Harangszó, 1913-1914
1914-07-26 / 30. szám
286. HaRaNgS2Ó. Í914. július 26. detben csak gyéren, bágyadt betegen világol, de mégis nyújt egy kis fényt a sötét éjszakában. S minél többször teszi meg lelkünk az utat idáig, annál jobban nő, erősödik a fénylő pont. Kiűzi lelkűnkből a setét- séget, s a ragyogó fényben annál tisztábban látjuk s érezzük, hogy mint jutunk Hozzád közelebb, mind közelebb, óh Uram. Hisz az Úr oltott belénk minden érzést s így csak neki van hatalma azt megszüntetni. Ő gyógyítja meg a mi sebeinket. Ő nyújt felénk segítő kezet, csak meg kell azt ragadnunk. Ha elhagyottak vagyunk, keressük ezt a kinyújtott kezet, a mi legerősebb támaszunkat, az Istent I Keressük őt s biztosan megtaláljuk, bárhol legyünk is. Ha kimegyünk a természetbe, nézzük a lombosodó fákat, érezzük a szellő lágy fuvalmát, hallgatjuk a patak kedves beszédét, mindjárt mintegy a lelkünk mélyéből feltörő örömkiáltás mondja nekünk : nem vagyunk egyedül. Végignézve a mezőn s feltekintve a végtelen magasságba, alant a dön- gicsélő méhtől, a legapróbb fűszáltól fel a büszke bércig, fenn a magasban vijjogó sastól a kis csipogó verébfiókáig, minden csak azt mondja: ne félj ember, nem vagy elhagyott, nem vagy árva, veled van az Isten. Látod e sok szépet mind, mind ő teremtette s tartja fenn. Te is az övé vagy. Ne félj! Ne csüggedj gondot visel rólad is. Ha így elmerengünk s hallgatjuk a némaajkú, de mégis oly beszédes természet titkos szavát, igazat kell adnunk a kis madárnak, a döngicsélő méhnek, a csilingelő harangvirágnak, nem vagyunk, nem is lehetünk egyedül, hanem emelkedünk fel, fel, Tehozzád közelebb, mind közelebb Uram. De vájjon csak a természet templomában találjuk Őt ? Nem I Az Ur mindenütt ott van, de leginkább a mi lelkűnkben. Igen, a mi lelkűnkben. Hogy bennünk, a mi lelkűnkben él s munkálkodik, igazolja a bennünk lakozó jó, könyörületesség, szeretet, melyek mind, mind az Isten tulajdonságai és vonásai rajtunk. S ezek mind bennünk, a mi lelkűnkben élnek. De ugyebár minden virág, minden nemes fácska, minden kis gyermek gondos ápolásra szorul. így van a mi lelkünk is. Az is gondos ápolásra, művelésre szorul. Mert a mi lelkűnkben, mint mindenütt, a jó mellett ott van ennek esküdt ellensége, a rossz is. Már pedig ha a kertet nem gyomláljuk, hiába ültet oda a gondos kertész nemes csemetét, elnyomja azt a gaz, megöli a dudva. így, ha magunk nem gyakoroljuk a mi lelkünket a jóságos dolgokban, nem acélozzuk a gonosszal való újabb és újabb küzdelemre, elcsenevészedik a nemes csemete* elpusztul a gyomtól. De sajnos mi, akik ebben a sürgőforgó világban élünk, a hétköznapokon nagyon keveset fordítunk a mi lelkünk alapos kigyomlálására. De'lám az a gondos kertész, aki a mi lelkűnkbe ültette a nemes fácskát, adott időt és alkalmat is arra hogy azt ápolgathassuk, öntözgethessük. Lám, a heti fáradságos napok után ott a testi pihenés, a szellemi művelés és erősítés napja a szent vasárnap. Hív, hivogat bennünk az Ur követei által. Miért eresztenénk el fülünk mellett a hívogató szót. Bocsássuk csak be a kopogtató vendéget. Ha pedig csak egyszer is bebocsátottuk, úgy a bennünk élő jó kényszerít minket, hogy bocsássuk be mindannyiszor ahányszor csak zörget. Most már ez a bennünk élő jó kényszerít minket, hogy engedjünk a hívó szónak. Istenem, micsoda felemelő, megnyugtató érzés az, midőn a vasárnapi áhitatosság után, mintegy magunknak mondjuk: Hála Isten, nem csak a testemnek, de a lelkemnek is adtam egy kis erősítő táplálékot. Megműveltük, megtisztítottuk lelkünk talaját. Engedtünk rá éltető napsugarat, hogy hadd erősödjön, izmosodjon a fácska, terebélyes fává, elnyomva, elpusztítva a gyomot. így engedve a hívogató szónak, lesz erős támaszunk elhagyatottságunkban s mind jobban és jobban érezzük, mint emelkedünk fel, fel és jutunk Tehozzád közelebb, mind közelebb Uram I Énekes Joós Pál. A vasmegyei Zsédeny községről azt találjuk a vaskos Helységnévtárban : Vas-megyében, a sárvári járásban fekszik, 48 házból áll, 338 lélek lakosa van. Tehát kicsiny község, kicsiny gyülekezet. Néhány család, kevés lélek- szám az egész. Mikor hire járt, hogy ez a maroknyi nép leányegyházzá akar alakulni s iskolát épít, tanítói állást szervez, riadozott bennünk a lélek. Majdnem hogy a pünkösdi ta- ináskodókkal azt mondottuk: édes bortól részegedtek meg ezek! De mi lesz az első lelkesedés mámora után ?... Ekkor történt, hogy Joós István, a gyülekezet gondnoka a hivek gyülekezetében felállott s meghatottságtól reszkető hangon bejelentette, hogy ő házát és telkét ajánlja fel iskola céljaira. így kezdte meg a megválasztott tanító munkálkodását az ajándékba kapott, átalakított épületben. De úgy látszik, a csodákat mívelő pünkösdi lélek még nem végezte be munkáját a zsédenyi hívek közt. Egy Isten előtt is kedves, szép napon az öreg Joós Pál, — Énekes Joós Pálnak hívják a faluban, — kijelentette, hegy egész vagyonát, házát, belsőségét, földeit, mindenét, amije van, a gyülekezetre hagyja. Meg is csinálta a végrendeletet. De azután mást gondolt. Az ember esendő, halandó, az idő változó. Nyugodtabban fekszik a fej a halotti párnán, ha azzal a tudattal hunyja le szemét, hogy életében egész munkát végzett. így tett Joós Pál I Félretette a végrendeletet, menyével egyetértőleg csináltatott a közjegyzővel egy ajándékozási szerződést s telekkönyvileg mindent átíratott a gyülekezet nevére, legyen már életében azé, akinek halála után szánta. így gondolkodott és cselekedett Joós Pál és nemesen gondolkodott, nemesen cselekedett 1 Élete tanulság lehet mindnyájunknak. Becsületes, munkás életet élt. De vagyonát sohase tekintette bálványnak, annak hasznát mindig a lélek javára fordította. Gyülekezet volt a családja, templom a háza. Imádság, szentének hullámozta be a négy talközét. Földi boldogságának megszentelést adott vallásos érzülete. Néhány évvel ezelőtt súlyos csapás érte. Elköltözött mellőle hű felesége. Azután elköltözött az anyját sirató jó fia is. Megfogyatkozott a kis család, megnehezült fölötte az élet. 82 esztendő terhével egyébként is nehéz az élet. Fáradt a kar, reszketős a láb, törődött a test. A mi derék Joós Pálunk is többet fekszik, mint ameny- nyit fenn van. De azért még mindig van életében szépség és értelem. Reggel kezébe veszi az énekeskönyvet s egymásután énekelgeti a szebb- nél-szebb korálokat. Azután jön a biblia, annak igazságán vigasztalódik és erősödik lelke. Énekeskönyv és biblia kísérik élete útján, e kettőből árad magas életkorára fény és derű. Most ezzel a cselekedetével feltette élete koronáját. Gazdaggá tette gyülekezetét, örökkévalóvá nevét!
