Harangszó, 1913-1914
1914-01-25 / 14. szám
1914. január 25 HARANGSZÓ. 111. tetését és megnagyobbítását úgy, hogy jelenleg 144.000 font, azaz 806 mm. súllyal bír. Ennek átmérője 18 láb = 5V2 ni., magassága 21 láb = 6V2 in., a harang szíve 4200 font = 2472 mm. Kívülről a cári család domborművű arcképei, a Megváltó, szűz Mária és Keresztelő János képei díszítik. Minden használatban lévő harang, közt ez a legnagyobb. De van ennél egy mégnagyobb is, amely azonban nincs használatban. Ez a „harangok cára“ (Tsár Kolokál), a világ legnagyobb harangja, 1734- ben öntetett állítólag egy nálánál is nagyobb, de törést szenvedett harangból. Ennek átmérője 22 láb 572 hüvely mintegy 6'80 m., magassága 21 láb 472 hüvely, mintegy 6 50 m., karimájának vastagsága 60 cm., súlya 400.000 font, azaz 2240 mm. Ez a harangóriás 1737-ben szintén lezuhant és részben a tőidbe fúródott. 100 évig maradt így, míg végre 1837 ben Miklós cár sírjából kiemeltette és egy kőfal állványra állítatta. Egyik oldalán egy darab kitörött belőle, ezen a résen át ki és be sétálgathatnak rajta. Oroszország után a harangok számát tekintve Anglia következik. 50 tornya van, ahol 10—10 harang függ, 360 olyan tornya, amelyen legalább 8 és 500 olyan tornya, amelyen 6 harang van. Olaszországban templomok és harangok tekintetében leggazdagabb Róma. Németországban a leggazdagabb harangokban a hildesheimi dóm, amelynek 15 harangja van. A bécsi Szent István templomnak 12 harangja van. Sok harangja van még Köln és Prága városoknak. Magyarországban e tekintetben is székesfővárosunk jár legelői a Bazilika harangjaival. Legszebbik harangjaink egyike a híres bártfai .nagy* harang is. 1574-ből való ez a harang, amikor Bárttán az akkori híres reformátor Stökkel Lénárd működött. A harang 81 mázsát nyom, átmérője 5 méter, magassága 4 méter. A harang 4 ember erejét veszi igénybe harangozás alkalmával, megindítására 160 másodperc szükségeltetik. Egyik legrégibb harang hazánkban a tarpei, amely 1317-ből származik. Egyik leghiresebb harangunk a debreceni „Rákóczi harang*. Ezt Rákóczi György fejedelem ajándékozta a debrecenieknek. 1802-ban egy nagy tűz- yesz alkalmából a magasból lezuhant és megrepedt. 1862-ben megjavíttat- tak s azóta ismét tisztán, csengőn hangzik be a nagy Hortobágy pusztáig. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Lol biblia a Házban nincs, Tanyát a sálán ütöd olt, Hiányzik olt a legfőbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Január 25. vasárnap, Ján. 4, 1 —14. „ 26. hétfő, Ján. 4, 15—26. „ 27. kedd, Máth. 22, 15—22. „ 28. szerda, Ján. 4, 17 — 38. „ 29. csütörtök, Ján. 4, 39—43. „ 30. péntek, Ján. 7, 37—43. „ 31. szombat, Máth. 9, 35—38. Ami erősebb az embernél. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Tizedik fejezet. A bíróság előtt. A fegyházban. Földes Gyurkát a földszint egyik zárkájában helyezték el. Az egész zárka öt lépés hosszú, három lépés széles. Erős vasráccsal ellátott ki csíny ablakát olyan magasra vágták, hogy székről is alig lehet elérni. Kinézni ugyan nem lehet rajt, de az is nagy boldogság, ha az Isten kék ege bemosolyog ebbe a szomorú egyedüllétbe. A fal mellett szétnyitható fekvőhely húzódik meg, mely összetéve asztalul szolgál. Egy szék, mosdó és kis taliszekrény az egész bútorzat. Ebben a cellában kell neki 15 évet átszenvedni. Mikor a fényképezésről visszakísérték, egy pillanatra megállt a vastag cellaajtó előtt s gyors tekintettel átfutotta az azon függő táblát: Fejszám: ................ 3 589. Név:......................... Földes György. ítéleti idő: . . . . 15 év. Vallása:................. ág. Iiiív. evang. Polgári foglalkozása: földműves Életkor:................ 2 8 éves. Bűntény:................ r ablás és gyilkosság. Munkanem: . . . . Szabadulási idő: . . 1928. Az ajtó becsapódott mögötte, a zár pattant egyet s megint egyedül volt. Rávetette magát a székre, kezét zúgó fejére tapasztotta s fojtott hangon súgta maga elé: — hát igaz mindez ?.,. hát te vagy az a Földes György?... te vagy a rablógyilkos ?... Hát téged ítéltek el 15 esztendőre?... Nem is tudja, mi történt vele, csak akkor eszmélt magára, midőn alkonyatkor a vizsgálat végigjárta a cellákat. Közel volt a megőrüléshez. Hiszen igaz, hogy a vizsgálati fogságban megszokta már a négy zárt falat, mégis akkor — mintha csak fehérszárnyú angyal lenne, — leszállt hozzá a reménység s azt súgta: ne félj!... majd kiderül ártatlanságod 1. . . De most ?.. . A bíróság Ítélete összetörte minden hitét, minden reménységét! Mit nézzen a jövőbe, hiszen neki nincsen is jövője. Egymásután következő, egyforma, szürke napok, ez csak nem jövő ? Várni valója nincsen, bizodalma az Istenben, emberekben régen megingott. Legrettenetesebb volt az első három hét. Reggel néhány perc alatt kitakarította celláját, azután maga elé meredve várta az estét. Ölbe nj u- gasztott kézzel üldögélt és várta, várta a semmit. A beszédről leszokott, lassanként saját hangját is elfelejtette. Ha egyet-egyet köhintett, szinte megijedt a zajtól, mit támasztott. A rettenetes csöndesség olyan hattással volt rá, mintha mély sirboltba zárták volna, s hogy szenvedése még tovább tartson, mindennap belöknek neki egy kis ételt. Ez a csöndesség még az őrületbe visz, gondolta magában. Ha az udvarról behallatszott egy kis szekérzörej, a ki- és bevonuló fegyenc munkások dobogása, izgatottan ugrott székére s visszafojtott lélegzettel figyelt. Minden zörej, minden parányi zaj, ha csak akkora is, mint a száraz falevelek közt tovamászó bogár mozgásának zaja, életet sejtet és megnyugtat. A sírbolt csöndessége a halál csöndessége! Embert csak akkor látott, ha ételét beadták. Beszélni akkor sem volt szabad Pedig micsoda megnyugvás lett volna megszólítani az őrt! Hacsak néhány szót szólhatott volna hozzá! Ha mindennap két percet adtak volna és azt mondták volna: most beszélhetsz, amiről akarsz, ez az embertársad meghallgat!.. De így, ez az ember nélküli élet olyan rettenetes !... És a lélek milyen kiszámíthatlanul csapong az emlékezet szárnyán! Gyurka elsiratta az ő régi, boldog családi életét. Mikor együtt ültek a szobában az asztal körül, anyja, felesége, ölbeli, futkosó gyereke s meghitt szóval beszélgettek. Ejnye, egyik vasárnap miért is nem maradt otthon, mikor annyira marasztották. Mit adna most egy ilyen együttlétért! Lám, milyen sokszor terhére volt egyikmásik emberrel a találkozás. Bizony néha más útra ment vagy csak kelletlenül hallgatta az emberek apró- cseprő ügyét baját. Most már érti, hogy micsoda áldás, ha embert tudunk magunk mellett s érezzük, hogy keblükben érző, megértő szív dobog. Egyik reggel, mikor a fegyencek egyforma lépése végigdübörgött a
