Harangszó, 1912-1913
1913-06-08 / 26. szám
210. HARANGSZÓ. 1913. június 8. Ha kötötte, jól tette, Csókot kapott érette: Kössél babám másszor is, Megcsókollak százszor is. Szegény legények, ha tudnátok a holnapot! Dehogy csókoljátok csak egyszer is! Ma piros rózsát fest arcotokra az északi szél, holnap fehér rózsát a fagyos halál. Ma puha, pelyhes dunna között álmodtok át egy éjszakát fehér ágyban, holnap még puhább pelyhek alatt alusztok el mindörökre, még fehérebb hófúvásban I Ki a mát adta, a holnapot még nem ígértei A dal hangja elibük csalta a falu népét; kiki vitte házához a maga | katonáját s mosolyogva köszöntötték Jóskát, a nyalka huszáröltözetben, amint Ráróját táncoltatta a főhadnagy ur melleit; ő volt a legboldogabb, vagy mit is mondok: még nála is boldogabb volt szegény édesanyja, amint otthon újra, meg újra körülnézte délceg fiát, — vagy talán mégis legboldogabb volt Julinka, ha illett volna neki is akár az utcán, akár otthon, kedvére nézni Jóskát; de ő csak az ablakból látta, ott is csak addig, míg oly sebesen elvágtatott házuk előtt, hogy csak úgy repült utána a mente. A szobában, a boglyakemence mellett, de bizonyosan inkább a viszontlátás örömétől hamar felmelegedett Jóska, s mikor a nénémasszony az asztalra tette vacsorára az orosházi kedves ételt: a turóstáskát, megeredt a beszéd; kérdés, felelet alig várták be egymást. Hamar megtudta Jóska, ami érdekelte. (Folytatjuk.) Egy evang. uralkodó a leányához. A német császár leányának esküvőjén a császár beszédet mondott, melybe beleöntötte vallásos szíve minden érzését. — íme, itt közöljük, hogy olvashassa mindenki, mit keressen, mit vigyen a házasságba és mitől, kitől várja boldogságát. A beszéd így hangzik: Kedves leányom! A mai napon, midőn házunktól megválsz, szívemből köszönöm, hogy nekem és anyádnak mindig örömet szereztél s hogy családi körünknek hosszú időn át ragyogó napsugara voltál. Te kezedet és szívedet egy előkelő német fejedelmi házból, egy ősi német nemzetségből származó férfiúnak adtad. Amíg a német nyelv csendül s ahol csak megcsendül, szólni fog a Welfekről s a Hohen- zollernekről, kik német hazánk kialakulásában oly nagy szerepet játszottak. Neked megadatott, amivel nem sokan dicsekedhetnek: szíved vonzalmát követhetted s ahhoz a férfiúhoz mehettél, akit választottál. Kedves fiam 1 Rád bízom gyermekünket. Teljes bizalommal vagyunk, hogy hű gond- . viselője lész s hogy a napsugár most a te házadba költözik be. Őseidnek kipróbált példáján alapozd házadat, igazi ősi, egyszerű, német szellemben az Istenre, a mi Urunkra és mint az jeligédben áll, mindent az ő kezéből fogadj, a jót, mint a rosszat s légy készen a nehéz terhek viselésére s a boldogság s az öröm szép napjainak hálás szívvel való fogadására. Fiatalok vagytok még, de azért nemsokára mindenekelőtt másoknak kell szolgálnotok s másokért kell fáradnotok. Ez a gyönyörű feladat töltse ki egész életeteket s a mások iránt való szeretet tegye meleggé szíveteket. Legyetek mindketten hűséges jó gyermekek, különösen te légy az, édes leányom az új hajlékban. (A cumber- landi herceghez és hercegnőhöz fordulva) Szívem szerint kérlek mindkettőtöket, vegyétek gyermekünket jó- akaróan oltalmatokba s fogadjátok szeretetetekbe. Véges-végül egyetlen óhajtásom van még: „Isten áldjon meg benneteket az életúton, melyre ma együtt léptetek. “ 'vássaiaJ,'. Az egyház köréből. Lelkészválasztás. A soproni evang. gyülekezet a megüresedett két lel- készi állásra egyhangú bizalommal Ziermann Lajos pinkafői alesperes- lelkészt és Pötschacker István soproni segédlelkészt választotta meg. A jó Isten tegye áldottá a gyülekezetnek s az új lelkészeknek oly szép egyetértéssel megkötött szövetségét. Iskolalátogatás. Gyurátz Ferenc püspök és Dr. Berzsenyi Jenő egy- házker. felügyelő meglátogatták a felsőlövői tanintézeteket s az ott tapasztalt szép rend és előmenetel felett őszinte elismerésüknek adtak kifejezést. Halálozás. Élete tavaszán szólította magához az Ur Krajcsovics Győzőt, a pozsonyi theol. akad. II. évf. hallgatóját. Május 29-én kísérték ki a szép reményekre jogosító fiatal embert utolsó útjára. Sírját őszinte részvéttel állták körül hozzátartozói, pályatársai, tanárai. Áldott legyen emlékezete! Egy gyülekezet kérelme. A már- marosszigeti kicsiny ev. gyülekezetünk a múlt héten küldte szét a gyülekezetekhez esdő kérelmét. A 70 adófizető tagból álló kis gyülekezet eddig a ref. főgimnázium egyik tantermében tartotta istentiszteletét. Most azonban templomot szeretnének építeni, mert különben az erre a célra kapott ingyen telket is elveszítik. 25 ezer koronára volna szükségük, hogy az építésbe belekaphassanak. „Az Urnák ad, ki a szűkölködőn segít!“ Lelkész fogadtatás-iktatás. Meleg szeretettel fogadta a kemenesmagasii ev. gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét, Szabó István, volt német- hidegkúti lelkészt. Május hó 17-én délután 3 órakor érkezett meg az új lelkész családjával együtt a vönöcki állomásra, ahol 60—70 főnyi egyháztag, élén Guóth Márton gyűl. felügyelővel fogadta az érkezetteket s kísérte be 15—20 kocsin új otthonukba. A faluba érkezve, valóságos virágesőben s harangzúgás között vonultak a lelkészlakig. Az ott felállított diadalkapu előtt az egybegyült hívek jelenlétében Szakái László tanító üdvözölte az új lelkészt, mire ez utóbbi meghatottan válaszolt. Ezután fehér ruhába öltözött hajadonok virágcsokrokat nyújtottak át a lelkésznek és nejének, — egy konfirmándus leány pedig a lelkészt üdvözölte s adott át neki egy szép virágcsokrot. Másnap volt a beiktatás, amelyet az egész környék részvételével Varga Gyula
