Harangszó, 1912-1913
1913-05-25 / 25. szám
191 3-. máiu^ 25. HARANGSZÓ. 201. El is kezdték az ajtót döngetni, de nem nagy erővel, mert mi tagadás, féltek is betörni, tudva, hogy ott belül Jóska vasvillával fogadja az embert; mit kímélné ellenségeit: rosz- szabb már nem lehet a sorsa. Verték, döngették az ajtót, kiabáltak s azalatt két ember csendesen fel- lopózott a padlásra s a szoba padlását lehetőleg nesztelenül fölbontva, leereszkedett a szobába, s mikor a konyhaajtó körül legnagyobb volt a lárma, besurrant a szobából a konyhába s Jóskát, akinek egészen a külső lármára veszett az esze: hátulról megkapták ; hiába ordított, rug-kapált a szegény fiú: földre teperték s a felnyitott konyhaajtón betódult emberek segítségével megkötözték, a kocsiba fölhelyezték s indultak vele másik tanya felé, más legényt fogni. (Folytatjuk.) A csecsemők gondozása. Magyarországon a gyermekhalandóság ijesztően nagy. A statisztika kimutatása szerint, leszámítva a Balkán államokat, alig van egy is, amelyik e téren velünk versenyezhetne. Különösen nagy a gyermekhalandóság az Alföldön, pedig ez nemzeti szempontból annál sajnálatosabb és veszedelmesebb, mert fajmagyar népet érint s így a magyarság erejét fogyasztja. A gyermekhalandóság Jkörül. különösen az asszonynépet terheli mulasztás. Nem mondjuk rosszakarat, mert nem tételezzük föl az anyákról, hogy gyermekeiket ne szeretnék, hanem tudatlanság, vagy hozzá nem értés miatt pusztul el a legtöbb csecsemő. Felét a helytelen táplálás következtében beállott bélbajok viszik a temetőbe, a másik felét pedig az pusztítja el, hogy a kis gyermekeket nem szoktatják a levegőváltozáshoz, télen-nyáron egyaránt melegen dunnázzák be s ennek következtében különböző mellbajok, úgynevezett köhögések miatt halnak el. A csecsemő-ápolás alapelveire már az ismétlő iskolában ki kellene tanítani a leányokat. De nem ártana, ha hébe- korba egy-egy előadás keretében is foglalkoznának ezzel a kérdéssel. A csecsemő-táplálásnál igen fontos dolog, hogy az anyának elegendő mennyiségű teje legyen. Ezt csak úgy képes elérni az anya, ha kellő módon táplálkozik s ezért különösen nagy súlyt kell fektetni a szoptató anyák bőséges és megfelelő táplálására. Kerülni 4kell azonban a szoptató anyák alkoholélvezetét, mert az alkohol a tejjel együtt a csecsemő szervezetébe jut és a gyenge szervezetre káros hatást gyakorol. A tápláláson kívül nagy fontossággal bir a csecsemőgondozás egyéb teendője, különösen a csecsemő tisztántartása, helyes öltöztetése, levegőn tartása és edzése. E gondozás elmulasztása, vagy helytelen irányban való végzése miatt majdnem annyi csecsemő hal el faluhelyen, mint a bélhurut miatt. A csecsemő tisztántartása rendkívül nyomorúságos faluhelyen. Még jó, ha egy héten egyszer megfürdetik a szerencsétlen kis gyereket, amelyet agyonöltöztetve, súlyos dunnákba takarva, valóságos izzasztó fürdőknek tesznek ki. Az a rettentő szag, amely egy-egy gyermekes falusi háznál van, elárulja, hogy mily keveset törődnek a csecsemő tisztántartásával. A meghűléstől való oktalan félelem is sokszor arra bírja a szülőket, hogy a kis gyermeket szabad levegőre ne vigyék és így az fejlődésének első és egész életére legfontosabb idejében nélkülözi a levegőt, világosságot és kénytelen az amúgy is fülledt, felnőtt emberre is veszedelmes szoba-levegőben tartózkodni. Ha még megemlékezünk arról, hogy a szerencsétlen kis gyermeket jóformán soha ki nem bontják a pólyából s így tagjai állandóan le vannak kötözve és a szabad mozgásban akadályozva, továbbá megemlékezünk arról is, hogy ha a gyermek sir, mindenféle erős kábító szereket, mákhajat, pálinkás ruhát stb. dugnak a szájába, akkor nyilvánvaló előttünk, hogy a falusi anyáknak a helyes csecsemő-gondozásra való kioktatása igazán szükséges. Magunk részéről üdvösnek tartanánk a Német birodalom egyes államaiban elterjedt azon szokás meghonosítását, hogy az anyakönyvvezető a születést bejelentő egyénnek a gyermekápolásra vonatkozó rövid, nyomtatott útmutatást adjon által, amely különben a szülésznő kioktató munkájának is alapul szolgálhatna. Tegyük meg kötelességünket. Egy szegény asszony lehajolt az ut porába, felemelt onnan valamit s gondosan becsavargatta zsebkendőjébe. Az egész jelenetet végignézte a rendőr, aki azt hitte, valami értéktárgyat talált a nő, melyet jó volna igazi tulajdonosának visszaadni. Szótlanul követte a nőt szerény lakásába. Ott aztán megszólította és megkérdezte tőle, mit talált az utón? Az asszony kibontotta zsebkendőjét, melyben a rendőr legnagyobb csodálkozására két üvegdarabot látott. „Miért szedte föl ez értéktelen dolgokat?“ kérdi a bámuló rendőr. „Azért, hogy a gyermekek el ne vágják a lábukat vele, abban az utcában sok mezítlábas gyerek lakik.“ Megteszünk-e mi is mindent, hogy másokat a kártól megőrizzük ? Különösen az ifjúságra van-e gondunk? Vagy talán éppen saját példánkkal szolgáltatjuk a botránkozás kövét az ifjúságnak! Az első segélynyújtás. A magyar falu közegészségügyi viszonyainak sanyarú állapota szinte közmondásos. A hatóságoknak, sőt a község társadalmának minden ezirány u kívánsága teljes kielégülést nyer, ha a községben egy körorvosi állást, vagy gyógyszertárt szerveznek. Pedig hány ezer mindenféle kérdés előfordul még ezek mellett. Sok olyan kérdés, amit tulajdonképpen minden állami vagy községi segítség nélkül maguk a gazdák is megoldhatnának. Sőt mondhatnék, hogy maguknak az érdekelt feleknek közreműködése nélkül a körorvosnak és a gyógyszertárnak legodaadóbb munkássága sem ér semmit. Hogy csak egy példát említsek, itt van a baleset, illetőleg az első segélynyújtás. Ha Budapesten, vagy más nagyobb városban szerencsétlenség történik, rögtön ott terem az önkéntes mentők, vagy a rendőrök serege és ha orvos mindjárt nincs is kéznél, akad olyan ember, aki a sérültet bekötözi és a lakására vagy a legközelebbi kórházba szállítja. A falusi embert többnyire nem a saját portáján vagy emberi lakáshoz közel éri a baleset, hanem kint az erdőn, mezőn s igy ha a faluban van is orvos, rendszerint nincs kéznél, hanem előbb a beteget be kell szállítani a faluban saját, vagy pedig idegen lakásba. De hány faluban történik az meg, hogy a sérültet a beszállítás után azonnal orvosi kezelés alá lehet venni ? 1 A legtöbb helyen a sérültet csak órák múltán gyógyíthatja az orvos, amikor tudniillik utóbbit kihozzák vagy a beteget viszik oda. Addig, ha hozzáértő nem akad s be nem kötözik a sérült testrészt, a beteg köny- nyen elvérezhetik. Éppen ezért volna oiyan igazán szükséges, hogy a községekben előadásokat tartsanak az első segélynyújtásról, sőt ezen túl- i menőleg, néhány embert egy kissé
