Harangszó, 1913-1914
1914-06-14 / 27. szám
1914. június 14. HARANGSZÓ. 215. — De hátha idén nem gondol ránk a kis Jézus, — szepegett a leány, — úgy-e édesanyánk is azt mondta: idén még tüzelőre is alig kerül, mert fölemelték a kamatot a takaréki urak. — Nem értesz te ehez Rozika, — szólt határozott hangon a fiú. Mi már tanultuk, hogy Jézus minden kunyhóba betekint karácsony szombatján. Felpattanik csillag-kerekü szekerére s hipp, hopp I egy-kettőre lenn terem a földön. Elől-hátul fehér ruhás angyalok szálldogálnak, az egyik ezüst trombitácskát fuj, a többi meg két kézzel szórja az ajándékot. A kis lány szája is tátva marad. — Azután bizonyos az ?... — Ha én mondom, akkor bizonyos — feleli önérzetesen a fiú. — Istenem! ha hozzánk is hoznának valamit. .. — Egy nagy-nagy meleg kendőt. — Uj pipát apának. .. — Egy zsák aranyat anyának. .. — De jó lenne !... De jó lenne !... Ki tudja, még mi mindent nem kívántak volna, ha lábuk be nem fordul a kis kapun s a következő pillanatban nem öleli át őket az édesanyjuk karja. A Földes György gyerekei. Istenem, hogy megnyujtotta ezeket is az idő. Jancsi nyurga legény lett. 10 esztendős, okos, értelmes fiú. Korához képest talán egy kissé nagyon komoly. A jó gyermek arca olyan, mint a tükör, szülei öröme, bánata sugárzik róla. Ha fájdalom öli lelkűket, a gyermek arcán ott borong a fájdalmak felhője, ha örömben ujjong szívük, akkor őket is beragyogja örömük verőfénye. Az ilyen gyerek egyik tekintetével mindig szülei szeme villanását keresi, abból akarja kiolvasni kimondatlan gondolatukat. Hát a Földes Jancsi komoly arcán mindig az édesanyja szomorúsága borongott. Szegény fiú, ugyancsak korán rálépett a szomorúság útjára. Alighogy nekiindult a gyerekálmok világának, mesék vadonjának, játékok mezőségeinek, egyszerre csak belenyúlt életébe egy csontos, kegyetlen kéz s kitaszította egy hideg, idegen világba. Apátián elhagyatottságában kemény leckén megtanulta, hogy az ő gyereksége más, mint a többié. A karjának erősebbnek, a munkabírásának nagyobbnak kell lennie. Kezére járt az anyjának, elgondozta Rozikát. Vizet, fát hordott a konyhára, még a Bimbót is ő látta el. Míg más gyerek elkerült az iskolába, addigra ő egyszer már elfáradt. Utána is elvégzett mindent, csak azután feküdt neki a könyveknek. De azért első volt az iskolában. Otthon is, utcahosszat is úgy nevezték: a kis öreg. — No, megjöttetek !... szólt az anya, azután újra lehajolt s a felhőkbe borult nap utolsó bágyadt sugarainál valamelyik gyerek ruháját foltozgatta. Nagyapa a kályha mellett pipázgatott s közelüléssel pótolta a szoba hidegségét. Jancsi éppen csak köszönt, azután kiment a pitvarba, kezébe vette a vedret s vízért sietett a kútra. Néhány perccel később holt halványra válva szaladt a szobába s fulladozva kiáltotta: — Anyám, anyám!... a Bimbó I... Lélegzetvesztetten futott az egész család az istállóba. A jászol mellett kinyújtott tagokkal, élettelenül feküdt az özvegyasszony szép tehénkéje. Jaj, ti gazdagok, kik verőfényhulláskor lakkos topánkában sétáltok az aszfaltos utcákon, télen pedig fagyasztó hidegben, szőnyeges szobátok kandallója mellett nevetitek a süvítő szé! zúgását, mit tudjátok, hogy egy tehén mit jelent egy szegény családnak I Nem olyan buta állat az, amint gondoljátok ! Jámbor szemeivel olyan okosan néz az emberre. Erez is valamit, mikor szeretettel hozzádörgö- lőzik ahhoz, kinek kezéből az illatos szénát, zöld füvet kapja. És micsoda kincs az a szegény ember házánál 1 Mindennap friss, jó tejet tesz asztalukra, tápláló erőt, egészséget ad felnőttnek, fejlődést, piros arcszint a gyermeknek. És most mindennek vége 1... Itt fekszik a Bimbó lecsukló fejjel, földbetúrt szarvval, mozdulatlanul. Ágnes asszony térdre rcggyanik mellette, két karjával átöleli s kétség- beesett jajgatással próbálja emelgetni. Jancsi meg Rozika kezüket tördelve térdelnek mellette és sebes patakzással folyik könnyük. Öreg Ábrahám is kiballagott, az állás végén bökögeti az állat testét. Motyog a szája is, de nem érteni szavát. Tíz perc se telik belé, Róza asszony futva jön néhány hozzáértő emberrel. Azok is csak a vállukat vonogatják, itt nem lehet segíteni. Micsoda este volt azl... Mintha szavuk veszett volna, csöndességben gubbaszkodtak a szobában. A két gyerek egymás mellé húzódott s csöndesen sírdogált. Az ágy mellől is csak nagy néha tört elő a zokogás: — Istenem 1 mi lesz velünk 1. .. Odakinn verte a szél az ablakot. A zuzmarás akácágakon a vándor- legények keserves nótáját fújta a süvítő orkán. A szomszéd udvaron gyertyafény lóbálózott keresztül, az istállóba ment hátra valaki. Rozika odaerőszakolta borzas fejét az anyja arcához. — Ne sírj édesanyám !... holnapután úgyis erre jár a kis Jézus, meglátod hoz neked egy másik Bimbót karácsony szombatján 1 — Dehogy hoz, kis leányom, nem is jön errefelé, — talán el is felejtette, merre lakunk !. .. — szól sírva Ágnes asszony. Boriska nem enged. Felmászik az anyja ölébe, úgy erősltgeti: — De biztosan jön, meglátod eljön Jézus mihozzánk 1... Jancsi is mondta, édesanyám, Jézus mindenhova eljön 1 És valóban, Jézus eljött a kicsiny házba, s örömöt, megelégedést, tenger keserűségbe egy csepp boldogságot hozott karácsony szombatján. (Folytatjuk ) Az egyház köréből. Gyászrovat. Egyetemes gyámintézetünk egyházi elnökét, Bognár Endre lovászpato- nai lelkészt súlyos csapás érte : f. évi má jus hó 18-án elhunyt szeretett élettársa, szül. Leporinyi Auguszta. Temetése nagy részvét mellett május 20-án ment végbe. Az Űr adjon vigasztalást hű Jszolgájának, az elköltözöttnek békés pihenést és egykoron boldog feltámadást. — Klimo Vilmos a pribóci ev. egyház lelkésze, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, vármegyebizottsági tag stb. Pribócon f. évi május hó 25-én életének 65-ik, házasságának és egyházi szolgálatának 36. évében, hosszas szenvedés után jobblétre költözött. Hült porát május hó 27-én d. u. 2 órakor a pribóci ev. templomból a pribóci sirkertben helyezték örök nyugalomra. Áldás emlékére. Felügyelő beiktatás. Egyszerűségében is megható ünnepélye volt a bobai ev. egyházközségnek f. hó 1-én pünkösd hétfőn délután. Ekkor iktatta ugyanis hivatalába Varga Gyula, a kemenesaljai egyházmegye esperese a gyülekezet felügyelő-
