Harangszó, 1912-1913

1913-05-25 / 25. szám

III. évfolyam 1913. május 95 25-ik szám. . t VALLÁSOS NÉPLAP. Meojelenlí novembertől februárrá mlnflen vasárnap, márcinstúl oKtöberrá minden másod vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházkerületi evangéliomi egyesület. Szerkeszti lí A1’ I UÉL4 ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű meg­keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanítő is. TARTALOM: Madár Mátyás: Ne félj, csak higyj ! (vers). — Stromp László: A három gyűrű meséje. — Endreffy János: Babonák. — Ff re.8 József: Nem ver az Isten bottal. — A csecsemők gondozása. — Tegyük meg kötelességünket. — Az első segélynyújtás. — Ország-Világ. — Persely. Ne félj, csak higyj! Ne félj, csak higyj I, így hangzik biztatásod, Nagy tanítóm, Isten egyszülötte. S habár előtted a keresztfát látod, Bátrán haladsz utadon előre. Zúgva morajlik az ellen haragja. Te nem hallod, szemed nem látja azt, S míg a gonoszság keresztfád faragja, Te áldva jársz, némítva a panaszt. Ne félj, csak higyj! Tölünk is ezt kívánod. Kik a földön nyomdokidon járunk, Csüggedt lelkünket leveri a bánat, Vigaszt, enyhet sehol nem találunk. Reánk tekintesz s biztató szavaddal Eloszlatod bús kétségeinket; S habár a világ támad nagy haraggal, Békén hordjuk súlyos keresztünket. Ne félj, csak higyj! a. hit gyözhetlen erő, , Mely csüggedni, lankadni nem enged. Új bátorságra gyullad a csüggedő, . Akit súlyos csapások levertek. Újul erejük, kik az Urban bíznak, Futnak, de nem fáradnak meg soha ; Szárnyaikkal fel a magasba szállnak. Hol nem szennyez a föld-bűnös pora. Ne félj, csak higyj! Öh Uram, éleszd magad Oyen'gé hitünk szunnyadózó lángját. Tisztítsd Or,bünt, mely itten reá tapad, Hogy keresse boldogabb hazáját. Hitünk kiemel a f öldnek porából. Atyát mutat túl a felhők fölött; Letörli könnyünk s biztató szavával ' Nem enged csüggedni baj s vész között. MADÁR MÁTYÁS. A három gyűrű meséje. (Egy nagy költő meséje után.) Irta : Stromp László, teol. akad. tanár.1) Mesét mondok, atyámfiai, olyan mesét, aminőt talán még sohasem hallottatok. Olyan mese ez, amely­nek csak fele mese, a másik fele megtörtént valóság; az egész pedig szinar'ány igazság. No már az ilyen mesét ugye csak szívesen meghallgatjátok ? Halljátok hát . . . Hol volt, hol nem volt .. . Azaz, hogy mit beszélek ? Mert nemcsak úgy, mint a mesében szo­kás, de valósággal volt egy vitéz és nagylelkű, becsületes s épp oly val­lásos fejedelem, akit nagy uralkodói erényei miatt, csak úgy hívtak, hogy „Szaladin az igazságos“ s akinek a nevét az igazhitű muzulmán ember még manapság is épp oly tisztelettel emlegeti, miként pél ul mi néhai való jó Mátyás király lkat, a jő Is­ten áldja meg ő nagy emlékét. Ez a *) Stromp László, Istenben boldogult po­zsonyi teol. akad. tanár 1899. május 22-én ólvafeta fel e tanulságos mesét a. felsőszelii (Pózsony-iíiegye) egyházban. Szaladin a törökök kalifája (szultánja) volt, élt pedig ezelőtt több mint 700 esztendővel, éppen abban az időben, midőn a keresztyének azokat a szí­vós háborúkat folytatták Üdvözítőnk szent sírjáért, amelyeket manapság is keresztes háborúk neve alatt em­legetünk. Az volt ám csak a háború ! 200 esztendeig tartott, 6,000.000 ke­resztyén embernek vérébe került s végül is nem lett sikere. A szent föld Jeruzsálemmel és az Üdvözítő sírjá­val együtt ma is a törököké. • Kezdetben, az igaz, el tudták a keresztyének Jeruzsálemet foglalni; meg is alapították nyomban a jeru- zsálemi királyságot s fenn is állott vagy 100 esztendeig; de aztán elve­szett örökre. Éppen Szaladin volt az, aki 1187-ben, erős ostrom után, a szent várost bevette s ott maga megtelepedett. De azért vallása miatt egyik alattvalóját sem üldözte; keresztyének, muzulmánok, zsidók békén élhettek, míg ő élt. Panaszra nem volt oka senkinek. Ilyen világ volt Jeruzsálemben Krisztus urunk születésének 1187- lk és igazságos Szaladin uralkodásának 16-ik évében, - -

Next

/
Thumbnails
Contents