Harangszó, 1911-1912

1911-11-26 / 5. szám

40. HARANGSZÓ 1911. november 26. a „Sebiger“ zsidó korcsmáros zsákja ő tőlük bizony akár örökre üresen tátonghatott, valamint a „sintés“ fa­lára sem pazarolódott a duplánfogó kréta az ő érdekükben. A midőn az öreg édesanya szép öregkort érve elköltözött oda, honnét nincsen visszatérés, ekkor már a kezdő kis vagyon megduplázódott a szorgalom, munkaszeretet és példás józanságnak gyakorlásától és igy mél­tán elmondhatta haldokló ágyában az öreg Simeonnal: „Most már örömmel meghalok, mert láttam gyermekeim boldogságát“ ! Azóta elmúlt jó néhány év és az unokák (3) is jobban, mint nem, fel­pezsdültek méltó örömükre jó szüleik­nek. Csupa élet, csupa munkaerő néz ki mindegyikből. Fel is használják az Urnák e drága adományát a családi jólét előmenetelére. Dolgoznak és imádkoznak! Mert hogy Isten szolgálatára is vannak ne­velve, azt uton-utfélen lehet tapasz­talni. „Ritkán látunk bort, még ritkábban iszunk, a pálinkát pedig nem is is­merjük, — jó nekünk a viz is*, — szokták mondani apjukkal együtt alka­lomadtán. Lakodalmakba, bálokba megjelennek, miután Jézust követve a közös örömökből nem kívánják magukat kivonni; azonban itt is pél­dát vehet róluk bárki a tisztességes magaviseletben és a józan mulato­zásban. Valóságos angyal lakozik házuk belsejében, a mely kiterjesztett szár­nyaival a szeretetet, szorgalmat, bé­kességet az isteni félelemmel és vallá­sossággal fedezi be. Lám e családnál fogott az anyai jóirányu intés és jó példa, melynek következménye lett a családi boldogság. Lám ezek vete- getnek nem csak a testnek, hanem a léleknek is, melyből majd aratni fognak örök életet. Vajha sokan megszívlelnék az ilyen példás családi életet és uralkodnának a testi rossz indulatokon, meggondol­ván azt, hogy a rendellenes életnek következménye soha jó nem lehet; mig a tisztességes élet szerez becsü­letet embertársaink előtt, Isténnél pe­dig kedvességet, halál után pedig boldog örökéletet. Mert nagy igazság az: „Aki vet a testnek, abból arat örök kárhozatot, a ki pedig vet a léleknek, abból arat örök életet“. Olvassatok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol Mtilla a bázban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel Dajlákot. November 26. vasárnap I. Thessal, 5, 17. „ 27. hétfő Máté 9, 23—24. „ 28. kedd Ján. 10, 20. „ 29. szerda II. Thessal. 3, 1. „ 30. csütörtök Luk. 10, 42. December 1. péntek Zsid. 12, 5—6. „ 2. szombat Máté 5, 4. A közös legelők felosztásának káros hatásai. H. A községi közös legelők felosztá­sának másik rettenetes nagy hibája, gyermekeink testi és lelki elzüllésé- ben nyilvánul. Szomorúan tapasztal­juk, hogy gyermekeink évről-évre satnyábbak, gyengébbek, fejletleneb­bek lesznek. Ha az okokat keressük, bizony köztük találjuk az őriztetést. Közös legelő, csordás nincs a falu­ban, mit csinál, hogyan segít magán a kisgazda ? Az alig 7—8 éves gyermekét fel­költi már hajnalban, hogy a marhá­kat hajtsa az általa legeltetésre kije­lölt, többnyire igen kis területet ké­pező legelőre. Akkor, mikor a gyer­meknek legnagyobb szüksége volna az alvásra, felzavarja szendergéséből, megfosztja nyugalmától. És ez a körülmény oly rombolólag hat a gyermek testi fejlődésére, mint­ha a táplálékot vonná meg tőle. A gyermek nagy nehezen, engedve a kényszernek, felkel. Egy darab száraz kenyeret a tarisznyájába tesz, megindul a marhák után. Szerencséje, hogy a jó öreg Nap megszánja, aranyos sugarai­val lecsókolja szemeiről az álmot. De mi történik akkor, ha a nap fényes arculatját sötét, vihartrejtő felhők takarják el ? Megered a fagyos zápor. A szegény gyermek átázik, átfázik a velőkig. Fogvacogva, ned­ves, lucskos ruhában állja a vihart. Haza nem mer hajtani, mert meg­szidják, hogy miért jön ily korán haza a marhákkal. Tehát vár; várja az Ítéletidő elmúltát, mely ha meg­történik, a nyomában kerekedett fa­gyos szél szárogatja meg gyenge tes­tén a hideg, vizes ruhát. Ilyenkor kapják gyermekeink a halálos nya­valyát, mely a sírba viszi őket. Meleget, főtt ételt még jó ha este, mikor haza hajt, akkor kap. Ilyen körülmények között hogyan legyenek ép, egészséges gyermekeink? Pedig a világ minden gazdagsága sem ér fel a jó egészséggel, a munkabíró ép testtel! Eljutottunk most már azon igaz­ságig, hogy „ép testben, ép lélek la­kozik.“ Beáll az iskoláztatás ideje A tanító szívörvendő lélekkel várja, meleg szeretettel fogadja a kis gyermeket, hogy embert neveljen belőle. Szomo­rúan hajtja le fejét, midőn 70—80 gyermek közül megjelenik 10—15. Az is álmos, elcsigázott, testileg meg­tört gyenge virág, akibe a lélek csak hálni jár. Kétségbeeséssel tapasztalja, hogy majdnem eredmény nélkül hangzanak el a legjobb tanításai, mert a gyermek annyira kimerült, hogy nem képes figyelni. Szervei annyira meg vannak viselve az idő viszontagságai által, hogy nem tudják a jó magot be­fogadni. Hát még az iskolai mulasztások rengeteg sokasága! íme a közös legelők felosztásának lélekrontó volta! De van még itt más lélekrontás is. A gyermek egész nap magára van hagyva. Szülői felügyelet ? hol van az ? Ennek következménye azután, hogy az őriző gyermekek erkölcsileg is el- züllenek. Összeverődik nagyobb társaság, vannak közöttük nagyobb, már úgy­nevezett kamasz-korban lévők is, akik­nek erkölcsi érzéke meg van méte- lyezve. Ezek azután megtanitják ártat­lan pajtásaikat a különféle bűnökre. Lopás, hazudás, káromkodás, tilos­ban való legeltetés, az állattal való kíméletlen bánásmód, förtelmes trágár beszédek, (nem ritkán cselekedetek), napirenden vannak. így azután ne csodálkozzál édes

Next

/
Thumbnails
Contents