Harangszó, 1911-1912

1911-10-29 / 1. szám

4. oldal. tője „Luther Wartburgban“ cimü hí­res eredeti rajzát szintén egyetemes egyházunknak ajándékozta. A hazánkban történt dolgokról Luther gyorsan értesült s tovább is adta az innen vett híreket. Egyik barátjának Írja például 1524-ben, hogy egy János nevű szolgát, aki köny­veket árult Budán, a könyveivel együtt megégették. Ő említi azt is Máriához intézett levelében, hogy a püspökök itt néhány ártatlan embernek a vérét ontották. Jól ismerte a sok csapást és szen­vedést, melyet a török zúdított ha­zánkra. Az eperjesiekhez intézett le­velében legnagyobb részvétét fejezi ki és Istenhez könyörög azok elhá­rításáért. Buda vára eleste után 1541-ben maga Luther sarkalta a németeket legjobban, hogy siessenek a magya­rok oltalmára. Szükség esetén, úgy­mond, fogjanak az asszonyok is fegy­vert. El is indult egy nagy sereg Brandenburgi Joakim vezérlete alatt. A két reformátor gondoskodott róla, hogy evangélikus papok is legyenek velük a táborban, a kik itt a ma­gyaroknak is prédikáljanak. Luther nem csak a török ellen való imád­ságot, hanem egy szép éneket is irt erre az alkalomra. Meg van az új énekes könyvben 254. szám alatt: Atya Isten, tarts meg minket. Ezt a magyarok is azonnal lefordították és énekelték Eredetileg benne is volt szószerint, hogy Isten a töröktől es a pápától oltalmazza a keresztyén- séget. A német sereg a Dunán jött alá hazánkba. Járták Győrött, Eszter­gomnál és Vác alatt, de Budát nem tudták visszafoglalni. Luther fájó szív­vel látta előre a kudarcot. Maga a vezér sem volt odavaló. Luther asz- szony-kapitánynak mondta, a ki soha véres kardot sem látott. Luthert ezért az irántunk való sze- retetéért és reformátori nagy művéért mindenkor hálás tiszteletben tartotta az evangélikus magyarság. Régente még a r katholikusok is több tiszte­lettel voltak iránta. A fehérvári pré­post például Malanchthonnak Luther felett mondott gyászbeszédét nyom­ban a megjelenése után tisztelete jeléül küldte meg Nádasdy Tamás­nak s levelében nemeslelkünek, nagy­nak mondja a reformátort. Iratait s különösen kiskátéját mi eleitől fogva használjuk; énekeit s ezek közt az Erős várunkat, szent buzgósággal énekeljük. 1884-ben az ő nevét vette fel Luther-társaságunk, mely a reformáció négyszázados em­lékére most adja ki Luther műveinek immár 6-ik kötetét. Évi reformációi ünnepeinken is hálásan emlékezünk meg róla. Békéscsaba szobrot ké­szül neki emelni. Költőink, Sántha, Csengey, Kozma Andor stb. szép versekkel adóztak Luther emlékének. (Lásd a Hárfahangokat.) S hogy e részben őseink sem maradtak el mögöttünk, ennek bi­zonyságára végül még csak a sop­roniak egykori jeles polgármesterére Dobner Nándorra hivatkozom, aki 1717-ben a reformáció kétszázados jubileumára irt híres versét eme szép és igaz szavakkal kezdé: Mily régi, tán kétszáz éves Luther Márton tana? Nem, mert Isten igéjében Régóta megvala. A próféták s apostolok Irásin fundálva Ez az ősi keresztyénség Igaz tudománya. Payr Sándor. _________ HARANGSZÓ.___________ A z árva. Nem kérdem, ki vagy? Érzem, tudom, látom. Ott tartod nevedet halavány orcádon. Szemed megtört fénye egy világot vádol: Lehullott falevél villám-ütött fáról. Ha nap fénye éget, ha szélvihar sodor,' Menhelyed, otthonod az útszéli bokor; Vánkosod a göröngy, s ha meglep az álom, Csak akkor vagy boldog ezen a világon! Álmaidban te is, mindent elfeledvén, Mintha ott pihennél édes anyád keblén! Nincs ennél édesebb, pihentetőbb párna: Legjobban tudja ezt, a ki árva, árva. És ha felébredtél, bármerre visz utad, Kósza szél kikacag, kóbor eb megugat; S rongyaidba bújva, minden feszületnél Zokogva kérdezed : minek is születtél ? És könnyed hull, omlik, minden tagod reszket . . . De mozdulni látjuk az érző keresztet; S égi szózat zendül e nagy világon át: Áldott, ki fölveszi egy ilyennek gondját! Szász Gerő. Az eklézsia humora. Az új Luther naptárból. Pálfy József soproni theologiai ta­nár beszélte el a következőket. Edvi Illés Pál nemesdömölki lelkész ellen valamiért felzúdultak a hívei és semmi komoly okot, nem tudván, 1911. október 20. bepanaszolták Kis János püspöknél, hogy az ő papjuk nem énekli, ha­nem csak olvassa az epistolát. Ak­kor ugyanis még magyar gyülekeze­tek is voltak, melyekben a pap éne­kelt az oltár előtt. Megérkezvén Kis János hivatalos levele, Edvi Illés Pál istentisztelet után visszatartja a presbitériumot s ennek színe előtt odaadja a főpana­szos gondnoknak: — No kurátor uram, megjött a püspök levele, im átadom, énekelje el. — De mi jut eszébe, tisztelendő uram, — feleli a kurátor, — hiszen ez levél, ezt olvasni kell, nem éne­kelni. — No lássák, kendtek, mondja Edvi Illés Pál, az epistola is levél, melyet az apostol irt a gyülekezetek­nek. És ha kendtek nem éneklik el a püspök levelét, bizony én sem éneklem ám az apostolét. Az okos mondáson azután meg is nyugodtak a hívek. # Halotti beszédet mond a pap és a többi bibliai idézetek között elmondja azt az ismeretes helyet is: „Az én Atyámnak házában sok hajlékok vágynak“ (János 14, 2.) Ezt hallva az egyik szűrös atyafi, odasug a szomszédjának: Micsoda hiábavaló dicsekvés! Jól ismerem az apját, csizmadia Miskolcon, még egy ron­gyos viskójuk sincs, nem hogy há­zuk volna sok hajlékokkal! * Wimmer Ágostont, az egykori hír­neves felsőlövői lelkészt és az ottani tanintézetek alapítóját, aki lelkipász­tori gondját oly lelkiismeretesen vette, hogy a gyermekeket himlő ellen be­oltotta és híveinek, ha kellett, még a fájós fogát is kihúzta, az egyik kerületi gyűlésen megkérdezték: de hát miből fogja fenntartar.i az isko­láit i — Remélem, feleié, hogy az Ur Jézus Krisztus még nem mondott csődöt. * Tóth János dömölki jeles esperes­ről, aki püspökválasztáskor Karsay mellett csak egy szavazattal maradt kisebbségben, a következőket beszé­lik : Tudós, erélyes, a mellett igen praktikus eszü férfiú volt a jeles es­peres. Történt hogy egyszer egy nagy hintót kapott ajándékba az egyik kemenesaljai patrónusától. Eb­ben csak két hiba volt, hogy a hin- tóval a két szüfke is vele nem ment I

Next

/
Thumbnails
Contents