Harangszó, 1912-1913

1912-11-03 / 2. szám

1912. november 3. HARANGSZÓ. 13. — Én — kiáltott fel a fiatalabb — megettem az enyémet és azután anyáménak a felét. Azután látva, hogy a két mag semmire nem való, azokat eldobtam. — Eljárásod — válaszolt az atya — se nem okos, se nem előre látó, de ez talán menthető nálad, ilyen fiatal gyereknél, mint te vagy. Ha nagy leszel, te is több belátással cse­lekszel. Akkor szólt a második fiú: „Én összeszedtem a magvakat, melyeket kis testvérkém eldobált. Feltörtem őket, kiszedtem belőle a manduláját és megettem. De nem ettem meg a barackomat, hanem eladtam s kap­tam érte annyi pénzt, hogy vehetek rajta talán tizenkettőt is“. — Nagyon télek, gyermekem, — szólt az atya — hogy mihamar fös­vénykedésre adod magadat. — És te, Ödön, te is megetted barackodat, mint a többiek ? — Nem, nem ettem meg — felelt Ödön. — Kis szomszédunk, Gyuri, lázban fekszik és nem akar semmitse enni. Neki adtam barackomat. Nem akarta elfogadni, de én ágyára csen­tem s aztán gyorsan elillantam. Az istálló egészségtana. Irta: Dr. Kukuljevics József. Valamint sötét, nedves, szűk la­kásban nem maradhat egészséges még a legedzettebb, legerősebb ember sem, úgy a jószág is csak megfelelő istál­lóban, gondos ápolás mellett fejlődik szépen. Nyáron a lakás és istálló csak hálóhelyiség, de télen ember és állat fedél alá szorul, tehát fokozottabb fi­gyelemmel kell eleget tenni az egész­ségügy követelményeinek, ha csak nem akarunk érzékeny károkat szen­vedni. Ezúttal az istállóról akarok szólni. Az egészségügy szabályait már az építkezésnél szem előtt kell tartani, így pl. helytelen a telek mélyen fekvő részére építeni, mert az ott összefutó víz felhuzódik a falakba s átnedve­síti azokat. Azt azonban mindenki megteheti, hogy a meglevő istállót gondos tisztogatással és szellőztetés­sel javítsa. így pl. a túlságosan meleg istálló épen olyan káros, mint a túlhideg. — Nos hát — kérdte az atya — melyik már most közületek, ki leg­jobban használta fel barackját? — Az, aki elajándékozta, az Ödön — kiáltották a gyermekek egyhan­gúlag. # Az utitársak. Két utitárs, János és Kálmán, együtt mentek-mendegéltek. Egyszer csak János arannyal teli tás­kát pillant meg az útszélen. Anélkül, hogy valamit is szólna társához, oda- ugrik és felveszi. — Pajtás, — szól hozzá Kálmán — kívánjunk egymásnak szerencsét e gazdag találmányhoz és osztozzunk meg rajta testvériesen! — Biz én azt nem teszem — vá­laszolt János. — Én találtam a kin­cset, senki másé az, egyedül az enyém. Aközben elzsebeli a táskát, Kál­mán meg szomorúan folytatja vele útját. Nemsokára az erdőfordulatnál rab­lót pillantanak meg karddal a kezé­ben. János halálra sápad. — Pajtás, — mondja — védekez­zünk vitézbátran. Könnyen bánunk a gazemberrel. Ketten vagyunk ellene, Nagy melegben az állatok elpuhulnak, bőrük izzadt, nedves és mihelyt ki­kerülnek a szabad levegőre, meghűl­nek. A túlhideg istállóban az állatok fáznak, nem jól érzik magukat, meg­hűlnek s a táplálék nagy részét hő­termelésre használják fel, ezért arány­lag jó tartás mellett is nyomorúsá­gosán festenek. Régi közmondás az, hogy a jó istálló fél abrak. Minden istállóban mintegy l1/* mé­ter magasságban az istálló közepe táján, pl. egy oszlopon, hőmérőnek kellene lógnia, hogy a gazda annak az ingadozása szerint szabályozhassa — már amennyire lehet — a hőmér­sékletet. A hőmérséklet ne legyen egyforma minden istállóban. A lóistállóban pl. legmegfelelőbb, ha 12 fok R. (csak a szoptató kancáknak és gyenge csi­kóknak tesz jót a 14 fok), már a szarvasmarhák istállójában elég 10 fok R. is. ámbár a tejelő teheneké lehet valamivel több, de semmi esetre se legyen 14 fok, vagy annál is több. A juhok vastag bundájuk miatt már siess, tedd azt, amit én és vond ki kardodat! — Már biz én nem csinálok sem­mit 1 — kiáltott Kálmán. — Nem fé­lek a rabló támadásától, aztán meg nincs is, mit védenem. A te dolgod, hogy megmentsd pénzedet, majd megládd 1 Ily könnyedén végezve Kálmán gyorsan elmenekül, otthagyva sze­gény Jánost a haramia zsákmányául. A megrémült János csakhamar kénytelen volt táskáját elővenni és átadni a rablónak. Ki csak magára gondol a jó sze­rencsében, nincs annak barátja a balsorsban. Franciából: Gáncs Aladár. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlákot. November 3. vasárnap, 1. Tim. 4—8. „ 4. hétfő, Máthé 32 - 33. „ 5. kedd, Máthé 10., 26-27. „ 6. szerda, Philipipril 3., 14. „ 7. csütörtök, Máthé 23., 11. „ 8. péntek, 1. Péter 4., 12. „ 9. szombat, 1. Tessal 1. 5., 17. 8—10 fokon felül tűrhetetlennek ér­zik a meleget, még akkor is elég, ha 11—12 fokos az istálló, ha frissen nyírt hízó ürüket állítunk be. Persze a gyenge báránynak nem árt 14 fok sem, de csak a legzsengébb korban. A disznóól hőfoka legyen 10—12 fok. A hízók legjobban érzik magukat 10 fok mellett, de 12 fok még a gyenge malacnak is elég. A hőmérséklet szabályozása min­denesetre meglehetősen sok gondot és körültekintést kíván, de bizonyos fokig mindenhol keresztülvihető. Ha a hőmérséklet azért volna ala­csony, mert tágas, nagy istállóban csak kevés állat van, akkor olyképen segíthetünk, hogy az üres állásokba szénát vagy szalmát helyezünk, az istálló padlását is telerakjuk szénával, szalmával, a rosszul záródó ablakok rései elé szalmafonatot szegezünk. Az ajtó elé szalmafonatból függönyt akasz­tunk és magasan almozunk. Ha mind­ez nem volna elég s az istálló ma­gas, akkor rúdakat erősítünk a falba s szalmával rakjuk tele, ilymódon

Next

/
Thumbnails
Contents