Harangszó, 1912-1913
1913-07-06 / 28. szám
1913. július 6. HARANGSZÓ. 225 A rebarbara termesztéséről. Nálunk, sajnos, alig ismerik a fent- nevezett növényt, legalább is mint hasznos konyhakerti növényt és mint ízletes, egészséges főzeléket nem. Mi a rebarbarát jobbára csak mint hashajtó szert ismerjük és a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy ez a szép növény milyen hasznos szolgálatokat tehetne közélelmezésünk terén, különösen most, amikor mindenki az általános drágaságról panaszkodik. Lám a praktikus német már jó ideje fölfedezte ezt a kellemes konyhai növényt, ameljnek a tömegek táplálásánál nem csekély figyelmet érdemlő tulajdonsága, hogy nagy tömegben, olcsón termeszthető és így különösen a munkás néposztály számára megfelelő élelmi cikket ad. — Emellett nagy előnye az is, hogy olyan időben jelenik meg a piacon, amikor más hasonló zöld főzelékféléket még csak mint különlégességeket drága pénzen lehet megszerezni. A rebarbarának jóizű főzeléket vagy mártást adó levélszárait ugyanis már áprilisban lehet szedni és ezen túl, mintegy három hónapig lehet velük a piacot ellátni. Igaz, hogy ma nálunk még nem ismerik a piacon ezt a főzelékfélét, de csak meg kellene kezdeni termesztését, meg kellene vele jelenni és Ízletessége, olcsósága, különösen április hónap folyamán csakhamar hatalmas vevőközönséget biztosítana számára. Elkészítésének módjára a háziasszonyokat könnyen és hamarosan ki lehetne oktatni. Mindenesetre kellene a termesztés és értékesítés megindításához egy kis üzleti szellem, ami nálunk vajmi ritka jelenség, de az eredményt, a vállalkozásnak hasznosságát, csaknem bizonyosra lehet venni. Németország nagyobb városainak környékén a rebarbara termesztése egyike a legjelentősebb és legnagyobb arányú kertgazdasági vállalkozásoknak. Ött sem a jobbmóduak fogyasztják, hanem inkább a munkásosztály széles rétegei-, amit főképpen olcsóságának köszönhet. Emellett az olcsóság mellett azonban a termeszetésére vállalkozó kertészek is megtalálják a maguk számítását, mert a nagy tömeg mellett, amit a rebarbara szolgáltat, igen tisztességes jövedelmet nyújt a vállalkozónak. Hasznos szolgálatot vélek teljesíteni, amikor ezt a nálunk is nagy jelentőségre hivatott növényt és annak termesztését a következőkben röviden ismertetem. A rebarbara igen jó erőben lévő, erősen trágyázott és nyirkos földet kíván. Legjobb helye van folyómenti lapályokon, mert a bőséges táplálék mellett igen sok nedvességre van szüksége. Nagytömegű termése, óriási levelei, amelyek igen nagy felületet alkotnak, sok nedvességet elpárologtatnak és ezt csak igen üde talajban képes a nyári szárazságban is pótolni. Hazai éghajlati viszonyaink mellett kétszeresen fontos, hogy ezt a körülményt kellőleg méltányoljuk. Másik fontos ‘követelmény, hogy a talaj igen jó termőerőben legyen, különben képtelen lesz annak a nagytömegű termésnek az előállítására, amely pedig a rebarbaratermesztés jövedelmezőségének egyik föltétele. A rebarbara a legerősebb trágyázást is meghálálja, nem kell attól tartanunk, hogy a trágya ártalmára lesz. Árnyékszéktrágya, trágyalé, szóval a nitrogénben leggazdagabb trágya félék bőven adva sem fognak ártani, feltéve, hogy a talaj kellő nedvességgel bír, hogy a bőséges táplálkozás mellett fejlődő óriási lombnak elpárolgását nyáron át is pótolni képes. A rebarbarának szánt földet már a betelepítés előtt el kell látnunk megfelelően trágyával. Inkább kisebb területet jelöljünk ki betelepítésre és azt hatalmasan trágyázzuk meg, mert ha nagyobb területet telépítünk be, mint amekkorát kellő mennyiségű trágyával ellátni tudunk, a gyenge termések mellett jövedelemre alig számíthatunk. A terület mekkorasága tehát mindig szoros összefüggésben legyen a kert- gazdaság trágyaerejével. A talaj előkészítése 50 — 60 cm. mély földforgatásból áll. A forgatás ősszel történjék és erős trágyázással legyen kapcsolatos. Ha a rebarbarát ősszel akarjuk ültetni, a talaj forgatásáról már előbb kell gondoskodnunk. A rebarbarát lehet magról és tőosztás útján szaporítani. A magról való szaporítás lassúbb és az így nyert növények egyenlőtlen fejlődésüek, ezért sokkal inkább lehet ajánlani a tőosztás útján történő szaporítást. A szükséges osztott töveket vagy vesszük megbízható helyről, vagy régi rebarbaraágynak felszedése alkalmával nyerjük. Arra legyen gondunk, hogy minden egyes tő legalább Vs kgr. súlyú legyen és szép gyökérrel bírjon. Ehhez képest a régi töveket 4—6, esetleg 8 részre vágjuk szét. A rebarbarának nagyban való termesztésére leginkább a javított Viktória-rebarbara ajánlható, amely korán fakad, amely utóbbi körülmény nem kevéssé járul hozzá kapós voltához. A tövek ültetése történhetik ősszel is. Őszi ültetéshez különösen erős töveket válasszunk, tavasszal ültethetünk gyengébbeket is. Az őszi ültetés ideje október hó, a tavaszi ültetés pedig minél korábban történjék, mert a rebarbara korán fakad. Az ültetés távolsága gyengébb termőföldben is 1X1 méter, vagy 1XL2 m. legyen, jobb talajon pedig ennél is nagyobb (1‘5X1'2 m.). Az ültetés távolsága különben attól is függ, hány éves tartósságot várunk a teleptől. Rövidebb életű telepeket sűrűbben lehet ültetni. A rebarbaratöveket ásó útán ültetjük. Az egyik munkás ássa a gödröt, a másik ültet, elrendezi a gyökereket, földdel betakarja és megtörni. A telepet az első évben kapálni, gyomoktól tisztán tartani, később pedig minden második évben erősen trágyázni kell. A rebarbara, mint már az eddigiekből is látni lehet, több évig használható telepet ad, mint pl. a spárga. Az első évben a telep még nem ad termést, de a második esztendő tavaszától kezdve már lehet szedni vastag, üdenövésü és kellemes izü levélszárait. Ezek az olyan piacon, amely azokat már ismeri, élénk kereslet tárgyát képezik. Az első leveleket április vége felé lehet szedni, azután a szedés június végéig tarthat. Május végén, júniusban azonban már más főzelékfélék kezdik kiszorítani a piarcról. Az első, korai szedésnél nem szabad a töveket erősen megkoppasztani, tövenként csak két két levelet törjünk le. A második szedés mintegy két hét múlva követheti az elsőt, akkor és,
