Harangszó, 1911-1912
1911-12-24 / 9. szám
1911. december 24. HARANGSZÓ 73. — „Van, de csak 28 kor. 50 fillérem.“ — „Pedig a szék 30 korona, se több, se kevesebb.“ A fiú kérte az alkalmazottat, hogy legyen türelemmel, ő majd a hiányzó összeget meghozza. De a mogorva alkalmazott kiutasította az üzletből. Éppen ebben a pillanatban lépett be egy mellékajtón az üzlet tulajdonosa. — „Mondottam már Werner, hogy legyen barátságosabb a vevőkhöz, különösen a gyermekekhez“. Aztán megnyugtatta a síró fiút. Rezső nekibátorodott és elmondta, hogy a széket szeretné megvenni, de kevés a pénze. Elmesélte azt is, hogy szegény atyja mennyit szenved. „Hol vetted a pénzt r* — kíváncsiskodott a boltos". „Sepertem, ástam, ültettem, öntöztem“. — „Szóval dolgoztál“, fejezte be a listát az öreg úr. A kereskedő a segédhez fordult. „Menjen és hozza elő a legújabb karosszéket a raktárból! “ Azután elővett egy szép fényes forintot s odaadta Rezsőnek; no most már kifizetheted a 30 koronát, sőt a megmaradó 50 fillérből vásárolhatsz is magadnak valamit.“ Rezső könnyes szemmel mondott köszönetét az adományért, Azután megkérte, hogy a széket holnap este 7 órára küldjék el lakásukra. Illedelmesen köszönt és hazament. Most már boldog volt, határtalanul boldog. Másnap este, mikor már a karácsonyfa is készen állott, a gyermekek, de különösen Rezső nem bírt magával. Az apa ellenkezőleg nagyon lehangolt és rosszkedvű volt. Éppen ütötte az óra a 7 et, mikor künn erős csengetés hallatszott. Persze a gyermekek rohanva nyitottak ajtót. Az ajtó kinyílt, s a gyermekek egy gályákkal díszített szép karosszéket toltak maguk előtt, és boldogan énekeltek. A szülők szótlan meglepetéssel néztek körül. Végre az anya törte meg a csendet. — „Ha ezt a szép széket tényleg a kisjézus hozta neked apa, akkor ülj is mindjárt bele.“ Az apa bele is ült és nagyon jól érezte magát a kényelmes székben, kedve is megjött úgyannyira, hogy még énekelt is, amit pedig már régóta nem tett. A fiú ezalatt elmondta, hogy milyen nehéz munkával tudta a pénzt összeszerezni. De minden fáradságát bőven megjutalmazta az a boldogság, mely ott csillogott szülei szemében. Az apa állapota napról-napra javult, de egészen nem gyógyult fel. A fiúból derék ember lett, ki szüleiről sohase felejtkezett el. Sok karácsony elmúlt már azóta. Az apa mindig fenyőgalyakkal diszt- tette fel a karosszéket s mindig azt mondta: higyjétek el, nem a szék hozta az áldást e házra, hanem az Isten küldte azt mihozzánk, a mi jó fiunk gyermeki szeretetében. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Mzlan nincs, Tanyát a sátán ütött otl, Hiányzik ott a leoíöbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. December 24. vasárnap, Philippi 1. 4, 5—6 „ 25. hétfő, Luk. 2, 10—11. „ 26. kedd, Gál. 4, 4. „ 27. szerda, Luk. 2, 14. „ 28. csütörtök, Luk. 1, 79. „ 29. péntek, Zsolt. 31, 15—16. „ 30. szombat, Zsolt. 90, 2. Apró történetek. „ Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkivántatik az, hogy mindenik hívnek találta ssék“. így szól Pál apostol a korinthusbeliekhez írott levelének 4. része, 1. és 2. versében. A lelkésznek tehát a Krisztus tiszta evangéliumát kell hirdetnie, mert az foglalja magában az üdvnek titkait. S minden egyes gyülekezetnek legszentebb joga lelkészének igehirdetését e szempontból figyelemmel kisérni, sőt meg is bírálni. Felruházza a gyülekezetét ezen joggal Péter apostol, midőn 1. levelének 2. része 9. versében ezt mondja: „ Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalma dolgait, aki a sötétségből az ö csodálatos világosságára hívott el titeket“. Ez alapon vizsgálta meg a herőai gyülekezet is az őskeresztyénség korában Pál apostol tanítását, hogy t. i. az általa hirdetett evangélium megegyez-e Istennek szent igéjével. így tettek jó 70 évvel ezelőtt a németországi karlsruhei egyház hívei is. Midőn ugyanis egy fiatal lelkészt küldtek ki hozzájuk pásztornak, a gyülekezet csakhamar észrevette, hogy az nem a Szentlélek sugallata szerint hirdeti az igét, hanem holmi hitetlen tudósok tanítása szellemében. Egyértelemmel buzgón imádkoztak az ő új lelkipásztoruk megtéréséért, s egy vasárnapi istentisztelet végeztével felkeresték többen a lelkészt saját lakásán, elébe tették a bibliát, s abból kimutatták neki, hogy aznapi prédikációjában mi nem egyezett meg Isten igéjével. És ez igy ment több vasárnapon, úgy, hogy a lelkész minden vasárnap a legnagyobb aggodalommal ment a templomba, mert tudta, hogy az istentisztelet végeztével majd ismét kifogásolják beszédét. Ámde a kívánt jó eredmény nem maradt el. Eme vasárnapi beszélgetések hatása alatt belemélyedt a biblia buzgó olvasásába és tanúlmányo- zásába s csakhamar nagy lelki átalakuláson ment át, Saulból Pál lett, aki azután nagy áldással működött ama egyházban hosszú időn át. — íme ama kedves, kegyes hívek jól ismerték az egyetemes papság eszméjében gyökerező szent kötelességüket, s bebizonyították, hogy ők „Isten titkainak hű sáfárai“. Azt cselekedték, ami I. János 4, 1. meg vagyon írva : „ Szeretteim, ne higyJetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől van- nak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba!“ Ez azonban csakis úgy volt lehetséges, hogy ők maguk is behatóan foglalkoztak Istennek igéjével. És ezzel most sok keresztyén lelki életében egy igen könnyen sebezhető pontot érintünk. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy teljesen eleget tesznek, ha vasárnaponként elmennek a templomba, a bibliát pedig otthon ott hagyják heverni valamely félreeső sarokban. Mindezek megfelejtkeznek az intő szóról: „ Tudakozzátok az írásokat !“ S különösen szent köte- lességtek ez tinéktek családapák és családanyák ! Ugyan mondjátok csak, mit ér minden magas címetek, nevetek, ha a „családpapja“ legszebb névvel nem törődtök, ha házaitokban nincs meg a reggeli és esti áhitatos- ság, ha nem imádkoztok, avagy, ha gyermekeitekkel elmondatjátok ugyan a betanított rövid pár imát, de ti jó magatok soha sem imádkoztok s a házi istentiszteletet és asztali imát elmellőzitek, ha véletlenül vendég van nálatok ? Nem tudjátok-e mit mond erre vonatkozólag az Úr Márk ev. 8, 38.: „ Valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljö az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal /“ Es továbbá „Isten titkainak sáfárai“ vagytok-é, ha azzal egyáltalában nem törődtök, hogy cselédeitek
