Harangszó, 1911-1912

1911-12-24 / 9. szám

70. HARANGSZŐ 1911. december 24. szepegő gyermekek. Ide nem jött a Jézuska, nem hozott sem fát, sem ruhát, még csak kalácsot sem. Pedig egész éven át ezért imádkoztak. Az édesanyjuk is azzal vigasztalta őket: majd karácsonykor! De hát a jó Jé­zus nem jött el. A gyermekek az anyjukhoz bújnak, együtt sirdogál- nak. Odakinn nagyot csapódik az aj­tó. Reszketve összébb bújnak. Tud­ják, hogy az apjuk támolyog haza. Mire beérkezik, mindegyik kis fekvő helyén húzza meg magát. Ez az ő karácsonyuk. Egy másik ablak előtt didergő rongyos emberek álldogálnak. Mele­gesznek a más boldogságánál. Só- várgó tekintettel várják, nem nyilik-e meg az ajtó, nem nyúl-e ki egy kéz, nem mondja-e egy hang : nézzétek, ezt néktek adja Jézus ?. ..! Az egyik szoba ablakán pislogó mécse szűrődik át. Nincsen karácsony­fa, de körülülik mind az asztalt, s az apa kezében ott van az életköny­ve, a biblia. Rajt pihen, minden te­kintet, ő pedig olvassa. Csöndes, áhitatos boldogság ül az arcokon. Szemükből megindul egy könny. Amint kezük összekulcsolódik, érzem, hogy ez az üres, sötét szoba is érzi a Krisztus jövetelét, ide eljött a Krisztus. . . Későre jár az idő. A bethleheme- sek már rég elcsendesedtek. Sorra sötétednek a világos ablakok. Haza­felé indulok én is. De nini, amott még egy kis vilá­gosság szűrődik át az ablakon. Két szál gyertya pislog odabenn. Halvány fényük egy kis koporsóra esik. Előtte roskadva zokog az édesanya. Ide nem hozott Jézus semmit, innen el­vitt mindent. De vájjon megérzi-e az a szegény édesanya, hogy ő hozzá is hozott a Krisztus egy drága kincset: a hitet, a feltámadás reménységét, a viszont­látás bizonyosságát?... Van-e ennél drágább ajándék ?. . . Hazatértem kis szobámba. Odakinn lassú hullással megindult a hó. Las­sanként beborított mindent és egy­formává tett mindent. És akkor megtanultam, hogy a sok csillogás mind eltűnő semmiség, az örökkévaló karácsonyi ajándék maga a Megváltó Krisztus. Lelkem elcsöndesedett s aj­kam tovább mondta a karácsonyi szózatot: „Dicsősség Istennek !.. . “ Az öltözködésről. Irta: Dr. Kovácsics Sándor járásorvos. Ilyenkor — őszi harmat után — mikor alacsonyan, kis ívben jár a nap, sugarai ferdén érik a földet; a legtöbb sugár nem éri, hanem elsik- lik fölötte. Kevés meleget, világossá­got terjeszt. Olyan melegség dolgá­ban, mint az öreg ember: keveset bir belőle s amennyije van, arra ma­gának is szüksége van. Nem igen pazarolhatja melegét, mert a kohó­ban kevés a szikra, testének sejtjei lassan, fáradtan végzik munkájukat, pedig a test melege a sejt munkából származik. Hideg időben az emberek gyorsabban járnak, tesznek-vesznek, hogy az élénkebb, erőteljesebb mun­kával pótolják azt a meleget, mely­nek mennyisége függ a földnek és a~ napnak egymáshoz való viszonyától, közelségétől illetve távolságától. Az „ almárium “-ból, vagy az ágy felett elhúzódó rudról előkerülnek a meleg ruhák, a téli gúnyák. Vastag ruharétegben burkolják a testet, hogy meg ne fázzon, meg ne hüljön. Le­vegőhöz csak ünnepnap juttatják a testet, mikor esetleg tiszta fehérne­műt vesznek magukra. Különösen a gyermekeket öltözte­tik egészségtelenül. Fejébe „sőg“-öt nyomnak, hogy meg ne hüljön. S egésznap a meleg, romlott levegőben van a feje, mert még köszöntéskor se veszi le, legföljebb ha a tanitó úrral, vagy a tisztelendő úrral talál­kozik — iskola idő alatt; — s a szobában is sok helyen fönntartják a „sög“-öt, sőt még az orvost is biztatják: „tessék csak fönntartani, megfázik a feje“. A romlott levegő valósággal pusztítja a hajcsirákat. Fejéről soha senki meg nem hül. A fejet legjobb hidegen tartani s ami­kor csak lehet födetlenül hagyni a szabadban is. A korai kopaszodás­nak őszülésnek ez a legjobb ellen­szere. A nyakat borító vastag kendő már kezd itt-ott eltűnni. Több bajt csinál, mint hasznot. Elkényezteti a torkot. Az ilyen sokkal előbb kap mandula gyuladást, mint olyan kinek a nya­kát szabadon járhatja a levegő. Különösen ártalmasak az úgyne­vezett meleg alsó ingek, mert elzár­ják testünktől a levegőt, megakadá­lyozzák a bőrlégzést, mely azért fon­tos, mert ily módon szervezetünk bomlási termékektől szabadul meg. Az ilyen meleg alsó ing ritkán kerül mosásba, néha csak a tavaszi nap­sugár izzasztó melege távolítja el. Addig pedig, — mint valami szemét­domb, — gyűjti a test szennyét. Kö­vetkezménye : viszketés, pattanás a bőrön, kelevények stb. Egészséges ruházkodásnál a téli ugyan az, mint amelyet nyáron vi­selünk. Testünkön vékony pamutos vászonból készült ruhát viseljünk s ezt hetenkint legalább kétszer vál­toztassuk. Felső ruhánkat változtas­suk az időjárás, a munka s a tar­tózkodási ,hely szerint. Száraz, hideg idő, ha szél nincsen, nem okoz meg­hűlést Ilyen időben nem kell mele­gen öltözködni: ellenben nedves, kö­dös, szeles időben jobban kell tes­tünket védenünk, takarnunk, mert az ilyen idő okoz legtöbb meghűlést. Különösen a lábakat kell szárazon, melegen tartanunk. Ha lábbelink át­ázik; ritkán kerüljük el a meghűlést, mert testünket ilyenkor hővezetés, párolgás utján nagyobb, hirtelen le­hűlés éri, melynek végeredménye nátha, köhögés, láz stb. Aki erős, izzasztó munkát végez például fát vág, az ne vegyen magára vastag ruhát; de tartsa közelébe, hogy ha abba hagyja a munkát, ma­gára ölthesse. A dolgozó, mozgó test nem fázik, nem hül meg: de ha munkaközben, vagy utánna pihenünk, leülünk a hideg talajra: testünk pá­rolgás. hővezetés, sugárzás utján le­hűl, s az igy vesztett meleget a a szervezet — a nyugalom miatt — pótolni nem tudja: didergünk, fázunk, a meghűlés országújára jutottunk. Ha szobában, melegebb helyen tartózkodunk, a meleg felső ruhát, kabátot, kalapot le kell vetni, tenni. Az a legártalmasabb, ha a szobában s künt egyforma ruhában vagyunk. Bent megizzadunk, künt a szabad­ban fázunk, mert az izzadt testről a nedvesség gyorsan elpárolog s ez a párolgás hirtelen, nagymértékben hűti a testet, mely ellen a bőr véredényei alig tudnak védekezni. Kiki megfi­gyelheti önmagán, hogy ha melegebb helyről hidegre megyünk, halványab­bak leszünk, mert a vér a bőrből a belső szervekbe tódul a bőrvéredé- nyek falában levő sima izomsejtek összehúzódása miatt, szükebb cső­ben kevesebb folyadék fér el. Keve­sebb vért ér a bőrben a szabad le­vegő hűtő hidege s így kevésbbé is hül le az egész vér, test. Úgy kell ezt a védekezést képzelni, mint a ruhaszáritást: ha azt akarom, hogy gyorsan száradjon, kiterítem a napra. Ekkor a nedvesség gyorsan elpárolog; ha ellenben össze hajtom, lassan szárad, mert a meleg szabad levegő kis helyen érintkezhetik a ru­hával. Az összehajtott ruhához hason­lók a bőrnek a véredényei is — hideg­ben. Kisebb helyen érheti a hideg, las­san és kevésbbé adja át melegét.

Next

/
Thumbnails
Contents