Harangszó, 1913-1914
1914-03-29 / 21 szám
1914. március 29. HARANGSZŐ. 165. Larkin fölragadta a gazdátlan evezőt ! „Feküdj a csónak fenekére, fiam. Kapitány uram rajtunk a sor! Fogja azt a másik lapátot!“ Beláttam, hogy azt kell tennem és elfoglaltam a másik legény helyét. Egybevágó evezőcsapásaink tanúskodtak, hogy mindketten értjük az evezés tudományát, s lassan de. folytonosan haladni kezdtünk előre, majd folyton növekedő sebességgel szeltük a hullámokat, úgy hogy az evező nyele szinte égette már tenyerünket. Soha ilyen hajszát! Csak nehéz, ziháló lélegzetünk hallatszott, amint neki feszítettük az evezői a hullámoknak, hogy homlokunk majdnem térdünket érinté, aztán minden erőnket összeszedve hátravetettük magunkat, így hódítottunk meg hulló verejtékünk árán, minden hüvelyknyi tért. Sok óra kimerítő munkája volt összpontosítva e negyedórái nagy erőfeszítésben. „Messze van még a cél, Larkin?“ lihegtem én, mert háttal ültem a fölvett iránynak. „Én már nem bírom tovább !* „Mindjárt elérjük, kapitány uram! Az Isten szerelmére kérem, szedje össze az erejét! Gondoljunk a saját gyermekeinkre otthon, és ne hagyjuk veszni ezeket! “ És tovább szelték az evezők a holdfényben csillogó hullámokat. Csodálatos lelkesedés, több az emberbaráti szeretetnél, százszorozta meg erőnket. Családapák voltunk mind a ketten. Megrettenve láttam hirtelen, hogy társam abbanhagyja az evezést, azt hittem, a végkimerülés okozza ezt. Örömtől reszkető hangja csakhamar megnyugtatott. „Lassan, vigyázva, kapitány uram, egy-két evezőcsapás már csak, éjen ! megérkeztünk ! —“ csónakunk oldala a jégtáblát súrolta, melyre Larkin nem késett átugrani. Én is követtem példáját megparancsolva előbb embereimnek, hogy tartsák a hajócskát a jég közvetlen közelében. Odarohantunk a sötét ponthoz, mely érdeklődésünk tárgyát képezi és két kis fiút találtunk ott félig megfagyva, a nagyobbik dermedt karocskáival átölelve tartá a kicsinyt. Már az utolján voltak; zsibbadt önkívületben, álomba merülve, amelyből nem lett volna soha ébredés. Larkin fölragadta az egyik gyermeket, letépte csonttáfagyott kabátját lefeszegette cipőit, s fölgombolva saját ruháit úgy ölelte keblére, testének melegével igyekezve a félholtba életet önteni. Én ugyanazt tevém a másikkal. A meleg ruhák, mit a csónakban magunkkal hoztunk, jó szolgálatot tettek, s matrózaink — kissé már magukhoz térve — képesek voltak bennünket visszaszállítani. Később, mikor abban a nagy örömben volt részünk, hogy a gyermekeket ép egészségben visszaadhattuk szüleiknek, kik őket már elveszetteknek hívék, megtudtuk azt is, hogyan kerültek a veszedelmes helyzetbe szegény kis vándoraink. Csúszkáltak a tenger befagyott partján, Nevv- Yorktól vagy tiz mértföldnyire midőn az apály mozdulása elválasztó a nagy tömegtől a jégtáblát, melyen játszadoztak és ez az ár sodrába került. A fagyos éjszakában, a nyílt tengeren biztosan odaveztek volna, ha Larkin sasszeme föl nem fedezi, és könyörületes szíve meg nem szánja őket. Az irgalmas éjszakát követő reggelén vígan pipázgatott Larkin a íö- délzeten. Megszólítottam: „Hogy van öregem? Nem ártott meg az éjjeli kirándulás ?“ „Kutyabajom sincs, kapitány uram“ válaszolt jólelkü nevetéssel, s a siker fölött érzett öröme egy könnyet csalt pilláira — „egy kissé zsibbad ugyan a karom, de nem sokat törődöm vele, mert olyan jó meleg a szívem tája I* és tréfás mozdulattal simogatta meg a baloldalán ócska matróz-blu- zát, mely olyai) jóravaló, bátor férfi szívet takart. Alvó gyermekhez. Nincs édesebb, mint kis gyermeknek arca, Ha alszik, tentéz csendes — boldogan; S kicsattan rajt egészség rózsapirja. Aludjál szépen, édes kis fiam! Aludjál I niég úgyis csak álom életed! Dühöngjön künn tél vad haragja bár: Kicsi szíved nem érez más keservet: Mint: „fázik, éhezik szegény madár!“ Még nem tudod, mi az élet viharja; Nem bántja bú még s gond kis lelkedet I Maradhatnál bár mindig az, mi vagy ma: Ártatlan, édes, gondtalan gyerek I Ne tenné rád bár zord kezét az élet, Ne válnék őszre tavaszod soha, Melyben virágos sövényen vezethet Egy édes, drága, gondos jó anya. Aludjál! én édes tavaszvirágom 1 Álmodban szárnyas, szép kis angyalok Seregje ezüst báránykákkal játszón A kék mezőn, hol arany nap ragyog! Schrikker László. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a bálban nincs, Tanyát a sálán Után ott, Hiányzik ott a leolübb kincs, De Isten nem lel bajlákol Március 29. vasárnap, Luk. 23, 26—31. „ 30. hétfő, Máth. 27, 27—31. „ 31. kedd, János 19, 15—22. Április 1. szerda, Márk. 15, 16—22. „ 2. csütörtök, Márk. 15, 23—32. „ 3. péntek, Márk. 27, 31—36. „ 4. szombat, Márk. 27, 37—45. „ 5. vasárnap, Ján. 19, 23—27. „ 6. hétfő, Máth. 27, 46—53. „ 7. kedd, Luk. 23, 35-43. „ 8. szerda, Luk. 23, 43—49. „ 9 csütörtök, Máth. 26, 20—29. „ 10. péntek, Ján. 19, 31—37. „ 11. szombat, Máth. 27, 57-66. Ami erősebb az embernél. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Tizenötödik fejezet Mikor a szerencse rámosolyog az emberre. Odakinn sűrű pelyhekben ömlik a hó. A szél megúnta a négynapi havazást, feltámadt s csillogó fehér felhőket ver fel a sziklás utakról. Búg az orkán, cikázó vonalakkal telik meg a levegő, s a hitványán épített amerikai házak fafala megremeg a nagy süvöltésben. Az utca kihalt. Ha egy asszony kitéved is, hogy a sarok boltból valami vacsorára valót vigyen haza, belebujik nagykendőjébe s futva teszi meg az utat. Istenes kis kamrája ablakából nézi az ítéletidőt. — No, a tél ugyancsak kiadja mérgét. Talán most búcsúzik, hiszen két hét múlva tavasznak kelElmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletót a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a .... ’t-- — . a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Eríéke- sítflí Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 2> (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 60 millió- - — ■ ■ - korona évi forgalommal. -■------■■ ■ L evélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
