Harangszó, 1911-1912
1911-12-10 / 7. szám
1911 december 10. HARANGSZÓ 55. rom ízben és a városból üzettessék ki. 1752-ben Fagyas Lukácsot azért, mert csuful káromkodott 24 lapátcsapásra ítélte a bíróság. 1772-ben pedig Orosz Lászlónét hasonló káromkodásért „mint maga rosszaságáról és példás istentelensé- géről már mindenki előtt ismeretes és megjegyzett gonosz asszonyt más hasonló nők elrettentésére“ 50 kemény korbácsütésre ítélte. 1732-ben: „Técsi István az Istennek méltósága ellen „ördög adta“, „menykő teremtette“, „disznó adta“ éktelen káromkodásokat tett volna, sem isteni, sem emberi szép intéseknek nem- engedett voina, azért a következő hétfőn (vásár alkalmával) úgy mint 3.-a novemberis 1732, a piacon levő falóra feltétetik és délig ott „detineáltátik proprima“ s ha ez sem használ, negyven lapát adatik neki s ha harmadszor is ezt a gonoszságot elköveti, megköveztetik. A katonáknál is nagyon el volt terjedve a káromkodás s sajnos még mai napig sem ment ki a divatból. 1665-ben a kővári kapitány edictu- mának 2. §-ában benne van, hogy valaki ezeknek a rút vétkeknek nemével : ördög adtával, ördög teremtettével szitkozódik, akárki legyen, kővel verettessék agyon. A felvilágosodott II. József 1787- ben ápr. 2-án „Az erkölcsök rontását célzó vétkekről kiadott rendeletének 61. §-ában kinrahdja, hogyha valaki vakmerőén káromkodni merészel, úgy kell tenni, mint egy eszelőssel és mindaddig a bolondokházában kell tartani, míg a javulás bizonyos jeleit nem mutatja. 1852. évi május 27-én kelt császári paranccsal az osztrák büntető törvénykönyv némi módosításokkal Magyaroszágon is életbe lépett. Ebben a 122. §-ban megvan állapítva, hogy aki istenkáromlással nyilványos botrányt okoz, tiz évig terjedhető súlyos börtönnel büntettessék. Sajnos a magyar törvényhozás a büntető törvénynek a vallás és annak szabad gyakorlata elleni bűncselekmények részletezésénél nem bünteti a szorosan vett tulajdonképeni káromkodást és csupán a kihágási törv. 51. §-a alapján lenne üldözhető és büntethető a káromkodás, hatóságaink azonban nem igen alkalmazzák, mely fogyatkozásnak oka talán abban keresendő, hogy már az 1852-iki törvényt sem lehetett végrehajtani a miatt, hogy a magyar ember második természetévé vált a káromkodás. Ez a hiba nem szűnt meg a mai napig sőt nemcsah az alsó néposztályban van nagyon elterjedve, hanem a felsőbb körök könnyelműbb tagjainál is. A műveltség kizárja a maga köréből a káromkodást, mert ellenkezik az Isten parancsán kívül az illemmel, a jó ízléssel, erkölccsel. A káromkodás megszüntetésére legtöbbet tehet: az egyház s legfőképp maga a társadalom. Kiss Béla bácsfalúi ev. lelkész. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De isten nem lel hajlékot. December 10. vasárnap Phil. 3. 20. „ 11. hétfő 2 Kor. 5, 10. „ 12. kedd Róm. 15, 10 „ 13. szerda 2 Kor. 1, 12. „ 14. csütörtök Máté 7, 13. „ 15. péntek Zsolt. 130, 6. „ 16 szombat Ezsajás 40, 1—2. A bűnbocsátó cédulák jövödelme. Aloysius Schulte, a római egyháznak egy kiváló tudósa: A Fugger bankház a római egyházban cím alatt egy könyvet adott ki, melyben az egész világ előtt a római egyháztörténetnek egy szégyenletes lapját tárja fel, mely a római szenteknek nem válik dicsőségére. Nevezett tudós ugyanis a mainzi érsekség levéltárában sok fáradalmas utánjárással felfedezte a Tetzel-féle bűnbocsátó cédulák üzletének számadását s azt nevezett könyvében a világ elé bocsátja. Köztudomású dolog, hogy Albrecht őrgróf, I. Joachim, brandenburgi vá- lásztófejedelem testvéröccse, még nem érte el a törvényes 25 éves kort, mégis a római pápa őt 1079 arany (a mi pénzünk szerint 30000 korona) lefizetése után nagykorusította és őt a magdeburgi szép jövedelmű érseki székbe ültette és ehhez még a hal- berstadti érsekséget is neki juttatta. Egy kalap alatt ez is eltér I De ez még nem elég I Megüresedik a mainzi érsekség s 1514 május 9. megtörténik az a hallatlan dolog, hogy az érsekválasztó kollégium az érsekségre a már két érsekség jövedelme felett rendelkező Albrecht érseket ajánlja, azon hitben, hogy ő, mint gazdag úri ember, a mainzi érsekség rengeteg adósságát kifizeti. A római pápa ezt azonban lehetetlenségnek tartván, Albrechtét, a mainzi érseki székben csak úgy akarja megerősíteni, ha előbb a magdeburgi és a halberstadti érsekségről lemond. S mi történik ? Albrecht érdekében, ennek testvérbátyja I. Joachim választófejedelem követet küld Rómába azon örvendetes hitben, hogy a szentatya a szép szóra majd mégis szemet húny és Albrechtét még a harmadik érsekségben is megerősíti. Csakugyan! Krisztus földi helytartója megalkudott a körülményekkel s 10 ezer aranyért, a mi pénzünk szerint 338 ezer koronáért, megerősítette Albrechtét. De honnan vegye Albrecht ezt az óriási összeget? Rómában még ezt a rejtvényt is megoldották. A római pápa, X. Leo, ugyanis, ki a pompát nagyon kedvelte s így sok pénzre volt szüksége, részint saját szükségletére, részint a Péter-templom javítási költségeinek fedezésére, bűnbocsátó leveleket küldött Németországba. Már most elhatározták, hogy a bűnbocsátó cédulaárulás jogát bérbeadják Albrecht mainzi érseknek, ki az elárusítást ismét egy Tetzel nevű domonkosrendi barátra, mint ügyes segédre, bízta. Albrecht érsek szemforgatva, kezét dörzsölgetve már előre örül annak, hogy rengeteg adósságát könnyű szerrel kifizetheti s még szép kis hasznot is zsebre vághat. De I bizony nem úgy lett I Néhány fejedelem nem engedte meg a nép kiszipolyozását. Luther is felháborodva kikel e csúnya, szégyenletes vallásos üzlet ellen. De azért minden jól ment volna, ha a Fugger bankház el nem rontja az egészet A bankház ugyanis féltette az érseknek kölcsönzött 30 ezer aranyát, hát rátette kezét az egész jövödelemre. így a ténger sok pénz mind a bank vas-szekrényébe folyt. De még az is kevés volt, mert az érseknek csekély egy millió korona adóssága maradt. Albrecht tehát nem kapott egy krajcárt sem. Annál többet jövedelmezett a bűnbocsátó cédula árulása a pápának. Pontos számítás szerint a bűnbocsátó levelek árusítása csak magában Németországban, annak is csak kicsi részében, a római pápának nem kevesebb mint 746,800 koronát hozott I Bizony szép összeg.
