Harangszó, 1913-1914

1914-08-09 / 31. szám

248.

HARANGSZÓ.

1914. augusztus 9.

felé Kladova. Megemlítendő még Negatin és Nis. Loznicát és Valje- vót 1908 —1909-ben erősítették meg a szerbek. Kladovában egy régi török vár képezi az erősség alapját. Kragujevácot szintén az utolsó feszült politikai helyzet alkalmával szerelték fel. Negatin tulajdonképpen nem is vár, hanem sáncfalakkal megerősített erősség. Nis különös jelentőséget nyer előttünk, mert a szerb király és kormány mindjárt a háború kezdetén ide vonult vissza. Ez a hely lenne igazán alkalmas egy vár számára, de kiépítését és megerősítését a szerbek nem tudták elvégezni. Nistől délkeletre, Bulgária felé Pirot vára van. Nis egyébként is védett hely. Folyók veszik körül s a várak és erősségek egész gyűrűt formálnak körülötte. Vonatai segítségével könnyen érintkezik az egész országgal. Valószínű, hogy ez a hely nagy szerepet fog játszani a mi háborúnkban s nem lehetetlen, hogy innen menekül vagy Szaloniki vagy Konstantinápoly felé a szerb kormány és a szerb király.

Ami erősebb az embernél.

Elbeszélés. Irta: Kapi Béla.

Huszonegyedik fejezet.

Hazatérés.

Mikor este körülülték az asztalt, Gyurka részletesen elmondta szabadulása történetét. Délelőtt éppen a műhelybe kísérték át őket, midőn a fegyház igazgatója maga elé hivatta. Néhány sürgönyre és egy pecsétes hivatalos iratra mutatva így szólt:

— Földes György, közlöm önnel, hogy az igazságügyminiszter jóváhagyta a bíróság ítéletét s elrendelte, hogy önt azonnal szabadlábra helyezzük. Ártatlansága kiderült, az igazi bűnös már a börtönben várja büntetését.

Megingott a lábam. Mintha kakaslábon forgó tündérvárrá alakult volna át a rideg hivatalos iroda, eltűnt a nagy épület kicsiny celláival s az őrök ütemes lépése, a parancsnok katonás beszéde a legcsudálatosabb angyaléneknek tetszett. Végigsimítottam homlokomat. Hogyan, ébren vagyok, vagy álmodom ?... Lehetséges, hogy szabadlábra helyeznek ?. ..

Az igazgató egy lépést tett felém, azután vállamra tette kezét. — Igen, így van barátom I Árlatlansága kiderült s ön már szabad ember!

Nem tudom megmondani, hogy mit

éreztem ebben a pillanatban. — Szabad vagyok!... Újra láthatom a családomat, anyámat, feleségemet, ártatlan gyerekeimet!... Újra visszatérhetek a becsületes emberek közé!. .. De egyszerre csak valami rettenetes hideg érzés háborgatta végig szívem boldogságát. Mint mikor a virágos rét zöld pázsitos földjét egyszerre csak tarajosra szántja egy haragos, boszutálló kéz s legázol minden életet és minden szépséget. Arcomat elöntötte a vérhullám, kezem ökölbe szorult. Lélegzetem mindig nehezebb lett. Talán az az egy percnyi gondolkodás gördítette lelkemre ezt a nehéz sziklakövet.

— És. . . és. .. ki adja vissza az elrabolt öt esztendőmet?. .. kiáltottam eszelősen. Kicsoda törli ki életemből sok szenvedésemet és kicsoda kárpótol azért a borzalomért, hogy öt esztendeig nem volt családomnak kenyérkeresője, gyermekeimnek nem volt apjuk 1.. .

A végén már a könny elöntötte arcomat. Egyszere csak egy kéz nehezedett vállamra s a tisztelendő úr, — mert ő is ott volt a szobában, — szelíden így szólt: — nyugodj meg édes fiam és ne zúgolódj sorsod ellen !... Igaz, nagy igazságtalanság történt veled, mert nem lehet rettenetesebb, mint esztendőket ártatlanul börtönben szenvedni. De látod, biráid is emberek, ők is csalódhatnak s ha csalódtak, akkor is az igazságot keresve csalódtak. Éveidet senki visz- sza nem adhatja, de az állam bizonyára mérlegelni fogja ezt a rettenetes dolgot s gondoskodik arról, hogy legalább anyagi kárösodástokért kárpótlást kapjatok I... Nézd, — így folytatta a tisztelendő úrv— még az igazi bűnöst se átkozd. Úgy látszik szegény keservesen megbűnhődött, még mielőtt elítélték volna. Maga jelentkezett a bíróságnál.

Az asszonyok ijedten markoltak Gyurka karjába. Nem hagyták tovább beszélni, jobbról balról röpült feléje az izgatott kérdés: — Kicsoda volt ?. . .

Ábrahám János teste is előregörnyedt, tekintete mereven nézte az elbeszélő ajakát, azután lázasan motyogta : — mi a neve ?.. . kicsoda tette ?. ..

Földes Gyurka megadta a feleletet : — Istenes Mihály 1.. .

— Istenes Mihály ?. . .

— A kegyes Istenes ?... sikolt a két asszony.

— Átkozott 1... hördül fel az öreg, hirtelen felemelkedik, magasra emeli

botját, mintha csak le akarná ütni a hitvány bűnöst, de a következő percben nagy zuhanással lebukik a padlóra.

Gyorsan felemelik, ágyba fektetik, felmosdatják. De az egészséges oldalát sem bírja, az is hozzábénult a másikhoz. Gyilkot ütött bele az a gondolat, hogy saját tanácsadója, kitartott, pénzzel táplált embere, Istenes tette tönkre, az taszította ki az országúira, az adta kezébe a koldusbotot.

Az orvos vállat vont. A konyhában azt mondta, nincs mi jót várni. Csak napokról lehet szó, de elvégezhet néhány óra alatt is.

Másnap magához tért Ábrahám. Nyelve nehezen forgott, de szemeivel mindegyre övéit kereste. Erőlködött, kínnal mozgatta nyelvét, hogy egy-egy szót kiformáljon. Róza asz- szony föléje hajol s megsimítja verej- tékes homlokát: — mit akar kegyelmed ?. ..

Lassan, alig érthetően szakad fel ajkáról a szó: — a Gyurka 1...

Odahívták az ágyához. Valahogyan nagy erőlködéssel az ágy széléig tolta kezét s megfogta Gyurka jobbját. Ránézett csöndes, néma tekintettel, mely sokszor többet mond minden | sok sallangos beszédnél. Egyszerre csak lecsukódott szeme abba a nehéz álomba, mit az örök elalvás megkönnyítésére küld a jó Isten az utolsó útra induló emberre.

Pénteken temették. Ott volt a íél falu. Meg is könnyezték, mert ha sok volt is hibája, azért sokat lebűnhődött belőle, a másik részét meg megbocsátották neki a koporsó körül álló élőkért, meg mivelhogy más ember is kegyelmet vár bűneire az igazság- osztó Istentől. Hanem abban mindannyian megegyeztek, hogy Földes , Gyurka embernek mutatta magát. Megbocsátott, akármennyi volt is ellene a vétek, s mikor rosszakaró mostohája ledőlt, nem a!ázta meg, hanem fölemelte.

Vasárnap templomba ment az egész család. De hány szem megakadt rajtuk, mikor együtt mondták a szentének sorait 1 A tisztelendő úr beszéde is olyan sokszor könnyet csalt szemükbe. Milyen csodálatos is az Isten szeretete. Viharokat tomboltat az ember élte mezőségein, tarrá veret minden fűszálat, virágot, gyümölcsöt, mikor azután a lélek gyászbaöltözöt- ten bujdokol s temetetlen koporsók felett virraszt, akkor megmutatja, hogy a romok felett új élet virul s egy szebb élet tavasza nyit virágokat.