Harangszó, 1913-1914
1914-02-01 / 15. szám
120. HARANGSZÓ. 1914. fébruár 1. A lelkész a fejét rázta. — Csak egyedül vagy, de nem elhagyatva. Az Isten, a Krisztus, a tieid gondolata veled vannak. Más bánthat téged!.. . — A tétlenség, tette hozzá Gyurka egy kis gondolkodás után. — Csak munkátlanság fiam, de nem tétlenség. Az egyedüllét hosszúhosszú idejében is sokat tehetsz a lelked javára. Imádkozzál, vizsgáld meg magadat, keresd az Istent!.. . És talán majd rájössz arra, hogy többet dolgoztál s nagyobb eredményeket értél el, mint mikor reggeltől estig verejtékeztél. A beszélgetés nem ment. Földes Gyurka arcán az érzelem viharai tomboltak, arcvonásai minden pillanatban változtak, de torkát vaskéz szorongatta, hang nem jött ki azon. A lelkész nem is erőltette. Csöndesen beszélt a gondviselő, megbocsátó Istenről, a Krisztus végeden szere- tetéröl, a bűtihődés szükségességéről. — Van-e családod?... kérdezte. Igenis van, — felelte Gyurka. Feleségem, két gyermekem. — És egy erőtlen édesanyád — folytatta a lelkész. — Jöjjön, imádkozzunk értük. . . Imádságra kulcsolódott két ember keze. Az egyik mondta, a másik csöndesen mormolta. Szavának nem volt értelme, csak a szája mozgott s egy forró, égető könnycsepp ráesett a keze fejére. — Isten áldjon meg fiam, — szólt a lelkész, — s kezet fogott a da- rócruhás rabbal. Mikor a cellaajtó bezárult mögötte, Földes Gyurka szelíden megsimította s kezét ott, ahol a lelkész kézszorításának melegségét érezte. Elgondolkodott, azután egy idő múlva így szólt: — a többiek megbélyegeznek, ez testvérévé fogad és velem imádkozik !... (Folytatjuk.) Rochus, a brabauti szobrász. Az Úrnak 1544-ik esztendejében történt. Spanyolországnak Szent Lukács nevű városában élt egy brabanti szobrász, névszerint Rochus, ki kikiváló mester és derék becsületes ember volt. Mivel Isten igéjében és Krisztus ismeretében élt és épült, babonás képeket és bálványszobrokat nem csinált, mint a többség ez idő tájban, sem a maga saját művész-kézművességével nem bajlódott, hanem alkotott olyanokat, amit szíve a bibliából kiolvasott. Midőn aztán egy időben egy pompás és minden tekintetben szép faszobrot készített nagy szorgalommal és ügyességgel, mely Máriát ábrázolta, kitette a szobrot műhelyében eladásra. Egyszer éppen arra ment el az .eretnekmesterek“ egyike, ki midőn a szobrocskát meglátta, megkérdezte, hogy mennyibe kerül ? A nagy művész fölajánlotta neki bizonyos összegért, melynek csak felét tette le az eretnekmester. Erre Rochus így felelt : ,Ha e szoborképet én ily hitvány áron akarnám eladni, melyre | pedig oly sok időt és munkát fordítottam, táplálkozásomhoz alig vehetnék rajta vizet!“ Az eretnekmester így felelt: „Nem adok érte többet, csak amennyit mondottam és mégis az enyém kell, hogy legyen.“ Erre így felelt a szobrászmester: Tied lehet, ha a méltó árat megfizeted érte, különben előbb szétzúzom, sem hogy ily hitvány és nevetséges árért eladnám.“ Az eretnekmester: „Ám zúzd szét.“ Erre Rochus hirtelen kezébe ragadott egy szerszámot eszközei közül, amely éppen keze ügyébe esett, a szoborhoz vágta s épp az arcát sértette meg. S íme órák múltával Rochust börtönbe vetik, mint aki istentelen és gyalázatos tettet követett el. Erre így szólt: „Hát nem szabad nékem saját kezeim munkáját tetszésem szerint szétzúzni ? Hátha a szoborkép nem tetszett volna s másként akartam volna csinálni ?“ Nem feleltek neki, bocsánatot sem adtak neki. Harmadnap egyenesen a kínpadra verették s mint eretneket, ki a szent Máriát meggyalázta, tűzben elégették. Utolsó kívánsága az volt, hogy mondják meg Antdorfban lakó édesapjának: „E városban megégettek engem, de semmi más okért, mint amit hallottatok.“ Édes apja, fia halála fölötti fájdalmas bánatában szintén jobb létre szenderült. így beszéli az ősrégi krónika. • E. J. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! Az egyház köréből. Vallásos estély. A pozsonyi ev. líceum .Bél Mátyás Köre“ január 24-én szépen sikerült vallásos estélyt tartott. Pukánszky Béla Vili. o. t. „A magyar prot. diákság helyzete és jelentősége hazánk reformációjában“ cím alatt munkát olvasott fel, Lacsny Pál, Göttche Károly György szavaltak, Pazár Zoltán és Müller Béla zeneszámokat adlak elő. az ifjúsági énekkar pedig énekelt. Műkedvelői előadás. A kiskőrösi ev. nőegylet február 1-én műkedvelői előadást rendez, melyen Véli Miksa : Kapuzárás olőtt c. vígjátékét adják elő. Hagyomány. Néhai Hrabovszky Dénes nyug. vármegyei hivatalnok a körmendi ev. iskolára végrendeletileg 200 koronát hagyományozott. Áldott legyen a nemes lelkű örökhagyó emlékezete ! Nőegyleti közgyűlés. A kővágóörsi ág. hitv. ev. nőegylet január 18-án tartotta özv. Czuppon Sándorné elnöklete alatt zár- számadó közgyűlését. A számadás szerint az 1913. évben bevétele volt 234 K 39 f. Kiadása 144 K 0G f, pénztári maradvány 90 K 33 f A nőegylet munkássága élénken bizonyítja, hogy az egyházszeretet az egyesek filléres adományaival is csodákat képes mívelni. Fennállása óta a kővágóörsi ev. nöogylet a gyülekezetét segítette építkezéseiben 1500 koronával. A templomba csillárt, oltárterítőket vett 250 kor. értékben. A szegények között valláskülömbség nélkül kiosztott közel 1000 koronát és még ma is van 1246 kor. 66 fillér tőkepénze A számok mindennél jobban beszélnek ! Itthonról. A király. A király most 83 éves és a legújabb, amit róla közölhetünk az, hogy egy félórával meghosszabbította a napi munkaidejét. Korábban hajnali 4 órakor kelt a király, három hét óta azonban már fél 4 órakor és fél ötkor íróasztalánál ül. A reggeli, melyet 5 órakor szolgálnak föl, csak rövid szünetet jelent az államügyek intézésében, mely szakadatlanul tart aztán déli 12 óráig. A király különben március hőnapban Budapestre jön és körülbelül három hétig ott fog tartózkodni. Elfogott kivándorlók. Az elmúlt évben a nagyszombati határrendőrség hétszáz- tizennyolc útlevél nélküli kivándorlót és ki- vándorlási ügynököt tartóztatott le, akiktől 23.369 koronát kobozott el. A letartóztatottak között négyszázofgyvenhat hadköteles volt. Száz évig élt. Csaczamilosó faluban meghalt egy Hoffmann Gizi nevű száz éves asszony. A matróna sohasem volt beteg, csak halála előtt néhány napig gyengélkedett.
