk. Meg kell tudni mindenkinek, hogy a tüdővész ragadós, fertőző baj és hogy hajlamos embernek, ha a ragályozastól, fertőzéstől nem óvakodnak, megkapják. Azt is tudni kell viszont, hogy ezt a veszedelmes betegséget meg lehet előzni, el lehet hárítani, ha okosan élünk, azaz a hajlamosságot a test erősítésével le- küzdjük s a ragályozást józan elővi- gyázattal elkerüljük. 1911-ben 65,000- en felül való az áldozatok száma hazánkban, akiket a tuberkulózis ragadott el az élők sorából. 1905-ben Magyarországon 12-szer annyi embert vitt el a tüdővész, mint a kanyaró; 11-szer annyit, mint a difteritisz s majdnem 10-szer annyit, mint a hírhedt vörheny. Tehát több mint 31/2* szer annyi életet oltott ki a sorvadás, mint a másik három említett veszélyes kórság együttvéve. A sorvadás betegségét két tényező okozza: egy a testbe kívülről bejutott s utóbb benne élősködő kicsiny gomba és az emberi testnek bizonyos körülmények között előálló gyöngesége. A gomba, amit tüdővész-bacillusnak hívunk, a bajnak a tulajdonképeni csírája; a gyönge hajlamos test pedig a jó termőföld, melyben a csira kifejlődhet. A súlyos tüdőbajban szenvedőt könnyen megismerni. Fonnyad az arca, megnyúlt a nyaka; lapos, sőt süppedt, ziháló a melle, mindinkább nehezére esik a

járás; keveset eszik, sokat köhög; sűrű zöldes sárga turhát köp. Éjjel izzadás gyöngíti; éjjel is, nappal is, de tőképen estefelé láz pirosítja, forróság tüzel az arcán, itt-ott megborzong, sőt a hideg is rázza. — Ámde a sorvadás kezdete nem ily feltűnő. Többnyire csak kisebb jelek árulják el a komoly betegség kezdő- dését: az ember étvágya fogy, köny- nyen fárad, mozgásnál hamar megizzad, könnyen meghűl; idegesebb, hamar felingerlődik, kis okra is felbosszankodik, türelmetlen; lassankint sápadtabb lesz s nem ritkán kisebb- nagyobb fájdalmakat érez a hátában vagy a mellében. Később ebéd után vagy estefelé kisebb láz, mérsékelt forróság is mutatkozik, éjjel — még inkább hajnaltájban — pedig nyugodt fekvés mellett is izzadást vesz észre a beteg. Szerencsésnek lehet mondani azt a beteget, akinél korán mutatkozik egy feltűnőbb jele a tüdővésznek, a véres köpés, vagy épen tiszta vérköhögés. Azért kell ezt szinte szerencsének mondani, mert a vérköpést bajos félremagyarázni, utána nem késik orvoshoz fordulni s a bajára gondot fordítani az ember. Azért kell az elmondottakat tudnunk, hogy a ravasz betegséget jókor leálcázzuk. Beszél aztán a szerző a köpet veszedelmességéről, hogyan kerüljük el a köpködést ? hogyan bánjon a beteg köpetével ? Beszél a beteg nyáláról, a kezek tisztaságáról, csókról és kézcsókolásról. Mennyire segíthetünk a tisztasággal, napfénnyel, a tiszta, szabad levegővel a betegségen ; a poros levegő kártékonyságáról, a test edzéséről, a helyes táplálkozásról, a szeszes italok kártékonyságáról és mindezeknek összefüggéséről a tüdővésszel. A sorvadást

az ember oktalan, tudatlan életmódjával maga szerzi s ha okosan s elővigyázóan él és helyesen védekezik, mentes marad e nagy betegségtől. Hogy az okos, elővigyázó életmód, a tisztaság, a szabad levegő szeretete mennyire óvják az embert a sorvadástól, legjobban bizonyítja, hogy általuk az is, aki már beteggé lett, meggyógyulhat. Be is mutatja a szerző édes apjának képét, az egyik sorvadástól betegen, a másik (20 évvel későbbi kép) egészségesen mutatja be őt. Mértékletes, józan élet és sok szabad levegőn való tartózkodás gyógyították meg. Ugyanígy gyógyult ki a tüdővészből a nagy magyar regényíró, Jókai Mór is, akinek jóságos arcmását, őszbe borult szép tejét is bemutatja a könyv az olvasónak. E szavakkal fejezi be a szerző könyvét: „Minden egyes embernek ki kell vennie részét a közös veszedelem elleni küzdelemből 1 Ha e könyvecskének felvilágosításait, tanácsadásait megfogadja népünk, akkor sokkal könnyebb lesz a hatóságok és a társadalom munkája: a száraz betegség nem fog többé féktelenül dü- höngeni közöttünk, nem sorvasztja el ezentúl is évente sok ezer ifjú hajtását népünk fájának s könnyebben megálljuk majd helyünket a népek versenyében. “

Mi még azt is hozzátesszük, hogy küzdjünk ellene azért is, mert csak „ép testben ép lélek.“ A testet a kér. ember megbecsüli, mert az a lélek lakóháza, temploma. „A tüdővész elleni védekezés vezérfonalát“ ezzel olvasóink jóindulatú pártfogásába

ajánljuk E. J.

____ 29

Tí

z példány után egy tisztelet példányt biztosítunk.

Az egyház köréből.

Iskolaavatás Zsédenyben. A vasi közép egyházmegye egyik kis gyülekezetében, az uraiúj falui anyaegyházhoz tartozó Zsédenyben szép ünnepély volt f. hó 9-én, mikor az alig 100 lelket számláló kicsiny, de lelkes filia újonnan épített iskoláját Kapi Béla körmendi lelkész az illetékes esperes megbízásából fölavatta.

Amilyen megható volt az új iskolának a keletkezése, olvan megható volt a fölavatása is. Egy egyszerű földműves, Joós István a f. év elején nagy dologra határozta el magát, egy még egészen új házát megfelelő telekkel együtt odaajándékozta gyülekezetének, amely serdülő gyermekeit csak nagyon nehezen iskoláztathatta a Zsédenytől távoleső helységek iskoláiban. A nemes példa ékesen szólt

a többi hívek szivéhez is, akik az ajándékba kapott házat tanítólakásnak átalakították és egy megfelelő szép tanteremmel látták el. Az építés födö- zésére szükséges összeg a hívek állami adójának 541% át tette ki. És a lelkes kis gyülekezet ezt a nagy terhet oly készséggel és örömmel vette vállára, hogy egyetlen egy napon begyült a kivetett teljes összeg egy fillér hiány nélkül. — A hívek