Harangszó, 1913-1914
1914-03-01 / 19. szám
1914. március 1. HARANGSZÓ. 151 lyosókon, ahol nem voltak acélsodronyon szaladó villamos kutyák, öszvérek húzták a szenes kocsit. Sokkal gyorsabban ment a munka a villamos kocsikkal. Megrakták szénnel, azután mikor végeztek, a kalapácsuk gombjával megérintették a falon futó meztelen rézdrótot. Arra a motorosnál, aki a villanyerőt dirigálja, megszólalt annak a folyosónak a csen- getyüje, ő nekieresztette az áramot s a következő percben megindult a kis kocsi s kifutott a sötét folyosóból. Ment is a munka jól. Egy-egy munkás 4—5 tonna szenet legyűrt naponként. De azután a nagy munka ráült az arcukra. Kemény vonások barázdálták szájuk szögelletjét, szemeik beestek s mélyről villogtak elő, mint a sziklába vájt kút víztükre. A tárnákban megszokták a görnyedt járást, válluk előreesett, mellük behorpadt. Kemény az a munka, amivel kenyerüket keresik. Barázdát járó földműves még aratáskor is játszva él a szegény bányamunkáshoz képest. Azt a törődést, amit neki el kell szenvednie, kevés ember ismeri. És mindennap az életével játszik. Tűz, robbanás, fojtó gáz, mind-mind a halál birodalmának követei s ott settenkednek körülötte. Az elővigyázati intézkedések megtörténnek ugyan, vannak szellőztető nyílások, vannak készülékek, melyek a gázokat elvezetik, a szénport sóval hintik be, hogy ne fejlődjék a bányák legrettegettebb hatalmassága: a bányarém. Mert ahol ez végigszalad, ott az élet kapuja bezárult a szegény bányamunkás előtt. Egyik vasárnap a temetőben járt Mihály. Tudja Isten, az utóbbi időben komoly gondolatok gyötörték, nehezen viselte el az emberek társaságát. Legszívesebben egyedül bolyongott vagy leült a temetőben egy vén fa árnyékába. Ilyenkor végigfutotta életét. De hiába hessegette gondolatát, annál a véres eseménynél megakadt s nem ment tovább. Azelőtt csak néha jutott eszébe, most mindennap. Azelőtt csak a meggyilkolt Andris halavány arca jelent meg előtte, most már mindig Földes Gyurkát is maga előtt látta, amint gyötrődik a fegyház cellájában. — .Mennyit átkozhat, mennyi átkot szórhat rám!. . . “ kiáltott fel egyszer kétségbeesve. A temető közepe táján széles halom emelkedett, a fejénél csiszolt márványemlék állt. Öt évvel ezelőtt nagy robbanás volt a bányában. 157-en pusztultak el, azok összeégett holttestét itt temették el. Anya, hitves, testvér, bizony még holtan se kapta vissza azt, akit mint élőt eresztett le a tárnába. Ez lesz az én sorsom is, mormogta Istenes. Ott pusztulok el a fekete folyosóban. Meg is érdemiem, jobb is lesz így I... De hát megold-e ez a halál mindent?. .. Megnyitja-e a Földes Gyurka börtönét ?... Hogyan halhatnék meg nyugodtan, míg lehetőleg jóvá nem tettem vétkemet?... Ezen azután hosz- szan elgondolkodott. Egyik ünnepnapon őt is elcsalták a telep korcsmájába. Több száz magyar munkás dolgozott a bányában, így nem csoda, hogy három cigány is letelepedett köztük s száraz fájával kilopta a guruló amerikai pénzt a szegény busuló magyar zsebéből. Az alacsony helyiségben szürkén felhőzik a pipafüst. Kecskelábas asztaloknál félrecsapott sipkáju emberek duhajkodnak. A kormos arcuak valami amerikai nótát rángatnak a nyirettyűn, a többiek az asztalon verik hozzá a taktust. — Ácsi 1... Ide tíz üveggel abból a sörből, — kiált egy magyar legény, azután húzd a magyar bányásznótát, hadd sírjon a lelkünk 1... A magyarok összeterelődtek, a cigány nekikészült, s a szárazfán felsírt egy bús otthoni ének, sírva szóló magyar nóta. Csak egyik énekelte, a többi úgy dünyögte utána a verset: Az ashlandi szénbányában, A rosewelti nagy tárnában, Búsul egy legény magában. Szegény legény, magyar legény Szép hazádból hova mentél ?... A babádtól messze estél!... Fekete két izmos karja Fekete szén vérig marja, Tüdejét is elszakgatja. Vágd csak fiam, vágd a szenet Sirasd el a keservedet, Szép babádat, nemzetedet!... Nem nézhetsz már a szemébe, Nem borulhatsz a földé^, Nem temetnek az ölébe. Robbanás lesz a harangszód, Fojtó tűz a búcsúztatód, — Szegény legény, magyar legény . . . Fekete szén a takaród !... Szólt a nóta, szállt a nóta... És amint szállt, siró hangja szárnyát szegte a duhajkodó kedvnek. Elhallgattak a kiabáló torkok s az asztalt verő öklök kisimultak. Maguk elé bámultak az emberek s a szemük elkezdett fényesedni. Szelíd szomorúság suhant át a lelkeken, azután a fejek lassanként csöndesen ráhanyat- lottak az összekulcsolt karokra. A cigány még akkor is húzta: „ ... Robbanás lesz a harangszed, Fojtó tűz a búcsúztatód, — Szegény legény, magyar legény . .. Fekete szén a takaród !. . .“ (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Eol biblia a házban nincs, Tanyái a sálán illáit ott, Hiányzik olt a legfőbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Március 1. vasárnap, Máth. 20, 20—28. „ 2. hétfő, Márk. 10, 35 -45. „ 3. kedd, Luk. 19, 29-40. „ 4. szerda, Luk. 19, 41—48. „ 5. csütörtök, Máth. 20, 1 — 8. „ 6. péntek, Luk. 20, 9—19. „ 7. szombat, 21, 12—17. „ 8. vasárnap, Márk. 3, 31—35. „ 9. hétfő, Márk. 14, 10—16 „ 10. kedd, Márk. 14, 17 — 25. „ 11. szerda, Ján. 13, 2 — 15. „ 12. csütörtök, Márk. 14, 26—31. , 13. péntek, Márk. 14, 32—42. „ 14. szombat, Márk. 14, 43- 52. A bibliai rejtvények megfejtőinek névsora (Folytatás) Mind a három rejtvényt megfejtették: 56. Boros Emma Ivánegerszeg, 57. Lang Károlyné Szentgotthárd, 58. Simon Lina Tét, 58. Kovács Vilma tanuló Gyóró, 60. Kovács János és Franciska tanuló Gyóró, 61. Veczán András Nyíregyháza, 62. Szinger József Paks, 63. Péter Eszter Celldömölk, 64. Király Elekné Nagyköcsk, 65. Boros Gyula Acsád, 66. Berke János Liszó. 67. öaál Sándorné Alsószakony, 68. Boros Lidia tanuló Felsőszakony, 69. Csite Kálmán Felsőszakony, 70. ifj. Végit József Felsőmesteri, 71. Bárány Mihályné Ostffiasszonyfa, 72. Póczi Sándor Győr, 73. Horváth Karol in Tét, 74. Wilfinger János Öriszentpéter, 75. Ritecz József Pál tanuló Gyékényes, 76. Tompa János Felsőmesleri, 77. Kovács Ilona Gyóró, 78 Gösy Ferenc Kemenesmihályfa,79. Erdős János Ketnenes- mihályfa, 80 F. Horváth Sándorné Takácsi, 81. Mészáros Miklós Takácsi, 82. Mészáros József né Csánig, 83. ifj. Horváth Sándorné Csánig. 84. özv. Széles Péterné Csánig, 85. Id. Varga József Répcelak, 86. Kovács Dénesné, Mihályi, 87. Pordán Jánosné Nagyköcsk, 88. Kovács Julcsa tanuló Gyóró, 89. Simon Ferencné Mihályi, 90. ifj Hidegh Sándor Felsőszakony, 91. Hidegh Irén Felsőszakony, 92. Boros Lajosné Felsőszakony, 93. özv. Takács Sainuné Hegyfalu, 94. Németh Ferenc Hegyfalu, 95. Mészárős Imre tanuló Csánig, 96. Kovács Erzsi tanuló Mihályi, 97. Bohár János Sand, 98. Farkas Pál Sand, 99. Gyekiczki Pál Százd, 100. özv. Papp Józseuié TTpesL TOI.'lVénieth Józsefné Hegyfalu, 102. Baráth Gyula Ne- meskocs, 103. Mihácsi István Ostffiasszonyfa, 104. ifj. Takács István Nemescsó, 105. Németh Dávid Bakonytamási, 106. Szabó Juliska Rábapüspöki, 107. Seregély Ferenc Csér, 108 öreg Kutasy Gergály István P.- sztlászló, 109. Kovács Sámuelné Sopron- köhid, 110. Kis Gyula tanuló Kemenesmi- hályfa, 111. Balog István Ostffiasszonyfa, 112. Haramia Gyula Köszegdoroszló, 113. Varga Antal Borgáta, 114. Sebők János Légrád, 115. Haramia Róza és Kálmán Köszegdoroszló. (Folytatjuk.)
