Harangszó, 1913-1914
1914-07-12 / 29. szám
1914. július 12. HARANGSZÓ. 229. * nevelték, mert Ferenc Ferdinánd házasságkötése óta nyilvánvaló volt, hogy atyja, Ottó után rá vár a korona. Az új trónörökös már három év óta nős. 1911. év őszén vette nőül Zita főhercegnőt. A fiatal hercegi párnak a műit évben született egy fiúgyermekük. Károly Ferenc József királyi herceg szigorúan katonás életet él. Feleségével együtt előbb Csehországban lakott, ahonnan azután Galíciába helyezték át. A trónörökös most őrnagy a 39. gyalogezredben. Az ifjú királyi herceget szíves, közvetlen modorú embernek mondják, akik ismerik. Ezredének tisztikarával bajtársi viszonyban élt, részt- vett kedvteléseikben és a tiszteket gyakran látta vendégül asztalánál. Feleségével beutazta a monarkia több részét és mindenütt a legszívesebben emlékeznek ezekre a látogatásokra. Nem egyszer megesett, hogy egészen egyszerű emberekkel hosszasan elbeszélgettek anélkül, hogy kilétüket föl fedték volna. Egy kedves történet szerint a vártán feszengő 44-es magyar bakákat majdnem naponkint megszólítja a főherceg. Egyszer Csáky Károly káplárt szólította meg a főherceg. Megkérdezte, hová való ? — Somogymegyébe — volt a válasz. — Mi Somogymegyének a székvárosa ? — kérdezte a főherceg. — A Radetzky-kaszárnya — válaszolt a baka. Mondják, hogy az új trónörökös s Zita hercegnő is jól beszélnek magyarul. * # * A jó Isten adjon az elköltözött trónörökös párnak békés pihenést 1 Védelmezze szerencsétlen hazánkat, öreg királyunkat s az ifjú trónörököst, hogy majdan nemzete javára, népei boldogítására élhessen! Gyülekezetek a tanítókért. A mai nehéz megélhetési viszonyok közt, mikor a drágaság olyan nehéz súllyal nehezedik minden emberre, különösen az évi fizetéses emberre, természetesnek találjuk, hogy a hivatalnokok erősen ostromolják az államot s fizetésük felemelését sürgetik. A magyar tanítóság is éveken keresztül sürgette anyagi helyzetének javítását. Nem is csoda 1 A tanító munkája nemcsak az egyénre, községre, városra, hanem az egész nemzetre annyira fontos, annyira elsőrendű, hogy méltón várhatja jutalma és elismeréseképpen asztalára a lágy kenyeret. Hiszen a nemzet értelmi súlya, a köz műveltsége, a nagy tömeg jelleme, gondolkodása és er- kölcsisége nagyrészt azon a testet- lelket ölő munkán fordul meg, melyet a tanítók végeznek az iskolában. Azt szokták mondani, olyan a tanító munkája, mint a mécses. Míg másoknak világit, addig önmagát megemészti. Fájdalom, a tanítói fizetések rendezése nem sikerült úgy, mint ahogyan szerették volna. Különösen vesztesek maradtak a mi derék felekezeti tanítóink. Az állam törvénye az állami tanítók mögé sorozta be őket s kevesebb fizetést biztosított nekik, mint azoknak, kik velük együtt ugyanazt a munkát végzik. Pedig a legtöbb evang. tanító rendes tanítói munkája mellett kántori teendőket is végez, és bizony-bizony a legtöbb helyen ezt a munkáját is csak köszönettel jutalmazzák. Nagyon jogos tehát az a kívánság, hogy az ő anyagi helyzetükben is történjék némi szükséges és méltányos javítás. De azt a javítást he várjuk mindig az államtól. Ne gondoljuk, hogy ha két kézzel zörgetjük annak kapuját, akkor már megtettünk mindent. Azt se higyjük, hogy ez a kérdés éppen csak a tanítók ügye s ahhoz senki másnak köze nincsen. Nem! ez a kérdés a gyülekezetek, az egész evang. egyház ügye, ezt sürgetni, szorgalmazni kell, ezt megoldani segíteni mindnyájunknak komoly kötelességünk I Püspökeink jól ítélték meg a helyzetet, midőn egy évvel ezelőtt fel- s*ólították a gyülekezeteket, hogy igyekezzenek tanítóikat a gyülekezet erejéből kárpótolni azért, amit az állam nekik meg nem adott. Emeljék a tanítók fizetését, becsüljék meg a népoktatás munkásait, könnyítsék meg vállukon a megélhetés terhét! Ne várjunk mindent az államtól, hanem tegyünk meg magunk is mindent, hogy megelégedett vezetők munkálhassák az egyház ügyét. Nagy lelki megnyugvással állapítjuk meg, hogy a komoly püspöki kérelem nem volt pusztában elhangzó szó. íme, a munka- és embermegbecsülés magaslatára felemelkedett egy egész sor gyülekezet. Battyánd 50—50 kor.-val javította tanítóinak fizetését, Muraszombat, Tótkeresztur kántortanítójának 200—200 kor. személyi pótlékot állapított meg, ugyancsak javította a tanító fizetését a zsédenyi, némethidegkuti gyülekezet is. A soproni gyülekezet, mely eddig is kiváltságosán gondoskodott tanítóiról, — ismét követésre méltó példát adott. Ugyanis egyhangúlag elhatározta, hogy a gyülekezet tanítóinak családi pótlékját gyermekenként 100 korona helyett 200 kor.-ban állapítja meg. Mikor ezeket a határozatokat olvassuk, melegség járja át szivünket. Az a vágyódás ébred bennünk: vajha ezek a példák világítanának be sok-sok gyülekezet leikébe s mutatnák meg a kötelesség útját! Mit tanult Gergő? Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Régi a történet. Mezítlábas, kis kurta gatyás, pufók arcú, ragyogó szemű gyermek volt akkor még a most már galambősz Csiza Gergő. Mint aféle vidám, csintalan fiú, egész nap az utcán játszott a pajtásokkal. A gyomra ugyan gyakran haza szalajtotta egy karéj kenyérért s ráadásul egy-egy almáért, amíg ugyanis tartott az almából. Mert hát soha nem terem annyi alma, hogy el ne tudnák a gyermekek a háztól mind hordani. Azaz erre mifelénk, a magyar falukban nem terem annyi, de annál bővebben terem a német atyafiaknál, a nyugati határszéli falukban. Szinte azt hiszi az ember, hogy arra felé nem is szeretik a gyermekek az almát, azért tudnak a német sógorék Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetéhez, Budapest IX!., Közraktár-utca 34. »zäui. (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 1 ■ - 50 millió korona évi forgalommal. ----------L eTélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
