Harangszó, 1912-1913
1913-03-02 / 19. szám
152 HARANGSZÓ. 1913. március 2. A bor az az ital, mely a szőlőből nyert must erjedéséből származik. Nagyon hosszú utat tesz meg a szőlővenyigétől, a boros pincétől a drága, temető szomjas gyomorig. Ha ebben az útjában nem vigyáznak eléggé reá, olyan anyagok kerülhetnek belé, melyek megfosztják természetességétől, hamis bor lesz belőle. Ha tiszta vízzel .hamisítják, ez úgy üzleti, mint közegészségügyi szempontból csak előnyére válik. A korcsmáros több litert mér ki, az iszákos ember pedig, megkíméli az egészségét. Hamisítják azonban ártalmas anyagokkal is — bár a bor maga is az — melyet törvény tilt, büntet, sőt csinálnak műbort is, mely venyigét sohse látott. Az ilyen bor erősebben karcolja a torkot, gyulladást okoz a gyomorban, hamar elveszi a józanságot s az illető csak napok múlva tud kijózanodni, mikor a szervezet a vesék, a tüdők és a bőr utján teljesen kiküszöböli magából a mérget. A bornak az erőssége függ a benne levő szesz meny- nyiségétől. A részeg ember elől mindenki kitér, mert az nem tudja mit beszél, mit cselekszik, hamar beleköt másokba. Szegény ember a bort a gazdagok italának tartja. Hite szerint kinek jól megy a dolga, nem tejben vajban fürdik, hanem borban. A bort élvezi, dicséri mindenki; Ur, polgár, felnőtt, gyerek egyaránt. Népiskolás gyermekektől kérdeztem, melyik a legjobb ital ? a bor mondja egy tiz esztendős gyermek. Miért ? kérdeztem tovább, mert azt mindenki szereti; s valóban a gyermek szava a nép szava. A nép kevés olyan emberről tud, ki ne szeretné, ki ne dicsérné a boros állapot kellemes voltát. Hisz az urak is bort isznak, ha vig napot akarnak csapni, vagy meg akarják a nap emlékét ünnepelni. Ezért azonban kár a nép fiának az urakra irigykedniök. Az egyszerűbb népnek az életkora nem csak azért hosszabb, mivel idejének legnagyobb részét a szabadban tölti, hanem tán azért is, mert nem telik annyi szeszes italra s szüleit még nem tette tönkre a pálinka. Úgy mondják, a bor felvidítja az emberi szívet. Némi valóság van benne; csak az a sajnos, hogy az emberek azért szorulnak oly gyakran felvidításra, búfelejtőre, mert akkor mikor jól ment dolguk, mikor boldogságukból a józan életfelfogás hiányzott egyedül, akkor is mértéktelenül éltek szeszes italokkal s ha eladdig nem volt búbánatuk, szereztek általa. Az ok és okozat végnélküli körforgása ez, melynek rohanó árja mindig sebesebb, veszedelmesebb örvénybe sodorja azokat, kik vonzó hatása elől kitérni nem tudnak. Hiszen igaz, az élet nem tarthat örökké, de minden emberben megvan az ösztön minél tovább élni. Csakhogy erre akkor kell törekednünk, mikor még semmi bajunk sincs, mikor még testi-lelki erőink teljes birtokában vagyunk. Ezeket az erőket úgy kell az életben használnunk, hogy mennél tovább tartsanak s minél könyebben tudjuk pótolni, ha munka vagy betegség miatt csökkennek. Ha víg napot akarnak az emberek csapni, ha születik vagy meghal valaki, ha rokon, barát érkezik, tisztes ifjú asszonyt hoz a házhoz, ha leányukat adják oda a kérő szerelmes legénynek : bort tesznek az asztalra ; akár kell, akár nem, isznak; nem csak maguk a felnőttek, hanem megkínálják a fejletlen gyermeket is. Gyermeknél legfőbb tekintély a szülő. A mit a szülői háznál lát, addig a míg az esze meg nem érik, mig önállóan gondolkodni nem tud, azt helyesnek, követendőnek tartja. Azért ha az élet sora s a szokások kényszerítő hatalma úgy hozza _ magával, hogy a felnőttek bor mellett vigadnak, tartsák legalább a gyermekeket távol, meg ne kínálják, ne lássák hogy cimbo- ráznak az ördöggel, mert a szesz a felnőtt emberre is méreg, de gyermekre százszorosán az. Megakasztja testi-lelki kifejlődését, azt pedig talán a szülők maguk sem akarják, hogy gyermekük testileg-lelkileg csenevész, korcs, fejletlen, ostoba legyen. Már pedig ha a gyermek szeszes italt kap, bekövetkezik. Emellett fogékonyabb lesz a betegségek iránt; nem győznek doktorra, patikára keresni. A hadsereg legpusziitóbb fegyverneme az ágyú, melynek előállítása, használata rengeteg összeget emészt fel. Ilyen pusztító agyú az emberiség között a pálinka. Ez is sok, nagyon sok pénzbe kerül és számtalan embert öl meg, tesz beteggé. A ki naponta csak kétszer iszik pálinkát kiad ezért közepes számítás szerint 50 koronát; de ez még csak hagyján volna, hanem az ilyen ember, kinek szervezete a pálinka hatása alatt nyög, ténfereg, sokkal kevesebbet és sokkal rosszabbul tud dolgozni mint az olyan ember aki nem iszik. Két-három koronás napszámot véve alapul a pálinka ivó ember napi munkája 40 fillérrel ér kevesebbet. Ez egy évben kitesz kerek számmal 150 koronát. A pálinkázó könnyebben, többször lesz beteg, orvosra, patikára többet költ Ez fölmegy egy évben 30—40 koronára. Az iszákos ember veszekedő természetű szokott lenni. Vagy ő veri be más fejét, megbicskáz valakit, vagy őt éri hasonló baleset, amiből pénz- és időveszteség származik. Mondjuk a pá'inkaivás miatt nem tud dolgozni egy évben 10 napot, ami 20 korona pénzveszteséget jelent. Fizeti annak a napszámát és gyógyítási díját a kit megvert s mivel ilyenkor a megbicskázott ember, a sajgó fájdalmak emlékezetére, duplán szokott számítani, nagyon könnyen rámegy erre a mulatságra 50 — 100 korona. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy aki pálinkázik minden évben 300 koronával keres kevesebbet, mint olyan társa, aki szomjúságát vízzel csillapítja. Első pillanatra nem is tetszik jelentékeny összegnek et a 300 korona. Ebből azonban 30 év alatt 9000 korona lesz a mivel ennyi idő alatt az összeg megduplázódik, valóság az, hogy az az iparos, földművelő, napszámos ember aki soha pálinkát vagy egyéb szeszes italt nem iszik, 30 év alatt evvel az önmegtartóztatással 18 ezer koronát keres. Én azt hiszem, hogy azoknak a kiknek öreg korára semmi féle anyagi biztosítékuk nincsen, érdemes egy rossz szokásról lemondani, mely gond nélküli öreg kort biztosít nekik. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a bázlian nincs, Tanyát a sálán QtOtl ott. Hiányzik ott a leolöbti kincs, De Isten nem lel hajlékot. Március 2. vasárnap, Máthé 24. 29—42. , 3. hétfő, „ 24. 43—51. , 4. kedd, „ 25. 1 — 13. „ 5. szerda, „ 25. 14—21. „ 6. csütörtök, , 25. 22—30. „ 7. péntek, „ 25. 31—40. „ 8. szombat, „ 25. 4—46. „ 9. vasárnap, Zsidó 1. 5. 1 —10. „ 10. hétfő, Máthé 26. 1—16. „ 11. kedd, . 26. 17—30. , 12. szerda, , 26. 31-*35. , 13 csütört., , 26 36—46. . 14. péntek, , 26, 47—56. , 15. szombat , 26. 57—68. A Harangszó perselye. A Zsédenyi alapra újabban adakoztak : Bartos János és özv. Görög Lajosné Balatonfüredről 1—4 K-t. A jókedvű adakozót szereti az Isten I