Harangszó, 1911-1912
1911-11-26 / 5. szám
40. HARANGSZÓ 1911. november 26. a „Sebiger“ zsidó korcsmáros zsákja ő tőlük bizony akár örökre üresen tátonghatott, valamint a „sintés“ falára sem pazarolódott a duplánfogó kréta az ő érdekükben. A midőn az öreg édesanya szép öregkort érve elköltözött oda, honnét nincsen visszatérés, ekkor már a kezdő kis vagyon megduplázódott a szorgalom, munkaszeretet és példás józanságnak gyakorlásától és igy méltán elmondhatta haldokló ágyában az öreg Simeonnal: „Most már örömmel meghalok, mert láttam gyermekeim boldogságát“ ! Azóta elmúlt jó néhány év és az unokák (3) is jobban, mint nem, felpezsdültek méltó örömükre jó szüleiknek. Csupa élet, csupa munkaerő néz ki mindegyikből. Fel is használják az Urnák e drága adományát a családi jólét előmenetelére. Dolgoznak és imádkoznak! Mert hogy Isten szolgálatára is vannak nevelve, azt uton-utfélen lehet tapasztalni. „Ritkán látunk bort, még ritkábban iszunk, a pálinkát pedig nem is ismerjük, — jó nekünk a viz is*, — szokták mondani apjukkal együtt alkalomadtán. Lakodalmakba, bálokba megjelennek, miután Jézust követve a közös örömökből nem kívánják magukat kivonni; azonban itt is példát vehet róluk bárki a tisztességes magaviseletben és a józan mulatozásban. Valóságos angyal lakozik házuk belsejében, a mely kiterjesztett szárnyaival a szeretetet, szorgalmat, békességet az isteni félelemmel és vallásossággal fedezi be. Lám e családnál fogott az anyai jóirányu intés és jó példa, melynek következménye lett a családi boldogság. Lám ezek vete- getnek nem csak a testnek, hanem a léleknek is, melyből majd aratni fognak örök életet. Vajha sokan megszívlelnék az ilyen példás családi életet és uralkodnának a testi rossz indulatokon, meggondolván azt, hogy a rendellenes életnek következménye soha jó nem lehet; mig a tisztességes élet szerez becsületet embertársaink előtt, Isténnél pedig kedvességet, halál után pedig boldog örökéletet. Mert nagy igazság az: „Aki vet a testnek, abból arat örök kárhozatot, a ki pedig vet a léleknek, abból arat örök életet“. Olvassatok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol Mtilla a bázban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel Dajlákot. November 26. vasárnap I. Thessal, 5, 17. „ 27. hétfő Máté 9, 23—24. „ 28. kedd Ján. 10, 20. „ 29. szerda II. Thessal. 3, 1. „ 30. csütörtök Luk. 10, 42. December 1. péntek Zsid. 12, 5—6. „ 2. szombat Máté 5, 4. A közös legelők felosztásának káros hatásai. H. A községi közös legelők felosztásának másik rettenetes nagy hibája, gyermekeink testi és lelki elzüllésé- ben nyilvánul. Szomorúan tapasztaljuk, hogy gyermekeink évről-évre satnyábbak, gyengébbek, fejletlenebbek lesznek. Ha az okokat keressük, bizony köztük találjuk az őriztetést. Közös legelő, csordás nincs a faluban, mit csinál, hogyan segít magán a kisgazda ? Az alig 7—8 éves gyermekét felkölti már hajnalban, hogy a marhákat hajtsa az általa legeltetésre kijelölt, többnyire igen kis területet képező legelőre. Akkor, mikor a gyermeknek legnagyobb szüksége volna az alvásra, felzavarja szendergéséből, megfosztja nyugalmától. És ez a körülmény oly rombolólag hat a gyermek testi fejlődésére, mintha a táplálékot vonná meg tőle. A gyermek nagy nehezen, engedve a kényszernek, felkel. Egy darab száraz kenyeret a tarisznyájába tesz, megindul a marhák után. Szerencséje, hogy a jó öreg Nap megszánja, aranyos sugaraival lecsókolja szemeiről az álmot. De mi történik akkor, ha a nap fényes arculatját sötét, vihartrejtő felhők takarják el ? Megered a fagyos zápor. A szegény gyermek átázik, átfázik a velőkig. Fogvacogva, nedves, lucskos ruhában állja a vihart. Haza nem mer hajtani, mert megszidják, hogy miért jön ily korán haza a marhákkal. Tehát vár; várja az Ítéletidő elmúltát, mely ha megtörténik, a nyomában kerekedett fagyos szél szárogatja meg gyenge testén a hideg, vizes ruhát. Ilyenkor kapják gyermekeink a halálos nyavalyát, mely a sírba viszi őket. Meleget, főtt ételt még jó ha este, mikor haza hajt, akkor kap. Ilyen körülmények között hogyan legyenek ép, egészséges gyermekeink? Pedig a világ minden gazdagsága sem ér fel a jó egészséggel, a munkabíró ép testtel! Eljutottunk most már azon igazságig, hogy „ép testben, ép lélek lakozik.“ Beáll az iskoláztatás ideje A tanító szívörvendő lélekkel várja, meleg szeretettel fogadja a kis gyermeket, hogy embert neveljen belőle. Szomorúan hajtja le fejét, midőn 70—80 gyermek közül megjelenik 10—15. Az is álmos, elcsigázott, testileg megtört gyenge virág, akibe a lélek csak hálni jár. Kétségbeeséssel tapasztalja, hogy majdnem eredmény nélkül hangzanak el a legjobb tanításai, mert a gyermek annyira kimerült, hogy nem képes figyelni. Szervei annyira meg vannak viselve az idő viszontagságai által, hogy nem tudják a jó magot befogadni. Hát még az iskolai mulasztások rengeteg sokasága! íme a közös legelők felosztásának lélekrontó volta! De van még itt más lélekrontás is. A gyermek egész nap magára van hagyva. Szülői felügyelet ? hol van az ? Ennek következménye azután, hogy az őriző gyermekek erkölcsileg is el- züllenek. Összeverődik nagyobb társaság, vannak közöttük nagyobb, már úgynevezett kamasz-korban lévők is, akiknek erkölcsi érzéke meg van méte- lyezve. Ezek azután megtanitják ártatlan pajtásaikat a különféle bűnökre. Lopás, hazudás, káromkodás, tilosban való legeltetés, az állattal való kíméletlen bánásmód, förtelmes trágár beszédek, (nem ritkán cselekedetek), napirenden vannak. így azután ne csodálkozzál édes
