Harangszó, 1913-1914

1914-06-28 / 28. szám

1914. június 28.

HARANGSZÓ.

223.

hajladozó gyönge ágai végén. Az asztalon meg ágyon egymás mellett fe- küsznek meleg ruha, könyv, játék csupa szebbnél-szebb holmi. Ni csak, anyának, nagyanyának is van egy-egy meleg nagykendő, még ruhára való is van melléje téve. Nagyapónak kapcsos bibliát tett kis Jézus a fa alá, meg egy szép pipát, de ni csak, — ezüst a kupája.

És még ez nem minden 1 Most mondogatják egymás közt, hogy öt pöcsétes levélben pénz is jött, éppen 500 korona, vadonatúj, ropogós bankókban.

Úgy tele van szívük, fejük, hogy gondolkodni is alig tudnak, de azért csak végigcsinálják szent karácsony estéjét, amint szokták. Rozika, Jancsi elmondják a karácsonyi verset s úgy megsiratják mindannyian, mikor odaérnek :

. . . „Özvegy, árva, annyi vár ma Bú-hegesztő balzsamot. “

Ágnes asszony egyszerre csak hangosan felsír.

. . . „Anyja mellett annyi gyermek Hall ma szépet rólatok . . . Istenem, de hány van, a kit Gondviselő hű kezek Nem ölelnek ma se meg.“

Az urára gondol. Maga előtt látja kiszáradt szemekkel, ölelésre tárt karokkal, amint jönne rég látott cselédei csókolására, de beleütközik abba a magas négy falba, mely talán örökre elzárja ifjú életét.

A Jancsi elcsuídó hangja is megerősödik. Az utolsó vers már báran röppen ég leié:

„Szánjatok le, szálljatok Bethlehemi angyalok :

Zörgessetek ma este meg Minden piciny ablakot,

S házikókba, palotákba,

Egy örömet vigyetek :

— Boldog, édes ünnepet ! . . .

Mikor azután együtt énekelték a karácsonyi szent énekeket s együtt mondták az Isten Fia születésére szóló imádságpt, lassanként felszá- radt könnyük. Érezték, hogy a menny leszállotc hozzájuk s fehér angyalszárnnyal reájuk borult szent karácsony békés boldogsága.

— Ki küldte, kicsoda küldhette ?... kérdik már ezredszer.

— A csomag is, meg a pénz is Bécsben van feladva. Egy bank adia fel azzal a megjegyzéssel: egy üzletfelünk utasításira.

— De hát kicsoda az ?.. . Kicsoda küld nekünk ennyi drága holmit, meg ilyen sok pénzt ?

Nincs rá felelet. De mindegyikük érzi, hogy valami titokzatos dolog

előtt állnak, mi arról is beszél, miről hallgatni akarna.

A kis Rozika hajas babáját magához ölelve, odaszalad az anyjához.

— Ugy-e mondtam édesanyám, a kis Jézuska hozta I. . . A pénzt is ő hozta, hogy Bimbót vehess rajta 1. ..

— Az az galambom, Jézuska hozta, igazán ő hozta, — mondják csöndesen és könnyel telik meg szemük.

— Áldassék érte szent neve 1

Öreg Ábrahám csak ennyit mond :

— Róza, a Gyurka azt hiszem, mégis csak ártatlan 1...

— Áldjon meg az Isten a szava- dér Mihály I... feleli megindultan az asszony. Bizony ártatlan szegény jó Gyurka I...

Egy család lelke csöndesen össze- simult karácsony szombatján. Talán ez volt az első nap, hogy egymás közelségét érezték. Nagyapa, nagyanya, anya és gyermekek szíve ösz- sze dobbant s lelkűket megérintette egy édes boldogság sejtelme.

Ugyanakkor a fegyház cellájában ágya előtt térdelve imádkozott egy rab. Messze tengeren túl pedig fényes lakásában merengve nézett maga elé egy gazdag ember. A kandallóban pattogó fa megvilágította sápadt arcát s szomorú csöndesen ezt suttogta:

— most már megkapták I. . . És a három felé ünneplők közt egyik sem volt igazán boldog 1.. . A család s a gazdag ember ünneplését annak a szerencsétlen embernek a képe zavarta meg, ki cellája padlóján sírva imádkozott.

Folytatjuk.

Olvassátok a bibliát.

Zsolt. 119., 105.

Hol biblia a bánban nincs, Tanyát a sálán ütőit ott, Hiányzik olt a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlékot.

Június

28.

vasárnap, Ap. csel.

10, 1—7.

T)

29.

hétfő, I.

Tim. 1,

, 1-17.

V

30.

kedd, I.

, 1,

18-24.

Július

i.

szerda, I.

» 3.

»

2

csütörtök,

. 4

V

3.

péntek,

. 5,

17—65.

V

4.

szombat,

» 6.

fr—21.

rt

5.

vasárnap,

, 2.

8—15.

»

6.

hétfő,

, 5,

1 — 16.

7.

kedd,

Phil. 1,

1—11.

' *

8.

Szerda,

a <*,

12-30.

9.

csütörtök,

9

1 — 11.

v>

10.

péntek,

9

v *-'»

12—18.

V

11.

szombat,

„ 2.

19—30.

Kötelező orvosi vizsgálat.

Amerikából ismét életrevaló, rendkívül fontos újítás hire érkezik. E ' szerint Newyork város tiszti főorvosa '

azt indítványozta a város polgármesterének, hogy rendeltesse el a városi tanács által Newyork város lakosságának kötelező orvosi vizsgálatát. E terv szerint évente legalább egyszer mindenkinek meg kellene magát orvosilag vizsgáltatnia s ezért nem kellene fizetni. A városi alkalmazottakra nézve már régebb idő óta kötelező ez a szabály s kedvező hatása már is látszik. A tiszti orvos azt reméli, hogy ha az egész lakosságra kiterjesztik ezt az intézkedést, akkor a newyorkiak átlagos életkora három— öt évvel tog emelkedni.

Mit jelent tulajdonképpen ez az óriási fontosságú javaslat ? Azt jelenti, hogy tömérdek ember, aki anélkül csak későn kerül orvos kezébe, kellő időben jut orvosi segélyhez s így a halál helyett a gyógyulás felé terelődik. Tömérdek betegség az elején gyógyítható, az előrehaladott időben azonban már nem. Mindenkinek érdeke tehát, hogy betegsége ellen minél előbb kezdjen védekezni.

Felesleges az egész hűhó, mondhatná valaki, hiszen a betegség nem jár észrevétlen csöndességben, hanem ugyancsak jelt ad magáról. Fájdalmas érzések, lázas állapot, mind megannyi jel, mely a szervezet betegségét hirdeti. — Van igazság az ellenvetésben, de csak látszólag. Mert nagyon- nagyon sok betegség csirája lappanghat az emberben. Magával hordozza, vele együtt él, s a betegség csirája, ahelyett, hogy gyengülne, inkább mindjobban erősödik benne. Mikor azután már legyűrte az ember ellenállási képességét, akkor előttünk áll a kész, kifejlődött betegség.

Ilyenkor csak egy segíthet 1 A szakértő orvos, kinek gyakorlott szeme és tudása felismeri jóelőre a bajt s megadja az eszközöket a betegség elfojtására. Ezt pedig csak az időnként történő orvosi vizsgálat adhatja meg. Ezért életrevaló, ezért szükséges a kötelező orvosi vizsgálat, ezért szeretnénk, ha a magyar törvényhozás is megfontolás tárgyává tenné az amerikai példát.

A száj- és körömfájás.

Az ó- és újvilág minden egyes; gazdája előtt, mint a legnagyobb veszedelmek egyike szerepel a száj- és körömfájás név alatt ismert állati betegség, mely járványszerüleg föllépve,

( óriási károkat pkozott és okoz is a gazdavilágnak. És bár az allategész-