Harangszó, 1913-1914
1914-10-04 / 35. szám
27« Hogy a büszke magyar zászlót Porig megalázza. Édes gazdám, búcsúznom kell, Áldja meg az ég is. .. — Megállj fiam. Nem úgy van az, Veled megyek én is.. . A Ha rang-szó előfizetési ára egy évre 2 korona 50 fillér, csoportos küldés esetén 2 korona. Egy harcos a lnblini csatáról. Egyetlen harcos egymaga nem adhat számot a csatáról, hol győztünk, merre vártunk, mi ellen vonultunk fel, mert a csatatér beláthatatlan s a terveket vagy az elért eredményeket a közlegény vagy alantas tiszt nem tudhatja. A csata, hevében tett megfigyelések gyakran megbízhatatlanok is és akkor közelíthetik meg legjobban a valóságot, a mikor az illető csak közvetlen körülötte történt dolgokról beszél. Ezek is gyakran igen jellemzők s élénk képet vetnek az egész ütközetre. Egy krakói bankhivatalnok, ki mint tartalékos vett részt az orosz csatában és Lublinnál megsebesült, ezeket mondotta a saját harcairól: — Lövésre készen feküdtünk a rajvonalban, mikor a távoli erdő szélén orosz gyalogság mutatkozott. A zöld fűvön kitünően láttuk őket. Szélcsend volt s némaság ült a tájon. Hirtelen oldalról megjelent egy kis lovasosztag. A mi huszárjaink. Egyidejűleg gépfegyverek kelepelése s ágyúdörgés kezdődött. Az orosz gyalogság előbbre jött s tüzelni kezdett a lovascsapatra. — E közben mi felugrottunk, előre masíroztunk, időről-időre megállottunk és lövéseket tettünk az ellenségre. Tisztjeink rettenthetetlen bátorsággal vezettek minket. A golyók süvítése mind sűrűbb lett és én úgy éreztem, hogy a mi osztagunkban senki életben nem maradhat s egyikünk sem érheti meg, hogy hadoszlopunk célját elérje. Már jókora utat tettünk, a mikor mögöttünk megdördültek a mi ágyúink, — Már az első néhány lövés nagy pusztítást tett az ellenség soraiban. Felbátorodva vonultunk most már mind előbbre és előbbre és szinte átszellemülve élveztük tüzérségünk gyönyörű munkáját. Végre szuronyrohamig jutottunk. Száz lépés az ellenség. Ekkor láttam, mint dobja el HARANGSZŐ. az orosz katona fegyverét s kezeiket felemelve, hogy kérnek kegyelmet. Mind megadta magát. Mi csak előre, folyton előre mentünk. Fel a dombra, hol az ellenség tüzérsége állt. Tizennyolc ágyú közül hetet a mi.tüzéreink némítottak el, a többit elhagyták a rettentő pánikban menekülő oroszok. Némelyik ágyúban még benne volt a patron, amit nem tudtak már kisütni. — A csata második napján parancsot kaptam, hogy néhány katonával járőrszolgálatot tegyek: mindenkit meg kell állítani 1 Homokos volt az ut s oly zajtalanul mozoghattunk rajta, mintha csak hóban járnánk. Csak lassan mentünk előre, mert embereim fáradtak voltak. Vagy két kilométernyire hirtelen két lovas alakja tűnt fel. Felénk közeledtek. — Mi az országút árkába bújtunk jobbra-balra s szabadon hagytuk az úttestet. így vártuk őket. Kiadtam a parancsot, hogy élve kell őket elfogni s fegyvert csak a végső esetben használjunk. Mikor már néhány lépésre értek, hirtelen kiugrottam az árokból s rájuk kiáltottam 1 — Adjátok meg magatokat! — A kozák felém sújtott a kardjával, mire én beledöftem a szuronynyal. A lovas oldalra dűlt s lebukfencezett a porondra. A társát katonáim lőtték agyon. — Ámbár sokszor voltam kemény tűzben, mégis az egész háborúnak ez a jelenete él leginkább emlékemben: szemtől-szembe. — Soha nem féltem a golyóktól, mégis a legjobban ennek a leroskadó kozáknak látása hatott meg, kit ba- jonettemmel emeltem ki nyergéből. Délután újra harc, golyók zenéje, egy régi ismerősöm melőllem hull ki a sorból. Néhány perccel, de lehet, hogy néhány órával később éreztem, hogy elhagy az erőm. — Legkétségbeesettebb erőlködésem dacára is elzuhantam... Mire eszméletre tértem, sötét éjjel volt, és teljes csend. Majd imbolygó lidérc- fények közeledtek. Tábori lámpák voltak, melyek mögé lovak és szani- téckocsik árnya rajzolódott. A sebesült hordozók felemeltek s kocsira tettek. Csak engem egyedül vittek el... Mit tehetek a Harangszóért? előfizetek rá; előfizetőket gyűjtök; megírom azok címeit, kik talán előfizetnek; tehetségem szerint adakozom a lap terjesztésére. 1914. október 4. —--------------------------------------------H i történik a sebesültekkel? Nap-nap után százával hozzák most már a vonatok a harcmezőkről a bekötözött katonákat. Virágosak a vonatok, csillogók a szemek, a vöröskeresztes kocsik csöndesen fekvő, bekötözött hősei csaták emlékeiről beszélgetnek. Úgy hisszük, sokakat megnyugtat annak a megismerése, hogy mi történik a sebesültekkel s hogyan történik róluk gondoskodás ? Tűzvonalban levő csapatoknál 5—15 perc alatt megtörténik a sebesültek elszállítása az ütközetből biztos helyre. Néha tűzvonalban kell lekötniük a vöröskereszteseknek egy- egy ömlő eret, megtisztítani egy fertőzött sebet. A rendes viszonyok közt csak biztos helyeken történik az első segélynyújtás, a ruhák eltávolítása, a sebek kimosása és a szükséges kötözések. Sokszor rögtönzött operáció történik a harc színhelyén, ez azonban csak a legvégső eset és ritkán sikerül. Az első segélynyújtás helyéről, amely mindig közvetlen közelében van a tűzvonalnak, hamar megtörténik a továbbszállítás a második állomásra. A második központon már sürüek az operációk, itt történik az osztályozás is. Innen aztán elkerülnek a sebesültek a harmadik stációra, amely már nagy kórház, vagy ennek berendezett vasúti állomás. Lábon járó könnyű betegeket innen azonnal továbbítanak a vonatok, amelyek egyúttal viszik a már kellőleg előkészített súlyos betegeket, sebesülteket is. A sebesült létszámot tulajdonképpen csak a harmadik, az elszállítási központnál állapítják meg. Aki eddig elhal, az a csatatéren esik el. Onnan aztán kórházakba, üdülőhelyekre viszik a hősöket és itt gondos, pompás ápolásban van részük. Természetesen ez a hármas beosztás sokszor kivihetetlen, néha csak egy központ, néha négy-öt, a távolság szerint. A sebesültek 25 százaléka három hónap eltelte után, mint teljesen egészséges, vissza vonulhat a háborúba. Ez mindenesetre oly óriási arány, amely a monarkia sebesült ápolási rendszerének jóságát dicséri. Legköny- nyebben gyógyulnak aránylag a golyó és kézifegyver okozta sebek, ha nem altestiek, vagy nem a koponya sérült meg, legnehezebbek a srapnelsebek. Az orosz golyó ütötte seb különösen gyorsan gyógyul, mert a golyó hegyes és így nem üt nagy sebet.