Harangszó, 1911-1912
1911-11-26 / 5. szám
lí. évfolyam löli. november 26 5-ik szám. Szerkeszti K A P I B É L A ev. lelkész. ElüflMtéiil ára eetész évre közvetlen küldéssel 2 kérőn» 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség elmére Körmendre {Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító In. A gazdagság és az Isten. Régi igazság az, hogy „minden rossznak gyökere: a pénz szerelme.11 (V. Timóth. 6, 10.) Sokan, különösen azok, akik e nagy hibában élnek, ezt egyáltalában nem akarják elismerni, s hogy erről beszélni hallanak, úgy tesznek mint az egyszeri angol földmíves, aki nem sokat törődött a vallással, noha nem volt éppen rossz ember. Sokat hallott ez a földmíves beszélni a híres Wesley János lelkészről, ő is hallani akarta hát már egyszer. Elment azért egyszer abba a templomba, ahol a nagyhírű lelkész prédikált. Wesley így szólt: Kedves híveim, három pontról akarok ma prédikálni. Az első pont így hangzik: „ Szerezz annyit, amennyit csak tudsz!“ Nagyon figyelt a földmíves, oldalba lökte a szomszédját s ezt súgta neki: «Ez aztán derék ember, ejnye de kedvem szerint beszél 1“ Azután jött a második pont, amely így hangzott: „ Takaríts meg annyit, amennyit csak tudsz!" E pontnál Wesley erőteljesen szólott a pazarlás bűnéről s szigorúan elitélte a fényűzés őrült hóbortját. A íöldmíves csupa szem és fül volt s így szólt halkan szomszédjához: „Egészen a szívemből beszél. Csakugyan kitűnő szónok ezj“ Végre rákerült a sor a harmadik pontra, amely így hangzott: „ Adj oda mindent, amit csak tudsz!" „Oh jaj, oh jaj — szólott a földmíves — ezzel áz utolsóval elrontott mindent!“ — s boszankodva eltávozott. Wesley eltalálta szívében a megsebezhető pontot: a fösvénységet, vagyis „a pénz szerelmét, amely minden rossznak gyökere.“ * Pál apostol azt mondja az I. Ti- motheushoz írt levelének 6, 6. versében : „ Valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel. “ Ha megkérdeznénk az embereket, hogy melyik a legjobb foglalkozás, bizonyára egyhangúlag azt felelnék: az, amelyik legtöbb hasznot hajt. És ha megkérdeznénk, hogy mit kívánnának legjobban, ki tudja, mily sokan rögtön azt felelnék : ha a főnyereményt megnyernék. Ezek mindannyian a pénzben, a vagyonban találnák az ő legfőbb boldogságukat, feledve a példabeszéd igazságát: „Nagy vagyon, nagy gond 1“ Ily szempontból mondotta egy lelkész egykor egyik hívének: „Kedves Barátom! úgy hallottam, hogy nagyon veszélyes helyzetben van.“ „Hogyan, — válaszolá a megszólított, — én arról igazán mit sem tudok.“ „Gondoltam, hogy erről mit sem tud, feleié a lelkész, ép azért jöttem, hogy erre . figyelmeztessem. Ugyanis a meggazdagodás utján halad, pedig az az ut, amelyen a Sátán oly sok embert a kárhozatba juttatott.* A bölcs beszédnek meg volt a maga jó hatása, s a mi emberünk ezentúl nem a mindenáron való meggazdagodáson törte az eszét, hanem valami sokkal jobbon, t. i. az Istenfélelmen. Valóban ez a legjobb foglalkozás, mert ez hoz legtöbb hasznot, miként az apostol mondja: „Valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel, mert ez mindenre hasznos, meg lévén benne a jelenvaló és a jövő életnek Ígérete.“ S az apostol ezen szavakat fűzi még ehhez: „Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk!“ * Ki istenfélő ? A ki üdvösségét Istenben keresi és találja fel, úgy, hogy Isten öröme, boldogsága mindene. Az ilyennek, „békessége van Istennel“ mindenkoron, az élet minden viszonyai, minden körülményei közepette. Ha, dúsgazdag „kincsben — vagyonban“, nemcsak azon csüng szive, hanem ekként szól: „Nem hagyom magam hatalmukba keríteni.“ Ha meg szegény, nem csügged el, hanem ígyen szól: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szivem! szivemnek kősziklája és az én örökségem te vagy óh
