Harangszó, 1911-1912
1911-11-19 / 4. szám
1911 november 19. HARANGSZŐ. 31. a kötekedésbe. Igaz, hogy már a második liternél tartott. .— Mondd meg, te papucsos nemzetség, micsoda boszorkányságot csináltál Rézi néninek, hogy feleséged lett ? Ez a beszéd belefurt a Náci önérzetébe. (Meg zavarta fejét a bor is.) Nagyot csapott öklével az asztalra s rikácsolva kiáltotta: — örült, hogy elvettem. Eleget erőszakoskodott a nyakamon, mikor legény voltam a városban. — Micsoda?! — csudálkozott Bindi. — így mersz á Rézi néniről beszélni?. .. No várj, azonnal megyek hozzá, elmondok neki mindent! Náci erre úgy kivörösödött, mint egy bosnyák sipka. Szörnyű mód megrémült. — Igazán megijesztel! Csak nem akarod megmondani a feleségemnek ? — Megmondom biz’ én. Megyek egyenest hozzá; — szólt Bindi s kifelé indult. Náci kétségbeesetten rohant utána s az udvar közepén érte el. Valamit a fülébe súgott. Hogy mit ? Nem tudom teljes biztonsággal. Goromba szél süvöltött végig az udvaron s elkapta Náci szavait. Az egészből csak a csizmafejelés szót értettem meg és azt láttam, hogy Csőre Bindi visszafordult a korcsmába s megiítak Nácival még egy liter bort. Nem hagyom annyiban a dolgot, A közös legelők felosztásának káros hatásai. i. Ezelőtt mintegy 20—25 évvel egyik község a másik után szüntette meg a közös legelőket. Elbocsátották szolgálatából a csordást, eladták a csordás-házat. Azt mondták az emberek, aki akar őriztetni, marháit legelőre hajtani, tartson magának pásztort, szerezzen legelőt, ahogy tud, legeltesse barmait ahogy tudja. Már pedig ebből az eljárásból, ebből az elvből több rossz dolog származott. Első rossz dolog az, hogy a gazdaember aki saját erejéből se pásztort, se legelőt nem bir előállítani, hanem marháit kénytelen folytonosan az meg kell tudnom ennek a csizmafejelésnek a históriáját s legközelebb azt irom meg. Egy tékozló fiú önvallomása anyja sírjánál. Egy nagyobb városban történt a következő eset. Egy istenfélő vallásos anyának fiát valami bűntény miatt börtönbe kísérték. A szülők intései, figyelmeztetései látszólag hiába valók voltak. Csakugyan az anya imája semmit sem érne-e az Isten trónja előtt? „Nem, — egy fiú, akiért sokat imádkoznak, nem veszhet el!“ De az anyai szív meghasadt, mert nem tudta azt a szégyent elviselni, hogy fiát, mint rabot lássa a börtönben. — Ki is vitték harmadnap koporsóját az örök béke honába. Amit az anya figyelmeztetései nem tudtak elérni, azt megtette a halálról szóló értesítés. — A fogház lelkészének most már könnyű volt ezen ifjú bűnöst a Krisztushoz vezetni. Hivő lélekkel ragadta meg a kínált üdvösséget és elnyerte bűnei bocsánatát. Szabadulása napján a fogház lelkészének és másoknak kíséretében először is a temetőbe ment elhunyt édesanyja sírját fölkeresni. Az őrt álló rendőr úgy odavetőleg mondá neki: „Úgy látszik, mintha istállóban tartani, nem képes olyan egészséges marhát nevelni, hogy az idő viszontagságait kiállja. Mert úgy vagyunk a barmaink egészségével is, mint a saját egészségünkkel. Nézzétek meg azt a hivatalnokot, akit foglalkozása örökösen a szobához köt, aki reggeltől estig nap-nap után íróasztalára hajolva dolgozik, — akinek sorsát pedig némely földmivelő atyánkfia talán még irigyli is, — milyen hala vány, sápadt; ha egy kicsit nedves, vagy ködös, mily fázékony, didergős lesz. Minő hamar kap náthát, hurutot, nem ritkán veszedelmes tüdőbajt, lázt. stb. Mig ellenben a szabad természet ölén felnőtt földmives vagy pásztorember fel sem veszi az ilyen csekélységet. A folytonos istállói levegőben élő maga megváltozott volna 1 “ Igen, — hála Istennek, volt a rövid felelet. A halottak néma birodalmában térdre esett a megtért fiú édesanyja sírhalmánál és hálát adott a jó Istennek, hogy ismét a helyes útra térhetett. — Végre így szólt kitörő zokogással : „Óh Istenem, mondd meg anyámnak, hogy imája meghallgattatott ; elveszett fia meg van mentve! “ Ha volt imádkozó édesanyád, úgy gondolj a bánatra és fájdalomra, melyet éretted eltűrt 1 Ha jó anyád szemei bezáródtak már, az égi Atya vár a te megtérésedre! „Anyám imái engem hegyláncként vesznek körül’* — mondá egykor valaki kétségbeesésében! Isten kinálja most is néked az ő kegyelmét! Szólj te is ekként a tékozló fiúval: „Elmegyek és megtérek az én Atyámhoz ! “ Német eredeti után : Pulay Vilma. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel hajlökei. November 19. vasárnap Máté 9, 18—26. „ 20. hétfő Márk 12, 41—44. „ 21. kedd Kol. 1, 9 — 14. „ 22. szerda I. Máté. 9, 23—24. „ 23. csütörtök 2. Tess. 3, 1. „ 24. péntek Zsid. 12, 5—6. „ 25. szombat Máté 5, 4. állat is csak úgy van. A legkisebb hideg, vagy nedves időben is szőre felborzad, fázik, kpnnyen meghűl és különféle betegségek martalékául esik. Téli időben — úgy szólván — a gazda befogásra alig használhatja. Különösen pedig áll ez a csikó nevelésnél. Itt még az a hátránya is van a dolognak, hogy a csikónak futóképessége sem fejlődhetik ki eléggé, ami pedig már számottevő hiba a lónál. De hátrányosan befolyásolja a közös legelők felosztása a háziállataink téli takarmányozását is. Mert nyáron meg kell etetnünk a télire való egy nagy részét is. Különösen ott érzik gazdáink ennek hatását, ahol a természetes takarmány nem terem nagyobb mennyiségben, vagyis ahol kevés a rét. .'ji! . , ' ■L/
