Harangszó, 1911-1912
1912-10-13 / 35. szám
1912. október 13. HARANGSZÓ. 285 Még inkább megnövekedik a keresztszülő hivatása, ha a gyermek árvaságra jut. Ilyenkor a keresztszülő a szülők helyébe lép. Munkában is, meg felelősségben is. Ilyenkor nevéből el kell hagynia a „kereszt" szót s egész szívvel, lélekkel fel kell karolnia a szegény árva sorsát. Lehet, hogy anyagi áldozatról is lesz ilyenkor szó, de bizonyos, hogy mindig szükség lesz arra a lelki áldozatra, mely nem sajnál időt, törődést a gyermek szívével, leikével. A vallásosság erősítése, az imádkozás gyakorlása, az erény és jószokások ápolása ilyenkor a keresztszülő gondját képezi. De természetesen mindezt nemcsak beszéddel, hanem kegyes élettel, jó példaadással lehet elérni. Mindig úgy képzelem, hogy a keresztszülő keresztségkor elindul keresztgyermekével az élet utján. És mikor megérkezik a mennyországba, a jó Isten számon kéri tőle, hogy mit tett az ő keresztgyermekéért. Oh szomorúság, ha csak azt felelheti, hogy vett neki aranyórát, meg a karjára ezüstláncot. De boldogság, ha azt mondhatja, hogy az Isten igazságát csöpögtette szívébe s lelkét a Krisztushoz vezette. íme, ez az igazi keresztszülői hivatás így töltsük be és akkor majd megerősödik magunkban, az emberiségben, az egyházban a jó. Ha keresztszülőkre van szükségünk, akkor is ne gazdagságot, befolyást keressünk, hanem egyházias érzületet, vallásos lelkületet és meglátjuk, hogy oly kincset nyer ebben gyermekünk, mely többet ér a világ minden kincsénél I Emlékezzünk regiekről ... A zalai ev. egyházmegye körében mozgalom indult meg, mely egyházunk szélesebb köreit is érdekelni fogja. Arról van szó, hogy Zsedényi Istvánnak, a gályarabságot végig szenvedett egykori dörgicsei lelkésznek emlékezetét az egyházmegye az alsódörgicsei templomban egy emléktáblával örökíti meg. Ennek keresztülvitelére az egyházmegye egy bizottságot szervezett, mely első ülését szeptember hó 24-én a lelkészi értekezlet alkalmával Alsó- dörgicsén, Nyirő Károly lelkész ur vendégszerető házánál tartotta meg. Ez alkalommal az egyházmegye 20 korona adományán kívül a lelkészek és néhány tanító 39 koronát adtak össze e kegyeletes célra. Volt egy gyászos idő (1671 —1681), mikor az erőszak vaskeze s a vakhit boszuja egyházunkat elsorvasztani, összezúzni s megsemmisíteni akarta. Ebbe a korba esik a gályarabság, egyházunk múltjának e legsötétebb fejezete. De velünk volt Isten és a köny, a vér, mely akkor hullott, mint a termékenyítő harmat megöntözte a csüggedt szívekben az evangeliom vetését, hogy el ne fonnyadjon, de még a kopár sivatagban is gyökeret verjen és kalászt hajtson. Megdícsőült hősök gyanánt ragyog felénk a gályarabok neve, köztük Zsedényi István „neve is, kinek Isten elég lelki és testi erőt adott arra, hogy végig szenvedhette a szörnyű mártiriumot s visszatérhetett epedő családja s egykori hívei szerető karjai közé. A másik két dunántúli gályarab : Illés Gergely malomnoki és Berhidai Miklós szentandrási lelkészek, a szenvedések súlya alatt megtörve, még a gályáralépés előtt kilehelték nemes lelkűket s csontjaik jeltelen sírban pihennek valahol a tengerpart sívó homokja alatt. Emléket a nagyoknak, a dicsőknek ! Ezt parancsolja a hála, a kegyelet Mire az egyházjavítás négyszázéves diadalát fogjuk ünnepelni 1917-ben, arra az alsódörgicsei templomban márványbavésve fog ragyogni Zsedényi István neve, hogy tanítsa a jövő nemzedékét szeretni Istent és hazát, hogy lángra gyújtsa a szuny- nyadó hitet s nevelje a rendületlen állhatatosságot minden evangélikus kebelben. Ha lennének a nyájas olvasók között, kik egy erős jellemű hitbajnok emlékére adakozni kívánnának, küldjék szives adományaikat a Harangszó szerkesztőségébe, vagy F elsődörgicsére Kovács Sándor, ev. tanító, biz. pénztáros címére. — Az adományokat a Harangszóban köszönettel nyugtázzuk. Mit viszel Istennek? Luther egyszer Wittenbergben meglátogatott egy nagyon beteg fiatalembert. Beszélgetés közben azt kérdezte tőle, hogy mit visz majd magával Istennek, ha elhagyja ezt a földet ? t „Óh minden jót, — felelt az ifjú, — minden jót, tisztelendő atyám." „Hogyan vihetsz jót neki, hiszen csak bűnös ember vagy" — folytatta Luther. „Én alázatos, bűnbánó szívet akarok vinni az én Istenemnek, szívet, melyet megtisztított Jézus Krisztus ártatlanul kihullott vére.“ Luther így válaszolt: „ha így gondolod édes fiam, akkor csak menj békével a te utolsó utadra, bizonyára odaérkezel a mennyországba és bizonyára kedves vendége leszel a mi jó mennyei atyánknak." És megszorította kezét. Aki így él, az bölcsen él, aki így hal meg, az boldogan hal meg. Isten megnyugvást visz életébe és örökéletet ád halála után. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlékol. Október 13. vasárnap, Zsoltár 40., 12. „ 14. hétfő, Zsoltár 19., 13. „ 15. kedd, Lukács 10., 20. „ 16. szerda, Zsoltár 3., 2., 5. „ 17. csütörtök, Ephezus 5., 20. „ 18. péntek, I. Tim. 2., 1. „ 19 szombat, Zsoltár 68., 11. „ 20. vasárnap, Márk 10., 15. „ 21. hétfő, Zsoltár 115., 14. „ 22. kedd, Zsoltár 80., 2. „ 23. szerda, 2. Tim. 1., 12. „ 24. csütörtök, 2. Thess. 3., 12. „ 25. péntek, Máthé 23., 25. „ 26. szombat, Zsidó 1. 13., 9 Az olvasókhoz! Ezzel a számmal lefejezzük lapunk második évfolyamát. A harmadik évfolyam első száma október 27-én jelenik meg. Hátralékos előfizetőinket kérjük: szíveskedjenek az előfizetési díjat beküldeni, hogy a nyomdával szemben fennálló kötelességeinknek mi is eleget tehessünk. Minden olvasónkat kérjük: tartsák meg lapunkat továbbra is szeretetükben s igyekezzenek azt terjeszteni. A jó Isten megáldja őket jóságukért! Mi pedig Ígérjük, hogy teljes erőnkkel azon leszünk, hogy lapunkat változatossá és nélkülözhetetlenné tegyük. Elmélkedéseken, az egyházias érzést ébresztő s az ember gondolkodását irányító cikkeken kívül közlünk elbeszéléseket, verseket, ismeretterjesztő és gazdasági közleményeket. A jövőben különösen nagy súlyt fektetünk arra, hogy egyház- történetünk nagy eseményei elbeszélések, rajzok és történeti cikkek alakjában újra megelevenedjenek olvasóink előtt. Külön cikksorozatban ismertetjük az emberi elme nagy felfedezéseit, idegen országok leírásait, idegen népek életszokásait, hogy lapunk a tanulni vágyó ember jóbarátja lehessen.