Harangszó, 1912-1913
1913-03-16 / 20. szám
HAKANGSZO. 1W13 március 16. Ságban mindenre el kellett készülniük. Hatha a legkínosabb szenvedés és üldöztetés lesz osztályrészük ? Vájjon nem fordul-e most ellenük a zsidók haragja és gyűlölete? Nem kell-e most majd nekik elszenvedni a kínos kereszthalált ? Az evangéliom prédikál ásához fogjanak ? Akkor a zsidók gúnyja fordulhat ellenük. Ti akarjátok a Krisztust hirdetni ? Melyiket ? Tan azt, aki keresztfán végezte életét ? Az a Krisztus az út, igazság és az élet, aki maga is halott és a sírban enyészik ? Azt a Krisztust, akit Istenfiának mondotok és most mégis tehetetlenül az enyészet zsákmánya lett? Ugyan ki hallgatna reátok 1 Ily gondolatokkal lehettek eltelve a megrémült tanítványok. És ily állapotban talalta őket a vigasztaló és bátorító hír, hogy a Krisztus feltámadott és a sírja üres lett. Az elcsüggedt tanítványok újult erővel bíztak; a félelmüket bátorság és boldogság váltotta lel. Biztos volt ügyük I Míg ezzel szemben a zsidók épen ellenkezőleg a hírtől megrémültek és a vénekkel együtt egybe gyülekeztek, tanácsot tartottak, sőt a sírt őrző vitézeknek pénzt is osztottak ki a célból, hogy velük bizony íttassák ravaszsággal kieszelt hazugságukat, mely szerint azt állítottak, hogy a Krisztus tanítványai éjjel, amikor az őrök aludtak, odajöttek es ellopták őt. De tervükkel célt nem érhettek, mert a tanítványok, hitükben most már megerősödve, bátrán hirdették a keresztfán megfeszített és csúfos halait szenvedett, de ieltámadott Krisztust! íme, ily kép tárul lelki szemeink elé a múltból, ha a Krisztus kínszenvedését és feltámadását olvasgatjuk a bibliából. Ez mind a múltban történt, 1880 évvel, tehát csaknem kétezer évvel ezelőtt. Azt kérdezhetné valaki, vájjon a Krisztus feltámadása a multé-e csupán? És mi évről-évre csak emlékként ídez- zük-e fel, hogy ingadozó hitünket mi is erősítsük ? avagy a halállal szemben bátrán megallhassunk es kérdezhessük : halál! hol a te fullánkod, pokol I hol a te diadalmad ? Igen, ez a célunk! Mégis a Krisztus feltámadása nemcsak a múlt eseménye, hanem a jelenben is folyton megismétlődő valóság. Krisztus, Ígérete szerint, velünk van most is egész a világ végezetéig. Őt most a jelenben is igen sokszor keresztfára szegezik és ami még csúnyább, maguk a keresztyének is; de ő ma is kikel sírjából, feltámad, él és uralkodik! 1S6. __________ H ogyan lehetséges ez ? Hiszen nincs közöttünk szemmel láthatólag. Szemmel láthatólag az igaz nincs, hanem szellemileg! Ma is megfeszíttetik a Krisztus, valahányszor a jó helyett a rossz, az erény helyett a bűn győzedelmeskedik. De feltámad, valahányszor a gonoszt utoléri méltó büntetése és a bűn legyőzetik. Amíg az emberen a bűnös vágyak, szenvedélyek uralkodnak és a test az értelemmel együtt azok rabságában görnyed és nyög, mindaddig Jézus sírjáról a kő nincs levéve és a pecsét töretlen. Például amíg valaki az alkohol, a kártya, uzsora, vagy hasonló nemtelen foglalkozásoknak él és azok rabja, addig nem beszélhet arról, hogy a Krisztus benne is igazán feltámadt. Az csak legfeljebb mint a múltban egy megtörtem, közönséges eseményt emlegetheti Krisztus feltámadását, de amellyel szemben teljesen közönyös és hideg marad. Ellenben feltámad a Krisztus az emberben mindannyiszor, valahányszor ellene mond a csábító ördög szavának és elűzi őt magától, megtisztítja testét, lelkét a pusztító szenvedélyektől és a tékozló, hiábavaló élet helyett új, tiszta, erkölcsös s becsületes életet él. Krisztus halott marad azoknak, kikben a bosszú, harag, gyűlölség, irigység, önzés lakozik, de feltámad számukra, mihelyt megtisztítják lelkűket e nemtelen indulatoktól es helyébe a szeretetet fogadják be. Mert az „emberiség iránti szeretet minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele.“ (Kölcsey Parainesis.) És hogyha ma e térén, a szeretet terén, keressük a Krisztust, vájjon a Krisztus, mint aki maga a szeretet, az emberekben élő, uralkodó, cselekvő s munkálkodó Krisztus-e, vagy pedig sírjába zárt holt, kiről mintha nem is léteznék, megfeledkeznek ? Ha ezen a téren keressük a Krisztus feltámadását, akkor szomorú szívvel kell bevailanunk, hogy a legtöbb ember Krisztusa a sírjában nyugvó s nagy kővel lezárt, lepecsételt és gonosz vitézek (kapzsiság, önzés, fösvénység stb.) által őrzö.t holt Krisztus I Pedig hányszor feltámadhatna ! Hányszor kiáltoz a nyomor, az ínség a kunyhókból. Hányszor nyújtja ki kezét az élet tengeren egy- egy sűlyedő szerencsétlen felebarátunk. Ha valaki jólétben van és boldogság veszi körül, hamar megfeledkezik másról, akinek nagy szüksége van a segítségre, mert különben elpusztul. Hány család van, hol az ínség s nyomor váratlanul beköszöntött, mert a családfő elvesztette munkaképességet! Ha ilyet tapasztalunk és nem segítünk tőlünk telhetőleg ezen szerencsétlen embertársainkon, ha egy koldus mellett haladunk el és annak kérő szózatát nem hallgatjuk meg, ha egy sebzett, bánatos szívet találunk és nem igyekezünk azt meggyógyítani, vigasztalni, ha közönyösek vagyunk más szenvedése iránt, ha egy erkölcsileg elesettet tálalunk és azt felemelni nem igyekszünk, akkor hiába valljuk és hirdetjük magunkat keresztyénnek, mert rosszabbak vagyunk meg a po- gánynál is, a Krisztus pedig holt mi- bennünk. De mindannyiszor feltámad a Krisztus bennünk is, valahányszor egy testileg vagy lelkileg szenvedő beteg kínjait enyhíteni törekszünk, valahányszor a szegény özvegy példájára utolsó filléreinket is a szegényeknek, s nyomorult felebarátainknak adjuk. Feltámad bennünk is a Krisztus, valahányszor elhatározzuk magunkat arra, hogy embertársainkat valamely kártól megmentjük, hogy valamiben felvilágosítjuk s neki jóakaratulag szolgáljunk. Megfeszíttetik és eltemettetik a Krisztus a korcsmákban, gyilkosságokban, a dühöngő háborúban, ahol a szeretet helyett a bosszú, önzés s gyűlölség uralkodik, de feltámad a kórházakban, javító intézetekben, lelencházakban, arvaházakban, iskolákban stb. A Krisztus sírja mindegyikünk szívében ott kell hogy legyen és vigyázzunk, hogy az a sir zárva ne maradjon, hanem felnyíljon 1 Hárítsuk el a sír szájáról a követ, űzzük el mellőle a gonosz őrző vitézeket, hogy szabadon támadhasson fel a Krisztus, a Szeretet és uralkodjék mi felettünk, gondolatainkban és tetteinkben. Ha feltámadott bennünk a Krisztus és uralkodik felettünk, akkor köröttünk megszűnik a nagypénteki gyász, szűnik a schaj, a szenvedés es nyomor, s helyette szent boldogság árad széjjel. Virágvasárnap. Irta : Farkas Mihályné Keuessey Gizella. Mit tudtok ti, jó városiak, a télről s a tavaszról I Fényes termeitekben egyformán mulatságos, a füstös gyárhelyiségekben egyformán nehéz az élet, akár a pacsirta szól künn a természetben, akár förgeteg hordja a téli zimankót.
