Harangszó, 1912-1913
1913-08-03 / 30. szám
III. évfolyam 1913. augusztus 3 3Ó>ik szám VALLÁSOS NÉPLAP. Meojelenllí novembertől febrnário minden vasárnap, márclnstúl októberié minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházkerületi evangéllomi egyesület. Szerkeszti K A1* I BÉL4 ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TA HTALOM: Pohánka Margit: Mi atyánk . .. (vers). — Dr. Kovácsics Sándor: Az egyke. — Farkasné Kenessey Gizella: Szegény Józsi. (Elbeszélés.) — Dr. Sz. Ö.: Dr. Krélik I.ajos j\ — Hajék Herrn in: Az Úr a szívet vizsgálja. — Luthár Ádám: Imaház- avutás Berkeházán. — Az evang. egyház hódítása — Ország-Világ. — Bibliai rejtvények. Mi atyánk . . . Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben Meghajtjuk térdünk szent színed előtt A ránk sújtó vesszőt kezedből Békével tűrni óh te adj erőt. Földünkről fogy, vész ami éltet, Tűnik a hő, fény s termő sugár. A sötét ég bús fellegének Sok hulló csöppje ki sem apad már ? S gazdag reményi romjai előtt Az ember csüggedt lemondásként áll. Óh csak a hitet, azt tartsd meg nekünk, Hogy bértadóbb holnapra ébredünk. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben Sok szegény zokog hajléka után, Sokaknak nem jut egy száraz falat, Pusztulás, ínség az ár nyomán S utána semmi, semmi nem marad. Bocsásd meg a mi vétkeinket. . . S ha ránk súlyosul a létküzdelem, Verejtékgyöngyét homlokunknak Csókold, simítsd le áldó kegyelem, Ki ott trónolsz a csillagokba, fenn. Édes Atyánk, Urunk, jó Istenünk Csak a hit és te maradj mi velünk! POHÁNKA MARGIT. Az egyke. Irta : Dr. Kovácsics Sándor. Az élvezetek, a jogokért való küzdés korszakát éljük. A nők nemcsak az állampolgári jogokban való teljes része “dósért vívnak kemény szó- csatáaat, hanem harcolnak azokért az élvezetekért is, amelyek a férfineme szórakoztatják. A .ermészetes élethivatás, az anyaság örömei már kevésbbé csábítók, mert z lemondással, önmegtartóztatással íz élvezetektől való tartózkodással jár. Sokaknak még az ezzel járó I sti elváltozás sem tetszik. A csendt ,, családi otthon is mindinkább veszít varázsából. Gyenge idegzetű korunk a jelenért feláldozza a későbbi nagy, igaz örömöket. A ma a mienk. A holnapról úgyse tudunk semmit is. Igaz, hogy a szentírás tanításának szellemé azt mondja: „úgy éljetek, mintha örökké élnétek“ ; de a mindennapi élvezetek árjában kinek jut eszébe a — biblia ? Megirta egy angol tudós — &la!thus —, hogy az emberiségben megvan ugyan a hajlandóság a gyors szaporodásra, azonban a megélhetés nehézsége, a jólét utáni vágyódás a természetes szaporaságot mesterségesen csökkenti. A természetes szaporodás fenntartása nálunk különösen magyar faji szempontból is nagyon jelentős. Minél több magyar van, minél többen beszélik szép magyar nyelvünket, annál erősebb lesz a magyar faj, annál jobban biztosítva lesz számunkra a — második ezer év. A szétszórt, régi hazáját, dicsőségét ma is sirató zsidóság tudja, hogy fokozott számban kell szaporodnia, ha nem akar teljesen eltűnni, felszívódni a keresztyén népek sűrűbb hálózatú vérkeringésében. Náluk a gyermek az egész zsidóság féltve őrzött faji kincse. Teljesen szigetelten áll a magyar faj is. Fajrokonoktól elkülönítve, messze esve, szlávság és németség gyűrűjébe ékelve élünk. Csak a faji kötelességek fokozottabb teljesítésével állhat meg, tarthatja fenn magát a magyar faj is. De saját életünk nemesedése és boldogsága szintén a gyermekekhez vezet minket. Lassankint elvész az életből minden élvezet ingere. Nincs, aki közelünkben vidámságot fakasszon;
