Harangszó, 1911-1912
1911-11-03 / 6. szám
48. HARANGSZÓ. 1911. december 3. A bajt megelőző bánásmódnál figyelemmel kell lennünk a talaj rend- bentartására, a törzs gondozására és a korona helyes nevelésére. A meglevő bajnál pedig a terméketlen rosszul termő vagy kivénült fák helyrehozására, mutatkozó betegségek gyógyítására kell figyelmünket fordítani. Nézzük ezeket egyenként. Bármiféle hasznot akarunk is húzni a gyümölcsös kert talajából, két dolgot nem szabad figyelmen kivül hagyni: 1. hogy a fák tövénél a a korona kiterjedése arányában a föld mindig üresen maradjon; 2. hogy semmi olyan veteményt ne tenyésszünk benne, melynek gyökerei mélyen lenyúlván, a fák tápanyagát fogyasszák. A fák tányérját folytonosan lazán kell tartani, hogy a nedvesség köny- nyebben lehatolhasson a gyökerekhez. Ősz falé természetesen nem szabad a fák tövét, környékét nagyon fellazítani, mert így nemcsak a nedvesség szívódik le, hanem a fagy is odajut a gyökerekhez, ami pedig nem kívánatos. Ha a gyümölcsöskert talaját, mint kaszálót használjuk, az esetben is csupaszon kell hagyni a fák alját. Hogy a gyenge talajon gyümölcsfáink el ne cszenevészedjenek idő közönként meg kell azt trágyázni. A trágyázást két féle módon hajthatjuk végre: 1. amely a fa növekedését, 2. amely a gyümölcshozamot mozdítja elő. A trágyázásra vonatkozólag tudni kell azt, hogy a barack, mandula, cseresznye, meggy a friss trágyázást nem tűri; de a szilva nagyon hízik tőle. Talajjavításra mindenféle trágyát felhasználhatunk, de legjobb mégis a növényi hulladék és fekete homokból készített keveréktrágya. A kiszórandó trágyamennyiség nagyságát a ta természete, nagysága és a talaj minősége szabja meg. Laza talajra szalmát, kötött talajra | pedig érett trágyát használjunk. Túlságosan ne trágyázzuk gyümölcsfáinkat, mert ez által azt érjük el, hogy fáink nem kötnek, de ha kötnek is a gyümölcs elférgesedik. A trágyát általánosan ősszel szokták elhinteni, de a termés biztosítása, fejlesztése és a jövő évi gyümölcs képzése végett hig trágyávat junius második felében javítsuk a talajt. Trágyázási módot többfélét ismerünk. Legegyszerűbb eljárás az midőn a felhasználandó trágyát a fa alatt a korona területében a földfelszínére hintjük és pedig ősszel, hogy a hóié belemossa télen át a földbe, szokás úgy is trágyázni, hogy a korona területén megfelelő árkot ásunk a fa körül — egy ásónyomnyi mélyen — és ebbe öntjük a vízzel felhígított trágyát. Ha a föld azt beszívta betemetjük az árkot. Trágyázhatunk úgy is, hogy erre alkalmas fúróval lyukakat furunk a korona irányában és ebbe öntjük a trágyalevet. A fák erősítését elérhetjük, ha csilisalétromot hintünk el. A gyümölcs fejlesztését a hígított trágyán kivül fahamuval segíthetjük elő. A csilisalétromot tavasszal kapáljuk bele a fa tányérjába és nem sokat adunk belőle. A fák ápolásánál azok belső és külső részére kell figyelemmel lenni. A belső részek ápolását teljesítjük az által ha a gyümölcsös talaját rendben tartjuk, okszerűen trágyázzuk s ha a fákat helyesen ültetjük ki állandó helyükre. E munkánkkal azonban még a külső részek ápolása érdekében nem tettünk semmit sem, pedig a fák külső részét is gondoznunk kell, ha azoktól bő és szép termést várunk. Szóljunk tehát röviden a fák törzsének ápolásáról is. Mint tudjuk némely fának természete, hogy — derekából — nagy korában is sok mellék vadhajtást nevel; természetes dolog, hogy ezeket még gyenge korukban le kell csipdesnünk, külömben a koronának ártanak, elszívván attól a tápnedveket. Ugyanez áll a gyökhajtásokra nézve is; ezeket is irgalom nélkül ki kell szedni. Ha szép egészséges e hajtások gyökérzete alanyul használva faiskolába ültetjük. Ne mulasszuk el a fák törzsét ellepő moha és zuzmó levakarását sem, mert ezek igen nagy ellenségei a gyümölcsfáknak. Ellenségei pedig azért, mert a levegő szabad járását akadályozzák meg és gyökereiket a fába eresztve annak nedvét fogyasztják. Ezeknél fogva tehát a mohokat, zuzmókat minden tavaszkor, még pedig nedves, esős időben, le kell a fatörzséről vakarni. Erre a célra való a favakaró kés, a drótkefe és drótkesztyű. Ha véletlenül megsértettük a fa törzsét, akkor a sebet haladéktalanul be kell kennünk. Erre a célra igen alkalmas a marhatrágya, agyag és fahamu-lugból készült habarcs. Hogy ismét el ne lepje fáinkat a moha és zuzmó tanácsos azokat mésztejjel mázolni be, esetleg fahamu- luggal jól lemosni. Ez a bemeszelés.jó a téli fagyás meggátlása ellen is, de a kéreg repedéseibe rakott hernyópetéket is elöli. A törzs nem mindig növekszik egyforma vastagon köröskörül, hanem itt-amott elmarad. Ennek az az oka, hogy a gyökérzet vagy nem egyenletes arányú, vagy az, hogy azon oldalon valamely gyökér elpusztult. Ezen bajon úgy segíthetünk, hogy a soványabb oldalon behasogatjuk a fakérgét egészen a fás részig. így a seb behegesztéséhez sok nedvet húz oda a gyógyulás, a vágások szétnyílnak, megduzzadnak és ez által megvastagodik a törzs. (Folyt, köv.) Szenthe Dezső gazdasági tanár. Az egyház köréből. Halálozás. Súlyos csapás érte egyházi közéletünk egyik köztiszteletben álló, buzgó világi tagját. Dr. Ostffy Lajos országgyűlési képviselő felesége, a kemenesaljai régi Vidos család sarja, fiatalon sírba hanyatlott. A korán elköltözött hitvest Ostffiasszonyfán helyezték el a családi sírboltban. A temetésen Gyurátz Ferenc püspök mondott lelketnyugtató beszédet, Hutter Zsigmond csöngei lelkész pedig imádkozott. Evangéiiomi egyesület cím alatt
