Harangszó, 1912-1913

1913-08-03 / 30. szám

1913. augusztus 3.

HARANGSZÓ.

241.

Másnap az idegen barátnak barátságos búcsút mondtak s ők pedig a szokott módon dicsőítették tovább az Istent, amint tudták: tiszta szívből. így beszéli ezt egy régi legenda. Németből Hajék Hermin.

tmaházavatás Berkeházán.

Örömünnepe volt a múlt vasárnapon, júl. 27-én a tótkereszturi anyagyülekezethez tartozó kis fiókgyülekezetnek, Berkeházának. Vele együtt örült az egész anyagyülekezet, s a környék evangélikus népe, aminek bizonysága volt az ünnepen résztvevők óriási száma. S azt hiszem, részt vesz utólag ennek a kisded nyájnak örömében ennek a kedves kis lapnak minden hű olvasója is.

A múlt vasárnapon avatta föl és adta át magasztos rendeltetésének az egyházi hatóság megbízottja, Kapi Béla körmendi lelkész a 128 lelket számláló, az anyaegyházközségtől 8 kilométernyire fekvő Berkeháza fiókközségnek valóban megható áldozatok árán emelt imaházát és két új harangját.

Az ünneplő gyülekezet már a szomszéd község határán megható, meleg, igazán szívből jövő lelkes fogadtatásban részesítette vendégeit. Már tíz órakor széles gyűrűben hullámzott a magaslatra épített imaház körül a közönség. Számuk meghaladhatta az ezret. Gyülekezeti ének után Kapi Béla lelkész mondta el szép avató beszédjét, mely nem egyszer könnyekre indította a gyülekezetei. Utána Darvas Aladár tótkereszturi lelkész vend, Kuzma István domonkosfai lelkész pedig magyar prédikációt mondott.

Meg kell említenem azt a páratlan áldozatkészséget, melyet ez a 128 lelket számláló fiókgyülekezet kifejtett. Anélkül, hogy a felsőbb egyházi jótékonysági, segélyezési intézeteinktől egy fillért is kaptak volna, közel 8 és félezer koronát fektettek bele az imaház építésébe és a harangok beszerzésébe, s ezenkívül maguk végezték az összes dologi terheket. Ritka áldozatkészség különösen akkor, amidőn sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy egyik-másik jó anyagi viszonyok között élő hívekből álló gyülekezetünk a legcsekélyebb rendkívüli kiadását is mások támogatásával akarja fedezni.

A berkeháziak senkitől sem kértek: csak a jó Istentől erőt és egymástól egyházszeretetet. És nem csalódtak. A jó Isten kegyelme velük volt s a

hívek sem hagyták cserben a gyülekezetei. Egy adókorona után körülbelül 15 koronát fizet mindegyikük, de zúgolódás nélkül, szívesen fizetik. Tudják, hogy a lelkűkkel tettek jót.

Ezentúl évnegyedenként a tótkereszturi missziói segédlelkész odahaza hirdeti nekik Istennek irántuk is mutatott nagy szerelmét. S ha egy-egy istenfélő Simeonunk, ki eddig nem mehetett el a 8 km. re fekvő templomba, a lélek indításából ide eljővén elmondhatja: mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat békességében: mert látták az én szemeim az üdvö- zitőt ha egy-egy Annájuk hálákat adhat ebben a hajlékban az Urnák, akkor már a berkeháziak nagy áldozathozatala megtérült ott is, ahol talán nem is várták.

Az új szent hajléknak egy nagy hiánya van: igen kicsi. Másik, kisebb hiánya, hogy még semmiféle belső felszerelése sincsen, belül teljesen puszta. Ez utóbbi azonban nem oly nagy baj. A mi vend evangélikus híveink nagy része ősztől-tava- szig úgyis kénytelen állni a templomban még akkor is, ha 12—15 km. utat tett meg a templomig, mert nincs elegendő hely a padokban. Avagy midőn Üdvözítőnk járt-kelt a földön s tanított nagy hatalommal és erővel, a messze vidékről köréje sereglett sokaságnak, volt-e kényei- j mes padja ? Külföldön jártomban is , sokszor láttam, hogy előkelő urak j másfél óráig álltak a templomban s ! hallgatták áhitatos szívvel az Ur szolgájának szívből jövő szívhez szóló, örök életre vezérlő, igehirdetését ; avagy hányszor láttam, hogy idős úriasszonyok hazulról hoztak maguknak széket, előre tartva attól, hogy kényelmes padba talán már nem ülhetnek bele. Nem baj, ha állva hallgatják is a berkeháziak az Isten igéjét, csak hangozzék feléjük és csak hallgassák, az a fontos.

Az Úr áldása és oltalma legyen eme néki szentelt kisded hajlékon is, ő érlelje gyümölccsé az emberek szívébe itt elhintett jó magvakat; ő, aki elkezdette e hajlék létrehozóiban a jót, bizonyára el is végezi azt bennük erős, megsegítő kegyelmének gazdagsága szerint.

Luthár Aclám.

missziói s. lelkész.

Az evang. egyház hódítása.

Míg itthon sokszor szomorúan olvasgatjuk össze: mennyit vészit ev. j egyházunk s hány lelket hódít magá- ;

hoz a hatalmas róm. kath. egyház, addig a szomszéd Ausztriában ugyancsak szépen erősödik az evang. egyház. Nem is olyan régen, még alig volt abban a nagy kath. tengerben néhány tagja a mi egyházunknak. Azok is el voltak nyomva, valósággal meg voltak semmisítve. De ekkor megindult Ausztriában az ú. n. ,Los von Rom“ mozgalom, melyet úgy fordíthatnánk „Szakadjunk el Rómától!... “ „Lépjünk ki a kath. egyházból I “ Ez a mozgalom azután csodálatos eredményekkel járt.

így például a császári és királyi főtanács 1912. évi jelentése szerint az ág. hitv. ev. egyház 4245, a ref. egyház pedig 622 hivőt (összesen 4867) nyert, ezek közül 4372 római katholikus volt. A legtöbb nyeresége volt a bécsi (2188) a „westlichböhmisch“ (német 1137) és a „mährisch-schlesisch“ (409) superintendenciáknak. A reformátusoknál pedig a csehországi su- perintendenciának (348). A 79'8%-a a tiszta német lakosságú, 8'4%-a vegyes lakosságú superintendenciákra esik. A csehek arányszáma 100: 10’8 Az áttérők nagyobbrészt németek. A vegyes lakosságú vidékeken is nagyobbára németek csatlakoznak az evang. egyházhoz.

A „Los von Rom* mozgalom 1898 bán kezdődött. Az első évben 1568 volt azok száma, kik a katholikus egyháznak hátat fordítottak. 1899-ben egyszerre 6385-re szökött fel a számuk, 1901-ben pedig 6639-en hagyták ott a római katholikus egyházat. Azóta ez a szám csökkent I ugyan, mert az áttérők átlagos száma 4 és 5000 között ingadozik, azonban ez a szám mégis azt mutatja, hogy az áttérési mozgalom állandó jelensége az osztrák vallásos életnek. 1898 — 1912. időszakban összesen 70.502 áttérés történt. Mindez annak dacára, hogy a befolyásos körök gyanúsnak tartják a Los von Rom mozgalmat, a legválogatottabb akadályokat gördítik útjába és a protestánsokkal is sokféleképen éreztetik, hogy Ausztriában nem sok a keresni valójuk. így pl. nem engedik meg a Németországból származó lelkészeknek a letelepedést, a protestánsokat az előléptetéseknél és bizonyos állásoknál mellőzik. Arra, hogy még egy bíróság is mire képes, érdekes bizonyíték a következő két példa: Egy német szerelő valahol Oderberg közelében egy kath. precesszió előtt nem vette le a kalapját. Ezért nyolc napi vizsgálati fogságot kellett eltűrnie. Mikor a bíróság elé