Harangszó, 1913-1914

1913-12-16 / 4. szám

1913. november 16 HARANGSZÓ. 27 emberek, ebben van a hibái Hát maguknak nem volt bajuk az adó­val?... Nem marasztalta el magukat még soha a főszolgabíró ?. . . Nem veszítették el pörüket a járásbíróság­nál?... Lássák, ezért megy tönkre a magyar! Ezért esznek csirás ke­nyeret !.. . Ezért vándorol ki a szom­széd vármegyék fele népe idegen vi­lágba I... . , __ Mond valamit, szó sincs róla, _ mond valamit, mormogták az em­berek. — Odakinn bezzeg más világ van 1 Minden törvény és hivatalnok a sze­gény ember igazát védi! Nem nyúz­zák le az emberek bőrét adóba, s nem öltöztetik java munkaereje idején három esztendőre a császár mundér­jába! Higyjék el, Amerika a szabad­ság, a boldogság országa ! Én nem mondom, hogy menjenek ki! Isten óvjon ! Maguk csak szavalják éhesen, üres gyomorral: itt élned, halnod kellI Ez a maguk dolga! Hanem azért nem kell agyonütni azt, aki Amerikát di­cséri s nem szabad azt gondolni, hogy nem szeretik hazájukat azok, kik Amerikában vagyont gyűjtenek s jó­sorba helyezik családjukat 1 Néhány nappal később Tóth János megkapta a Luther-képet, mit Kele­mennél rendelt. Hát mikor kicsoma­golja, látja, hogy egy nagy képes lapba van göngyölítve. A lap homlo­kán vastagbetűs felírás: Amerika csodái. Alatta egy csomó csodálatos kép. Két ló inafeszülten húz egy hosszú szekeret, rajt egyetlen egy hatalmas cső kukorica. Egy másik nagy tár­szekér megtelik négy óriási dinnyével. Az alsó képen akkora tök van ki- pingálva, hogy ajtót vághatnak rajt s kényelmesen ellakhatik benne egy család. Tóth János végignézte, meg­tanulmányozta a kép minden részét, megcsóválta fejét, azután átment né­hány emberéhez. No sógor, mondta nekik, ha ez a kép csak félig is igazat mond, ak­kor igazán bolond az, aki itthon marad! Múlt az idő, folyt a beszéd, végre egy csöndes este, alkonyati harang­szó után, valami harmincán összejöt­tek Polgár István házában. Majdnem mindannyi javakorbéli, családos em­ber. Ott volt a két Horváth, a Tóth familia két feje: a János meg az Ist­ván, a Sülé Ferenc, Beretvás Tamás, Asztalos Mihály meg még sokan. Legényember csak három akadt: Is­tenes Mihály, a Faragó Jóska az al­végről, meg a Szekeres Pista, a ta­valy meghalt Szekeres János fia. Mi­kor mind együtt voltak, Kelemen Barnabás beszélni kezdett. De most már nem olyan alázatos formán, ha­nem határozottan, mint aki biztos a maga dolgában! — Azért jöttünk össze emberek, hogy a maguk nyomorúságos állapo­táról tanácskozzunk. Vérzik a szívem, ha magukra gondolok! Mi vár ma­gukra a jövőben?... Tönkremennek mindannyian! A biztos éhínség el­pusztítja a marosujlakiakat. Csak szá­mítsák: hány esztendő óta viszi el termésüket a Maros? Nem-e minden esztendőben az árvíz martaléka lesz mindenük? Hát akkor miért dolgoz­nak, miért törik-zuzzák magukat ?... Kezét a szívére szorította, a mási­kat pedig rátette Tóth János vállára. Egy pillanatra elhallgatott s kérdőleg jártatta végig tekintetét az embereken. — Szavát ne felejtse tisztelt úr, — szólt közbe Horváth Ferenc, talán valamelyest megjavulnak az állapotok. Indzsellérek jártak lenn s azt mond­ták, hogy ármentesítik a vidéket. A méltóságos gróf úr birtokánál már meg is kezdték. — Hiszen éppen ez a baj! — szólt közbe Kelemen. Az indzsellérek mun­kája a gróf úrnak jó ugyan, de mit használ maguknak?... Nála leveze­tik a vizet, meg egy kissé szabályoz­zák a Marost, de annál több víz sza­kad a maguk földjére. Mert jegyez­zék meg édes barátaim, még nem született meg az az indzsellér, aki magukról, a szegény, elhagyott nép­ről gondoskodnék. ■ — Hát mit tegyünk?. .. Kérdezték néhányan. — Mondtam már, hogy én csak egy segítséget tudok: kivándorolni Amerikába. Ott most nagyon jók a munkásviszonyok. Könnyű munkát kapni, meg kitűnő jól fizetnek. Min­den munkás úr most Amerikában, 10, 15, 20, 25 koronát fizetnek nekik egy napra. — De hátha nem kapunk mun­kát?.. . — Attól ne féljenek, aranyon veszik a jó munkást. Aztán még egyet mon­dok, de tovább ne adják. Közelebb intette az embereket, azután hozzá­juk hajolt s fojtott hangon súgta : — ingyen adnak földet. Az állam nem tudja, hogy hova tegye sok birtokát; munkaerő nincs, hogy munkáltathatná. Most azután csatornáztatta azt a sok millió hold földet s ingyen osztogatja a kivándorlóknak. Csak éppen a csa­tornázási költséget kell évenként fi­zetni. Mondhatom, jó vásárt csinál, ki itthoni földjeit, meg a vityilóját bérbeadja s Amerikába megy gazdál­kodni. Koldusból földesurrá avanzsé- roz azonnal. — De hát azután kaphatnánk-e mi is földet, — kérdezték elgondol­kodva az emberek. — Hogyne kaphatnának! Van ne­kem oda kinn egy jó ismerősöm, az szívesen közbejár. Megkérem, az én kedvemért biztosan olcsón megteszi. — Hát azután mit kóstálna az ur­nák a jószava ?... — Fejenként 20 korona a birtok­szerzőknek, azonkívül fejenként 10 kor. a jegy meg az útlevél megszer­zéséért. Olcsóbban nem lehet. Higyjék el, igy is jól járnak. Mert én már csak ilyen vagyok, nem tudom kihasz­nálni a kínálkozó jó alkalmakat. Az édesanyám is mindig azt mondta: Barnabás, Barnabás! te csak sze­gény koldus maradsz egész életed­ben !... Az emberek nem is igen hallgatták. Elmerülve álltak egymás mellett s gondolkodva szívták pipájukat. — Hát a vasúti, meg a hajójegy, mennyibe kerülne ? — Fejenként 196 korona. — Hű de sok I — szörnyülködtek. Kelemen úr mérgesen felfortyant. — Sokba kerül ?. .. Hát akkor menjen Újvárra, vagy Marosbügösdre, az min­denesetre olcsóbb. De a tengerentúlra nem lehet kevesebb pénzzel eljutni. De nézze csak — folytatta elcsöndesedve — mondhatja-e okos ember, hogy 196 korona drága ?... 20 napig utaznak, mennek vonaton, hajón. Míg a ten­gerhez érnek, addig ugyan maguk fizetik az elemózsiájukat, de már a Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol ■y a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értéke­_ „ fogyasztási szövetkezet nincs! ll n TI ÍÍTTCt Szövetkezetéhez, Budapest faluiét»2^1 ,!z8vetkezetek rév<;n szerezheti be egy-egy f ,rl / J ív Kfizraktár-utra "M szám it»wnP x “'pdennemü háztartási és gazdasági oikkeit és I Ifi I I IV if/j 1A-> közraktár Utca M. Szám. tfítinr» ks^etét a legjutányosabban, úgyszintén hamist- I III II V| I I (8aját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már szövoHr-11111!^8^^611, — Amelyik községben fogyasztási JL. J&. W több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió dűli .akaraak létesíteni, a mozgalom kezdői fór- fl lg B ■ ■■ -—- korona óvi forgalommal. ================== hmumi útbaigazításért a .i. a...- . . ..... . - x= Levélcím: HANGYA, Budapest, postaflók 109. szám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents